ÍGY KÉSZÜLT A JÉZUS KRISZTUS SZUPERSZTÁR - 6. RÉSZ

Bemutatók világszerte
A Jézus Krisztus Szupersztár megírásának története Tim Rice önéletrajza alapján
Befejező rész

A Broadway-premier után más országok is lehetőséget kaptak a Szupersztár bemutatására. Mivel a szerzők nem bíztak a bukott O'Horgan-féle rendezésben, ezért mindenki non-replika jogot kapott, azaz vadonatúj produkciók születhettek. 1972-ben többek között Koppenhágában, Párizsban, Münchenben, Stockholmban és Sydney-ben debütált a Szupersztár. (Párizsban egy lelkes producernek köszönhetően az első bukás után közvetlenül ismét színre került az előadás - és ismét megbukott. Tim Rice a Szupersztár franciaországi sikertelenségét a későbbiek fényében nem tekintette különösebben nagy tragédiának, merthogy Párizsban még a francia szerzők francia regény alapján írt musicale, A nyomorultak is megbukott.)

A londoni premierrel viszont kivártak az alkotók. A szokásos menetrend szerint egy Broadway-n debütáló előadás replika-formában kerül színre Londonban. Az ismert okok miatt ez most szóba sem jöhetett. Ezúttal mindenki biztosra akart menni, ezért úgy döntöttek, hogy a legjobban sikerült nemzetközi előadás rendezőjét kérik fel a West End produkció megrendezésére. A választás az ausztrál Szupersztár fiatal rendezőjére, Jim Sharmanre esett, aki korábban - csodák csodája - a Hair rendezésével hívta fel magára a figyelmet. A karmestert Anthony Bowles személyében a francia előadásból szerződtették, a díszleteket az ausztrál előadásból "áthozott" Brian Thomson készítette.

1972 nyarán megkezdődtek a londoni előadás előkészületei. Jézus szerepére Paul Nolant választották, aki a londoni Hairben már dolgozott együtt Sharmannel. Júdás szerepét Stephen Tate kapta. A Mária Magdolna szerepére kiválasztott, és a könyvben Tim Rice által meg nem nevezett színésznő nem vált be, tőle a próbák során elköszöntek, és a kórusból Dana Gillespie-t "léptették elő" a helyére. Egy kis közjátéktól eltekintve a próbák rendben haladtak. Három nappal az első előadás előtt Webber szokás szerint menthetetlenül tragikusnak látta a helyzetet, összeomlott, és - ahogy később például a Fantomnál is - azzal fenyegetőzött, hogy magával viszi a partitúrát, és nem engedélyezi a zenéje eljátszását. David Land producer közbelépése kellett ahhoz, hogy a próbák az előzetes terveknek megfelelően folytatódhassanak.

1972. augusztus 9-én megtartották a rockopera londoni premierét. Jim Sherman végül az ausztráltól teljesen különböző rendezésben vitte színpadra Londonban a Szupersztárt, és Tim Rice messzemenőkig elégedett volt a végeredménnyel. Kiemelte, hogy az egyszerű színpadképnek köszönhetően a figyelem a zenére és a szövegekre tudott irányulni, nem úgy, mint a Broadway-produkciónál.

A londoni előadás 8 évig futott, és a maga idejében a legtöbbet játszott West End musicalek listáját is vezette.

A rockopera végül Amerikában és Angliában is siker lett, de más-más formában. Míg az amerikaiak számára a Szupersztár elsősorban egy remek album maradt, addig a londoniak színházi előadásként gondolnak Webber és Rice remekművére.

Tim Rice számtalan alkalommal kapott meghívást különböző Szupersztár-bemutatókra, és ha tehette, meg is tekintette a produkciókat. A rengeteg előadás közül a legjelentősebbnek az 1986-os magyar, az 1992-es ausztrál, a prágai, az 1996-os londoni, valamint a Ted Neeley és Carl Anderson főszereplésével bemutatott amerikai turnéelőadást tartja.

A Rock Színház Tim Rice által is nagyra tartott előadásának részlete:

Ötödik rész: Világpremier - 1971. október 12.

Volf Anna