"Nem hiszem a véletlent,
Minden döntést én hoztam,
Ezért van, hogy lélegzem
S még nem fekszem a síromban.
Az udvar untat és bezár
De szabad szívnek nincs határ
Sok messzi táj úgy hív és vár
Az ég a bátrakhoz áll!"
| (Budapest) |
Weboldal:
|
Previews:
2003. 05. 26 |
Bemutató:
2003. 05. 30 |
Repertoáron
|
| (Budapest) |
Weboldal:
|
Previews:
2003. 05. 26 |
Bemutató:
2003. 05. 30 |
Repertoáron
|
Mi tesz egy történetet halhatatlanná? Mitől vált akár Rómeó és Júlia, akár a Szépség és a szörnyeteg meséje legendává? Ezernyi okot sorolhatnánk, ám valójában csupán egy vonás teszi őket közössé, egy tulajdonságuk ragad meg az emberek szívében. Ez pedig maga a szeretet.
Az igaz szeretet nem ismer korlátokat, nem ismer jót és rosszat, érdekeket és megalkuvásokat, az igaz szeretet csak élni akar. S az igaz szeretet sajnos a legritkább esetben teljesül be. Ha mégis, az csak egy pillanatig tart, s helyén mély űr marad. Mégis vágyik rá minden ember, s akár a legszebb muzsika a fülünknek olyan megrendítő élmény lesz lelkünknek. Ez a dallam ott rejlik Gaston Leroux történetében is, amelyet egy nap felfedezett az arra legmegfelelőbb ember, aki nemcsak átérezte, hanem éreztetni is tudta ennek gyönyörűségét a közönséggel. Andrew Lloyd Webber musicalje modern korunk legszebb meséje lett.
Az 1986-os bemutatásakor Az Operaház Fantomja merőben újnak számított, mégpedig azért, mert szerzője operát alkotott a musicalirodalmon belül. Olyan költeményt, mely bármelyik dalszínház színpadán megállta volna helyét, hisz megvan benne minden, ami felsőbb magasságokba emeli. A történet, a zene és a látvány harmóniája olyan tökéletes hármast alkot, mint soha korábban a könnyedebb műfaj történetében.
Nem véletlen, hogy a két évtizeddel ezelőtt tartott premier óta meghódította a világ számos országának nézőközönségét, mialatt kivívta magának a legelőkelőbb helyek egyikét kategóriáján belül. A minden ízében precízen kidolgozott előadás eredeti rendezésben került színpadra mindenütt, az eredeti látvánnyal, alkotói úgy óvják, féltik gyermeküket, mint egy valóságos kincset. S valljuk be, teljesen igazuk van.
Gaston Leroux - mikor hozzákezdett története megírásához - talán maga sem sejtette, mekkora sikert hoz nevének az egyszerű cselekményű mű, közel száz évvel születése után. Mert bár Andrew Lloyd Webber verziójában jelentősen átalakult az eredeti történet, soha egyetlen feldolgozás sem állt olyan közel az író mondani-valójához, mint ez a színdarab.
A zeneszerzőnek saját bevallása szerint vérbe és könnyekbe került, míg megkomponálta a Fantom lebilincselő históriáját, ám nem adta fel, s a nehéz munkának meglett a gyümölcse. Hisz nemcsak, hogy a világ legjövedelmezőbb drámája került általa színpadra, de aki csak valaha kapcsolatba került a produkcióval, annak gyökeresen megváltozott az élete. Legyen szó akár magáról a szerzőről, akár művének főszereplőiről, mind-mind világhírnévre, elismerésre és életük egyik legnagyobb élményére tettek szert. Mialatt nézők milliói siratták meg estéről-estére egy torzarcú nyomorult szerelmének megható történetét.
S ezzel Leroux Fantomja elindult a halhatatlanság felé…
Tartalom:
1905. Elárverezik a párizsi Operaház teljes hajdani berendezéseit. Többek között egy csillárt, amely a kikiáltó szerint egy máig sem tisztázott baleset okozója volt. A baleset tetteseként az Operaház titokzatos Fantomját emlegették. Kigyulladnak a csillár fényei, és egyszerre régi pompájában ragyog fel az egykori párizsi Operaház. Felidéződik egy nagy szerelem története. Szereplői: Raoul, a romantikus fiatal gróf és Christine, a bájos, tehetséges énekesnő. Kettőjük között azonban ott áll egy titokzatos harmadik személy, aki mindent elkövet boldogságuk ellen. A rejtélyes harmadik: az Operaház Fantomja, aki a színház alatti labirintusban él. Ez az ember nem riad vissza semmilyen eszköztől, hogy elnyerje Christine szerelmét. Ki ez a fantasztikus lény? Zseniális zenész, tudós, építész, feltaláló, szenvedélyes szerelmes vagy szörnyszülött zsaroló gyilkos? Erről szól ez az este, erről szól ez a - Andrew Lloyd Webber csodás zenéjével átszőtt - szenvedélyes és látványos musical.
