MAGYAR SIKER A BAJOR FŐVÁROSBAN

A Budapesti Operettszínház 2005 tavaszán mutatta be az utóbbi évtized egyik legsikeresebb Disney-musicaljét, az Alan Menken, Howard Ashman és Tim Rice által jegyzett A Szépség és a Szörnyeteget. Az új darabot a közönség hatalmas szeretettel fogadta, sikerszériája pedig - több száz előadás után - napjainkban is töretlen. Hogy látványos és világszínvonalú produkció született a Nagymező utcában, mi sem bizonyítja jobban, mint az a győzelem, melyet a teátrum egy nemzetközi versenyen ért el a közelmúltban. A jutalom nem volt más, mint a szóban forgó darab német nyelvterületre szóló játszási joga. Így tehát Kerényi Miklós Gábor és csapata a 2011. október 27-e és november 19-e közötti időszakra Münchenbe utazott, hogy közel harminc előadás erejéig birtokba vegye a Deutsches Theater deszkáit.

A turné ideje alatt a német közönség természetesen ugyanazt a Böhm György által rendezett változatot láthatta, melyet itthon már megszerethettünk, pikantériája volt viszont - legalábbis magyar szemmel mindenképpen - számos olyan művész felbukkanása, akik korábban nem, vagy más szerepet játszottak a családi musicalben. Volt, aki ráadásul több karaktert is életre keltett ez alatt a szűk egy hónap alatt.

Belle-ként a már rutinosnak számító Kékkovács Mara mellett Füredi Nikolett remekelt – alakításukban két teljesen eltérő karaktert láthattam. Míg Kékkovács egy naivabb, szertelenebb lány hozott, aki akár egyik pillanatról a másikra is képes beleszeretni bárkibe, akár a szörnyetegbe is, addig kolléganője teljesen más szerepértelmezésre alapozott. Füredi egy érettebb és megfontoltabb lányt mutatott meg, zsenialitása pedig abban a folyamatban rejlett, melynek végén, mintegy tetőzésképpen szeret bele fogvatartójába.

Az elvarázsolt kastély uraként a szerepében szintén veteránnak mondható Homonnay Zsolt, s az eddig jobbára táncoskomikus szerepeiből megismert Peller Károly tűnt fel. Náluk is a különbözőség volt a jellemző. Homonnay szörnyetege egy pillanatig sem próbált meg rémisztően fellépni foglya ellen, ő annál megtörtebb volt saját sorsa, s az abból fakadó vívódása végett. Ez a személyes belső harc ugyan Peller alakításában is tökéletesen megmutatkozik, ő azonban mindezt igyekszik kezdetben némi hamis gonoszsággal leplezni.

Az elképesztően tökéletes férfi, Gaston jelmezét hárman is magukra öltötték. Németh Attila figurája agresszíven próbált közeledni Belle-hez, s benne igazán látszott, velejéig romlott. Magócs Ottó leginkább hibáit igyekezett leplezni tetteivel, míg Peller Károly maga volt a megtestesült szépfiú.

Lángőrként, ahogy azt már megszokhattuk a hazai változatban, Bálint Ádám ezúttal is brillírozott. Jóllehet, vélhetően a nyelvi sajátosságok miatt, nem tudott annyit improvizálni, mint máskor, ám így is lubickolt szerepében.

Perc úr Földes Tamás alakjában inkább atyáskodott ura fölött, míg Magócs Ottó főleg a karakter túlzó aggodalmaskodásából építkezett.

Teamama számomra a darab legfőbb mozgatórugója, ebben a szerepben Polyák Lilla és Füredi Nikolett tündökölt. Míg Polyák igazi tyúkanyóként közeledett mindenkihez, akár színpadon lévő kollégáiról, akár a közönségről volt szó, addig érdekes volt látni, hogy Füredi amilyen megfontolt és érett Belle-t hozott, addig itt talán egy leheletnyivel szertelenebb volt, mint amennyit részemről a szerep általában elbír.

A fent említett művészeken túl Sz. Nagy Ildikót, Vörös Editet, Bardóczy Attilát, Oláh Tibort, Sánta Lászlót és Z. Lendvai Józsefet is láthatta, aki jegyet váltott az előadásra.

A publikum érezhetően jól fogadta büszkeségeink szereplését, s az utólagos visszajelzések is egyhangúan a sikert igazolják.

Művészeink most néhány napon keresztül az anyaszínházban szerepelnek, decemberben azonban visszatérnek Németországba, a kölni Musical Dome színpadára. A turné jövőre is folytatódik, a nyár második felében Drezda, Mannheim és Düsseldorf is szerepel a célállomások között.

Ilonka Réka