KÁPRÁZATOS FANTOM-GÁLA LONDONBAN

Mindazok számára, akik tegnap este élőben lehettek tanúi Az Operaház Fantomja 25. évfordulós díszelőadásának a londoni Royal Albert Hallban és azoknak, akik az előadással egyidőben a világ mozivásznain követték a koncertet (illetve novembertől újraélhetik a felvételt dvd-n), olyan színháztörténeti pillanatok követték egymást, amelyekre kevés példa akad egy emberöltőben. Nincsen cseppnyi túlzás sem ezekben a mondatokban – a gála a nézők minden várakozását felülmúlta.

Biztos vagyok benne, hogy csupán egy koncertszerű előadás is álló ovációval zárult volna, de az alkotók semmit sem bíztak a véletlenre: pazar, “szélesvásznú” verzióban állították színpadra a legendás musicalt. Ramin Karimloo és Sierra Bogess egyaránt hosszú és gyümölcsöző kapcsolatban állnak Webber remekművével, és ez érezhető volt érett, kifinomult játékukon is. Üdítő volt látni a tudatos eltéréseket a “kőbe vésett” eredeti verziótól mind a színpadi mozgás, mind a szövegek, mind az érzelmek kifejezésének tekintetében. Olyan vérfrissítés történt itt, amire már igen régen nem került sor - talán egész pontosan 25 éve. Mert míg persze a Fantomot úgy szeretjük, ahogy van, a szinte unalomig ismert dalok és a káprázatos, de mára már megszokott látványelemek ezúttal új dimenziót kaptak, és bár pár elemet elvesztettünk (az elefánt a darab elején vagy a Christine-báb a Fantom rejtekhelyén), szeretett jeleneteink még monumentálisabb köntösben köszöntek vissza. Példának okáért, a Maszkabál minden valószínűség szerint a dal eddigi leglátványosabb színre állítása volt.

Egyéb meglepetésekben sem volt hiány: igen hosszú idő után újra hallhattuk Sarah Brightmant Christine-ként, ha csak egy dal erejéig is a fináléban, és Michael Crawford (a darab történetének leghíresebb Fantomjaival karöltve) is tiszteletét tette a színpadon. Lord Webber beszédében köszönetet mondott a darab zseniális díszlettervezőjének, Maria Björnsonnak is, akinek neve és munkája összeforrt a Fantommal és tragikusan korai halála a színházi világ egyik legnagyobb vesztesége.

A jelenlegi és az eredeti londoni szereposztás több tagja is jelen volt az estén, ahogy a londoni kulturális élet és a sajtó képviselői és számos híresség is. A műsorfüzet megerősített pár régóta keringő hírt a darab jövőjével kapcsolatban. Cameron Mackintosh és Webber vadonatúj látványvilágot dolgoznak ki a musical új turné verziójához, melynek premierjét 2012. március 13-án tartják Plymouth-ben. A március hónap még egy meglepetéssel szolgál: 12-én végre a kezünkben foghatjuk a Love Never Dies hatalmas sikerű melbourne-i produkciójának dvd verzióját (melyben az előadás végét értesüléseink szerint újfent megváltoztatták, és záróakkordként a ‘Till I Hear You Sing reprízét hallhatjuk a Fantomtól).

Az estét parádés afterparty zárta a Natural History Museumban, amely alkalmat adott rá, hogy a nagy család, amely annak idején megálmodta a Fantomot, újabb diadalt könyveljen el és ünnepelhessen meg. Ahogy az elvarázsolt nézők soraiban ülő Stephen Fry nyilatkozta a VLM-nek, “Vannak olyan színházi esték, amelyeket soha nem felejtünk el. Ma egy ilyet éltünk át.” Hasonló sikereket kívánunk a következő 25 évhez!

Vimcze Dániel