Interjúk

A Padlás Miskolcon – interjú Kosik Anitával

A Padlás miskolci fotóspróbája után beszélgettünk az előadás Sünijével, Kosik Anitával.

Hogy kerültél kapcsolatba a darabbal?

Először tinédzserként kerültem kapcsolatba A Padlással, mondhatni kamaszkori álmodozásaimnak volt a színtere. A gimnáziumban volt pár lehetetlen barátom, velük énekelgettük a Fényév távolságot mindenhol a világban. Egyébként nem láttam a darabot soha életemben, csak most néztem meg a régi felvételt, mikor elkezdtünk dolgozni rajta.

Hogyan jellemeznéd A Padlást egy szóban?

Csoda. Ha nem csoda, akkor nem is lenne érdemes vele foglalkozni.

Van belőle kedvenc karaktered?

Hát a Rádi, a szerelmem! Ki más lenne. Komolyra fordítva a szót, én nagyon szeretem a meséket, és azt vettem észre, hogy minden mesejellem kell ahhoz, hogy egy jó történet felálljon. Kell a hős, a királykisasszony, a gonosz, és persze a segítők is. Ezek A Padlásban mind jelen vannak és mindegyikük fontos része a mesének. Persze a Témüllert gyűlölöm, mert ő gonosz, de azért rá is nagy szükség van.

Kiknek és miért ajánlanád ezt a darabot?

Ajánlanám a lehetetlen alakoknak, mint amilyen én is voltam, és még mindig vagyok, és mindenkinek, aki szeretne egy kicsit kiszakadni a szürkéből és belecsöppenni a színesbe, a csodába, a mesébe, a zenébe. Mindenkinek ajánlanám. Ha választanom kell, főleg a Témüllereknek, bár ők szerintem nem értékelnék.

A „miért” kérdésre válaszolva, az benne az érdekes, hogy több szintje van – mint az életben szinte mindennek. Amellett, hogy egy kedves mese, amellett halálról szól, és önfeláldozásról, és arról, hogy van egy hely, ahol élnek az emlékek. Hogy minden, amit elfelejtettél, egy bolygón él! És így végül mindenkinek jó lesz. Ez egy nagyon fontos, nagyon pozitív üzenet, és minden dalban benne van. Tele van allegóriával az egész darab, és felnőtt fejjel egészen mást ért meg az ember ezekből a dalokból, mint amiket mondjuk egy gyerek lát benne. Persze ki tudja, lehet, hogy egy gyerek jobban érti. Aztán érezhető még benne az elvágyódás arról a Magyarországról, ahol éppen voltunk, amikor a mű íródott. Szerintem ez a mostani idősebb generációnak még elég élénken él az emlékezetében.

Mi a véleményed az új zenei alapról?

Csodálatos! Annyit tudok az eredeti zene történetéről, hogy Presser Gábor önmaga játszotta fel az egészet, mert nem volt elég pénze a színháznak. Ez egyrészt elég szomorú, másrész viszont erről is szól A Padlás. Ott van a Rádiós, aki épít egy gépet, amivel lehet kommunikálni a túlvilággal. Most komolyan! És nem azért, mert gazdag és megteheti, hanem mert egyszerűen fantasztikus és kész! Visszatérve a kérdésre, nagyon-nagyon tetszik az új zene és igazából azt sajnálom, hogy nem lehet ott mindig egy nagyzenekar. Alapra énekelni egy kicsit gyilkos dolog, nem tesz jót a léleknek. Igaz, hibalehetőség is kevesebb van benne, mert nem változhat a karmester kényétől-kedvétől, vagy a zenészek állapotától függően. Szóval összességében nagyon örülök a szimfonikus alapnak, ez közelebb áll az én zene fogalmamhoz.

Hogy teltek a próbák? Várod már a premiert?

Nagyon várom. Egyébiránt, mindig érdekes, ahogy az ember elkezd dolgozni valamilyen darabbal. Ugye ez egy mese, ami nem Shakespeare, nem Csehov, és ezért máshogy is hajlamos az ember hozzányúlni. Ha a királylány nem teljesen királylány, és a lovag nem teljesen lovag, akkor idő telik el, amíg mindenki megérti, hogy márpedig ezt így is komolyan kell venni. Ha nekem, vagy sokkal inkább a szellemeknek, nincs óriási tétjük abban, hogy Rádi megpróbálja újra és újra, amíg el nem jutnak a Révésszel a csillagra, ahol az emlékek élnek, akkor nem születik meg a csoda, amiért ugye érdemes megnézni. Ez nagyon sok munka. Mellette pedig természetesen idő, mire a díszlet feláll, mindig minden zavarja az embert, és a ruhája is más, mint a próbán volt. De gondolom ez mindig így van, és így is lesz.

Orosz Petra

Kapcsolódó tartalmak

Shakespeare jegyében Miskolcon

Sándor Petra

Zenés bemutatók a Katonában

Volf Anna

Wicked: rekordbevétel Londonban

admin

'Applause for the clowns'

admin

Mary Poppins közeleg

Stern Ágnes