Interjúk

Báthory Erzsébet – Interjú Benedekffy Katalinnal

Benedekffy Katalin a Margitszigeten mesélt a Viva la Musical!-nek a klasszikus műfaj iránti vonzódásáról, és hogy hogyan is talált rá Báthory Erzsébet szerepe.

Nem biztos, hogy sokan tudják Rólad, hogy bár egészen kicsi korodtól népdalt énekeltél, mégis prózai színésznőnek készültél.

Hároméves koromban kezdtem énekelni, amikor még alig beszéltem. A népdalban nőttem fel, aztán néptáncoltam, majd prózai szakon végeztem Budapesten, ahova húszévesen költöztem. Az akadémia után a zenés műfaj is belépett az életembe, hiszen musicalekben játszottam – többek között a Budapesti Operettszínházban és a Tháliában – majd különböző operett főszerepek jöttek vidéken. Két éve, két csodás művész segítségével indultam el a klasszikus zene világa felé, és mára már rengeteg koncertem volt külföldön, többek közt Németországban, Ausztriában, Svájcban, Spanyolországban… Legutóbb a bécsi Staatsoperrel vendégszerepeltem Izraelben. Járom a világot és ez fantasztikus élmény, hisz olyan dolog teljesült az életemben, amiről nem is mertem álmodni annak idején.

Az elmúlt két évben valóban villámgyorsan történhettek a dolgok Veled.

Két évvel ezelőttig nem is nagyon volt hangképzésem, szinte teljesen ösztönösen énekeltem. Akkor lett a mesterem a világhírű koloratúrszoprán, Laki Krisztina művésznő, és nemrégiben kezdtem el a legendás Tokody Ilonával dolgozni. Nagyon sokat tanultam, és remélem még sokáig és sokat fogok tanulni mindkettőjüktől.

Szeretnél ezen a klasszikus vonalon maradni?

Nagyon! Úgy gondolom, ha ez benne van a hangomban, mindenképpen. Nem szeretnék ötvenévesen megkeseredetten a tükörbe nézni, és megállapítani, hogy ez is meg az is lehettem volna, és miért nem lettem. Úgy vagyok vele, hogy megpróbálom, és ha netalán nem jön össze a dolog, akkor még mindig visszamehetek operetteket és musicalt énekelni. Még eléggé a pályám elején álok ahhoz, hogy kipróbálhassam magam, de mindenesetre nagyon optimistán állok a dolgokhoz.

Hogyan kaptad meg a Báthory Erzsébet címszerepét?

Egyrészt mindent megtettem annak érdekében, hogy tanuljak és képezzem magam, ugyanakkor hatalmas szerencsém is volt, mert jókor voltam jó helyen. Selmeczi György tanár úr, akinél egy meghallgatáson voltam, azt mondta, rengeteget fejlődtem, és muszáj elvinnie Kolozsvárra, hogy ott is meghallgassanak. Miközben Kolozsváron voltunk, folyamatosan hallottam, hogy Báthory így, Báthory úgy, és nincs meg a főszereplő, pedig már annyi embert meghallgattak. De én az operai meghallgatás miatt voltam ott, így nem is foglalkoztam ezzel. Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója hallgatott meg, és ő adta meg az elérhetőségeimet Bán Teodórának, aki másnap felhívott, elmondta, hogy sok felvételt végignézett rólam, és felajánlotta a szerepet. Úgy gondolom, hogy ez olyan csoda, amilyen ritkán esik meg az ember életében. Tényleg szerencsés csillagzat alatt születtem. És meg kell, hogy mondjam, hogy az még külön fantasztikus érzés, hogy bármerre megyek a városban, szembetalálkozok magammal a plakátokon, a villamosok oldalán a poszterekkel, még akkor is, ha tudom, hogy nyilván ez nem rólam szól, hanem a Báthory Erzsébet musical-opera marketing része. De azért csendben nagyon remélem, hogy eljön majd a nap, amikor Benedekffy Katalin nevével fogják eladni a Báthory Erzsébetet (nevet).

A próbafolyamat Kolozsvárott zajlott, és a magyar szereposztás csak később csatlakozott a munkához. Te mikor kezdted a próbákat?

Én már a legeslegelejétől ott voltam. Épp azért, mert úgy gondoltam, hogy ez egy olyan összetett karakter egy olyan csodálatos szerep, hogy nem lenne ildomos csak az utolsó pillanatban beesnem. Végig akartam élni az egész folyamatot, a buktatóival, a kínlódásaival, a szeretnivaló mozzanataival együtt. Ott akartam lenni, „belehalni” a szerepbe, és megfejteni a karakter lelkét. Nagy élmény volt Bagó Bertalannal együtt dolgozni és Kolozsváron is kiváló csapat alakult ki. Ráadásul, mivel székelyföldi vagyok, engem még külön emiatt is nagyon feltöltött ez a pár hónap.

