Kritikai sarok

A padlás

Február 2-án, pár nappal a 25. jubileuma után mutatták be Presser Gábor és Sztevanovity Dusán félig mese – félig musicaljét a Miskolci Nemzeti Színházban. A Padlást 1988 óta folyamatosan játsszák országszerte, és a nagyérdemű már több mint 800 alkalommal lehetett tanúja, ahogy a négy szellem barátságot köt a padlás lakóival, majd a Révész segítségével eljutnak az Örökre szépek bolygójára.

A Miskolci Nemzeti Színház előadása abból a szempontból különleges, hogy itt hallhatjuk először a 25. évfordulóra készített, szimfonikus zenei alapot. A nagyzenekari változat igazi, és sokkal élőbb musicallé teszi A Padlást, miközben megőrzi régi varázsát. Nem monumentális vagy hivalkodó, csupán a megszokott dallamok mögé bújva emeli a dalok fényét, és az előadás színvonalát. A rá illeszkedő énekhangok –  bár nem olyan tökéletesek, mint a ’88as szereplőgárda felvételein hallhatóak –  tulajdonképpen a helyükön vannak, és nem hagynak különösebb kívánnivalót maguk után. Csak annak lehet hiányérzete időnként, aki már rongyosra hallgatta az eredeti albumot, és kívülről fújja a kottát a legapróbb félhangokig, de a látvány és a színészi játék még így is könnyen feledteti az apróbb énekléstechnikai hibákat.

A főszerepben (Rádiós) Rusznák András látható, aki Kosik Anitával (Süni) és Seres Ildikóval (Mamóka) együtt nagyon ügyesen teremti meg azt, amit „költői intimitásként” gyakran emlegetnek a darabbal kapcsolatban. Témüller szerepében Szatmári György vigyáz a rendre, és bár lehetne félelmetesebb is, összességében nem nyújt rossz teljesítményt. Az előadás leghumorosabb figurája az Üteget alakító Molnár Sándor Tamás, aki bájos gyermekiességével végig helytáll a Detektív mellett, még ha bátorsága néha el is hagyja. A darab megrendezéséért Rusznyák Gábornak mondhatunk köszönetet, nem hiába, hiszen remek munkát végzett.

A díszlet is meglehetősen aranyos, könnyen a saját padlásunkra vagy lomosszobánkra ismerhetünk benne. Hintalótól kezdve rossz porszívón át a lézerkardig minden található a miskolci padláson. Sőt, egy nagyobb kalitkában még három élő galamb is ücsörög, melyek mindig megijednek az előadás során elhangzó lövésektől vagy helikopterhangoktól, konkrét funkciójuk viszont nincsen, így őket talán ki lehetett volna hagyni. Apró hiányosságnak nevezhetjük a varázskönyv megoldását, amely többnyire egy belülről LED izzókkal kirakott, fém aktatáskára emlékeztet. A helyszín többi része viszont magáért beszél, a jelmezek pedig mind szépek, ötletesek, és illenek a karakterükhöz.

A színház technikai adottságait sem hagyták kihasználatlanul. Robinsonnak a Csillagok háborúja-filmekre emlékeztető kivetítője van, melyet a különböző szereplőket beazonosítva vesz igénybe, a Rádióüzenetek résznél pedig az egész színház egyetlen hatalmas univerzummá változik. Félhomályba kerül a színpad, a nézőtéren csillagok cikáznak, a plafonon pedig láthatjuk a fényév távolságra lévő galaxisokat, ahonnan az üzenetek érkeznek.

Összességében tehát bátran állíthatjuk, hogy a miskolci előadás fantasztikus élmény a gyerekeknek, és a felnőttek is valami egészen különlegeset kapnak általa. A közönség sokszor tör ki hangos kacagásban, a komolyabb jeleneteknél pedig néma csendben izgul a szereplőkért, már-már ujjait is keresztbe téve. A Padlás önmagában is nagyszerű darab, Miskolc pedig rátett erre még egy jó nagy lapáttal. Mindenkinek csak ajánlani tudjuk, és reméljük, még sokáig repertoáron lesz.

Orosz Petra

Kapcsolódó tartalmak

Utcabállal ünnepli 60. születésnapját a József Attila Színház

Volf Anna

Mr. Banks megmentése

Stern Ágnes

Gérard Depardieu Napóleon szerepében Szegeden

Rechtenwald Kristóf

Szerelmes Shakespeare – rendhagyó olvasópróba

Buchmann-Horváth Emese

Színházünnep Miskolcon

Buchmann-Horváth Emese