A DARAB 25. ÉVFORDULÓJÁT ÜNNEPLŐ VÁLOGATÁSUNK ELÉRHETŐ ITT!
Az eredeti produkciót Cameron Macintosh és a Really Useful Theatre Company
állították színpadra.
Zene:
Versek:
Szövegkönyv:
RICHARD STILGOE és ANDREW LLOYD WEBBER
További versek:
Hangszerelés:
DAVID CULLEN és ANDREW LLOYD WEBBER
Fordította:
Koreográfus:
Vezényel:
KOCSÁK TIBOR, MAKLÁRY LÁSZLÓ, ZÁDORI LÁSZLÓ
Világítás és szcenika:
GÖTZ BÉLA
Irodalmi munkatárs:
SPRINGER MÁRTA
Fantom maszk:
POHÁRNOK IVÁN
A rendező munkatársai:
KUTSCHERA ÉVA, TATÁR ESZTER
Zenei munkatársak:
AXMANN PÉTER, NAGY FERENC, NÁDORI LÁSZLÓ
Rendező:
SZIRTES TAMÁS
Három évvel ezelőtt ünnepelte a Madách Színház a nagysikerű Webber musical, Az operaház fantomja 500. előadását. Ahogyan az akkori jubileum különleges eseménynek bizonyult, úgy az idei, 600. előadásnak is megadták a módját a körúti teátrumban.
Ugyan most nem egy egész hétig, "csupán" egy előadás keretéig ünnepelték a művet, azért a nézők mégis elégedetten távozhattak a jubileumi előadás után. A jegy mellé ezen az estén ugyanis egy rózsaszállal, maszkkal - azaz a Fantom elengedhetetlen kellékeivel - és egy 600-as számmal díszített kitűző is járt. Az előtérben a szereposztást hirdető tábla pedig, mint akit megbűvöltek, egy - egy főszereplő karakter neve mellett három színészt is feltüntetett.
Maga az előadás váltott szereposztással zajlott, s a legkülönfélébb helyeken léptek színre a következő Christine-ek, Raoul-ok és Fantomok. A mű elején Krassy Renátát, Magyar Bálintot és Posta Victort köszönthettük. Egészen így zajlott a darab, mígnem az Éj zenéje című sikerdalban Krassy Renáta Christine-jét hirtelen három Fantom vette körül, ugyanis Csengeri Attila és Sasvári Sándor is megjelentek a színpadon. Egészen különleges performansznak lehettünk szemtanúi, a három férfi három szólama pedig valódi éji zenét nyújtott a fülnek. Hogy a humor se maradjon ki, a következő váltásban a Magyar Bálintot Raoul-ként cserélő Nagy Sándor kezet nyújtva bemutatkozott kollégájának, így egy percen belül két Raoul rázott kezet egymással.
A második etapban Fonyó Barbara, a már említett Nagy Sándor és Csengeri Attila léptek színre, majd a végjátékban Mahó Andrea, Bot Gábor és Sasvári Sándor kaptak lehetőséget. Különleges volt Fonyó Barbara és Mahó Andrea váltása is, hiszen a Látjuk-e még egymást valahol című dal végén a két Christine egyszerre énekelt. A közönség természetesen kitörő örömmel és tapssal honorálta a frappáns váltásokat és a különleges teljesítményeket.
A darab végén legördült a 600-as tábla, megjelentek a további karakterek szereposztásai is, illetve korábbi Christine-ek (Király Linda és Bíró Eszter), valamint az egész kreatív csapat. Szirtes Tamás direktor úr beszédben köszöntötte a jubileumi eseményt, ráadásképp pedig meghallgathattuk mindhárom Christine - Fantom pár együttes előadásában Az operaház fantomja duettet. Az ünneplés a stúdiószínpadon folytatódott.
Az előadásról és az afterparty-ról készített képeinket megnézhetik galériánkban, valamint villáminterjúkat is olvashatnak Szirtes Tamással és Csengeri Attilával a jubileumok, a különleges előadás és a Fantom folytatása kapcsán.
|
|
|
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
|---|---|---|---|---|---|---|
|
6 |
7 |
8 |
9 |
10 |
11 |
12 |
|
13 |
14 |
15 |
16 |
17 |
18 |
19 |
|
20 |
21 |
22 |
23 |
24 |
25 |
26 |
|
27 |
28 |
29 |
|
|
|
|
"Nem hiszem a véletlent,
Minden döntést én hoztam,
Ezért van, hogy lélegzem
S még nem fekszem a síromban.
Az udvar untat és bezár
De szabad szívnek nincs határ
Sok messzi táj úgy hív és vár
Az ég a bátrakhoz áll!"