Musical-operáról beszélünk: melyik oldalról közelítetted meg a szerepet?

Teljesen a klasszikus oldalról, hiszen olyan technikai megoldásokat kíván a darab, amit csak onnan közelítve lehet véghezvinni. Úgy gondolom, hogy egyrészt nagyon profi, klasszikus énektechnikát követel meg a szerep, másrészt pedig nagyon jól el kell játszani. Egy-két helyen azért bele lehetett musicales megoldásokat is csempészni. Én először technikailag raktam rendbe, hogy helyén legyen bennem a dolog, és amikor énekileg már jól éreztem magam benne, akkor kezdtem a karaktert kifejteni. 

Sokrétű karaktert kell megformálnod, hiszen nem az elhírhedt, sztereotíp Báthory képet mutatja be a darab.

Igen, és nagyon örülök neki, hogy teljesen más oldaláról mutatjuk meg ezt a karaktert. Bevallom, először picit féltem is, hogy hogyan fogom eljátszani ezt a nőt, és biztosan hiányzik-e nekem egy ilyen negatív hős? De mikor mesélte Bán Teodóra, hogy a darab, ha nem is teljesen pozitívan, de emberként mutatja be Báthoryt, akkor megnyugodtam. Egy szerelmes, kétségbeesett asszony, aki rajong a férjéért, aki kiáll az igazáért-sőt életét is feláldozza azért – tehát egy hús vér nő, aki amiatt, hogy egyedül maradt egy hatalmas vagyon birtokosaként, koncepciós per áldozata lett.

Utánajártál a történelmi alaknak?

Nagyon sokat olvastam róla. Amit nagyon sajnálok, hogy nagyon szerettem volna elmenni Csejtére, ahol a történet játszódik, de pont a Kolozsvárott zajló próbafolyamat miatt erre nem volt lehetőségem. De októberben még játszom a szerepet Kolozsvárott, és előtte mindenképp megnézem a várat. Érdekes egyébként, hogy kerülget engem Báthory Erzsébet, mert annak idején a Szakcsi Lakatos féle darabban (A bestia – szerk.) felkértek a szerepére, de egy sajnálatos haláleset miatt végül nem valósult meg az a produkció. Aztán mire pozitív hős lett Báthoryból, megtalált a szerep is (nevet).

Az olvasottak alapján milyen kép alakult ki Benned a grófnőről?

Úgy gondolom ez az asszony semmivel nem volt vérengzőbb, vagy kegyetlenebb, mint a kora nemesei közül bármelyik. Minden történelmi alakról, még az igazságos Mátyásról is lehet olyanokat olvasni, amik nem feltétlenül erősítik a pozitív képet. A halálesetekkel kapcsolatban pedig úgy gondolom, sok
esetben az lehetett a gond, hogy mivel gyógyítással is foglalkozott, például eret is vágtak, és valószínűleg volt olyan, aki elvérzett. De orvosi műhibák ma is vannak. Korának egy elég felvilágosult úrnője volt, hiszen olyan dolgokat használt, olyasmikkel gyógyított, ami akkor nem volt elfogadott. Abban az időszakban ráadásul bárkire ráfoghatták, hogy boszorkány, csak mert máshogy nézett. Báthory pedig egy csodálatos nő volt: dúsgazdag, erős, ötvenévesen is gyönyörű, ezért sok volt az irigye és a rossznyelvek mindenfélét terjesztettek róla. A vérben fürdőzés legendája ráadásul, mint kiderült, egyetlen jezsuita szerzetes agyszüleménye.

Most, hogy megtalált egy ilyen szép, és ráadásul testhezálló szerep, felmerül a kérdés, hogy van-e szerepálmod?

A Traviata. De úgy vagyok vele igazából, hogy az érdekes, nagyobb szerepek mindig akkor léptek be az életembe, amikor már teljesen lemondtam róluk.  Jelenleg úgy élem az életemet, hogy tanulok, képzem magam, és hiszek benne, hogy amit nekem szán a sors, az majd meg is talál. Báthory Erzsébet szerepe is annyira váratlanul, szinte sorsszerűen jött: rengeteg pályatársam közül engem választottak, miközben nekem eszembe sem jutott, hogy egyáltalán ebbe a képbe bekerülhetek. Hiszem és vallom, hogy a legfontosabb, hogy az ember minél tökéletesebbre képezze magát, minél többet tanuljon, hogy a lehetőség felkészülten találja meg.

Horváth Emese

Kapcsolódó tartalmak

Válogatást tart a békéscsabai Jókai Színház

Volf Anna

Gyakornok munkatársakat keresünk

Vincze Dániel

Popénekes musical-főszerepben

admin

Színre viszik Nils Holgersson kalandjait a Karinthy Színházban

Bárány Anna

Kaszás Attila-díj – Bemutatták a jelölteket

Volf Anna