Kritikai sarok

A kaukázusi krétakör

Egy éve mutatta be a Budapesti Operettszínház Bertolt Brecht egyik darabját, a Koldusoperát a Thália Színház színpadán. Idén ismét egy Brecht-művel, A kaukázusi krétakörrel kezdte a decembert a társulat. Brecht esetében, bár nagyon kíváncsi az ember, mindig tart is kicsit a darabtól, de ez az előadás semmissé tett minden előítéletet: a közönség meggyőződött róla, hogy 2011-ben is van üzenete Brecht drámáinak.
Bertolt Brecht művei nem a „könnyen emészthető” kategória gyöngyszemei. A kaukázusi krétakör alaptörténete is tükrözi a Brecht-féle stílus mélységét: a cselekmény Grúziában játszódik, ahol polgárháború dúl. A kormányzót kivégzik, ezért neje menekülni kényszerül, aki a készülődés hevében gyermekét elfelejti magával vinni. A földön hagyott fiút Gruse, egy szolgálólány veszi magához. Az együtt töltött évek során édesanyjává válik a kisfiúnak, így amikor a háború végén visszatér a kormányzó neje gyermekéért, Gruse nem bír elszakadni tőle. A per egy nemrégiben választott tisztességtelen, korrupt bíró, Acdak elé kerül. A döntést a Bibliából ismert salamoni ítélettel hozza meg: egy krétával kört rajzoltat a földre, melyből az igazi édesanya tudja magához húzni gyermekét.

A darab a Raktárszínház színpadán tekinthető meg, ami szó szerint közelebb hozza a nézőhöz a történetet. A színészek arcjátéka, mozdulatai, rezdülései is közvetlen közelről jutnak el hozzánk, ezáltal élvezetesebbé válik az előadás. Nemcsak a színészek közelsége miatt válunk szinte szereplőkké. Az előadás előtt minden néző kihúzza egy sötét dobozból, mi lesz az elkövetkezendő három órában: fehér köpenyes kecsketenyésztő, vagy barna köpenyes gyümölcstermesztő. Hogy pontosan mi volt a célja ezzel a rendezőnek, azt nem tudtuk meg. Nem ellenőrizték az arányt és nem kérték ki a véleményünket a viták során, ám a nézők jobban figyeltek az előadásra izgatottan várva, hogy mikor kerül sor a szereplésükre, valamint ezáltal könnyebben azonosulhattak a szereplők helyzetével.

A két csoport a kerettörténetben vesz részt: azon vitáznak, hogy kié legyen a völgy. A feszült helyzeten az Énekes érkezése csillapít, aki egy színdarab előadását kezdeményezi és irányítja. A darab végén megteremtődik a béke, ám odáig rögös út vezet.

Adott volt egy sokszínű szereplőgárda: musical és operett színészek, egy operaénekes, valamint a Pesti Broadway Stúdió fiatal tehetségei is színpadra lépnek.
Az Énekes szerepében Szabó P. Szilvesztert láthatjuk, aki a tőle megszokott színvonalat ezúttal sem múlta alul. Mindig jelen van a színpadon, irányítja az eseményeket és a szereplőket egyfajta háttéremberként. Emellett a Paul Dessau által írt nehezen énekelhető dallamokkal is mesterien elbánik; ebbe a feladatba se tört bele színészi bicskája.
Gruse, a szolgálólány megformálója Szendy Szilvi, akit eddig elsősorban szubrettként láthattunk a színpadon. A gyermekért mindenét feláldozó, hányatott sorsú nő figuráját hitelesen tárja elénk, valamint ebben a szerepben bebizonyította, hogy nem csak az operett műfajára terjed ki színészi és énekesi tehetsége.
Boncsér Gergely, a Gruse szerelmét, Szimon Csacsvát alakító színész is új ebben a műfajban. Talán nem tudta teljesen magáévá tenni a brechti hangulatvilágot, ennek ellenére összességében helyt áll szerepében. A darab végére, a bíróval váltott szócsatában már nem érezzük annyira idegennek a színpadon, mint az első jelenetek során.
Szélsőséges karaktereket formál meg Náray Erika és Faragó András. A hisztérika, önző Natela Abasvili, és a részeges, pénzorientált Acdak igen erőteljes figurák. Jeleneteik hemzsegnek a helyzet- és jellemkomikumtól, a darab legszórakoztatóbb részeit nekik köszönhetjük.
Pozitív csalódás ért a színház legifjabb tagjaival kapcsolatban. Kocsis Dénes és Pirgel Dávid minden szerepében remekelt az ügyetlen katonától az erőszakos férjig. Az általuk közösen előadott átvezető dallamokra őszintén mondhatom: zene füleimnek. Zádori Szilárd komikus szerepeiben szintén kiemelkedően teljesített.
A darab két legemlékezetesebb jelenetét Visnyei Máténak köszönhetjük. Első megjelenése meglepő, hiszen mindaddig egy műanyag fóliába csavart bábu szimbolizálta a gyermeket; valamint a salamoni döntés végrehajtásakor jelenlétével és rövidke szövegével könnyeket csal szemünkbe.

A díszlet nem hétköznapi: egy komplett fürdőszobai felszerelést helyeztek el a színpadon zuhanyzókkal, toalettekkel (a színészekhez hasonlóan – eredeti funkciójuk mellett – több szerepben is láthatjuk ezeket). A kis tér hátrányait kiküszöbölték kreatív megoldásokkal, mint például az alufóliával szimbolizált patakkal, vagy a fentről leeresztett rácsos szerkezet használatával.

A rendező, Somogyi Szilárd Brecht XX. századi történetbe áthelyezett kínai tanmeséjének rendezésével nehéz feladatot vállalt (ez az előadás a diploma-vizsgaelőadása is egyben). Munkája elérte a megfelelő hatást: sírunk és nevetünk olykor felváltva, olykor egyszerre. Összességében ki tudott alakítani egy egyensúlyt a drámai, a komikus és a meghökkentő részletek között, így legtöbben mosolyogva tértünk haza a színházból.

A kaukázusi krétakör nem az a darab, amit bárkinek bátran ajánlunk. Egyrészt rá kell hangolódni a brechti stílusra ahhoz, hogy élvezni tudjuk a művet; másrészt elgondolkodtató darab lévén nem egy könnyed esti szórakozásra alkalmas program; ez a mű nem lesz mindenki kedvence. Mindezek ellenére hihetetlen sokrétűségével magával ragadja az efféle színházra fogékony nézőket, akiknek ezúton üzenjük: menjenek el megnézni, érdemes!

 

Bárány Anna

Kapcsolódó tartalmak

Új musicales beszélgetős est sorozat a Spinoza Színházban

Vincze Dániel

Van, aki forrón szereti musical a Pesti Magyar Színházban

Volf Anna

NINE világpremier Londonban – képekkel!

admin

Két musical-premier Londonban

admin

Klasszikus trendi kalandszínház: Én és a kisöcsém

Buchmann-Horváth Emese