Interjúk

Interjú Dolhai Attilával

A Viva la Musical! a közelmúltban tartott dupla lemezbemutató koncert alkalmából beszélgetett Dolhai Attilával Ragyogás című albumáról.

Ez a lemez kicsit visszavezet a rockzenei gyökereidhez, de említetted a koncertet megelőző sajtótájékoztatón, hogy sokat profitáltál a Színház- és Filmművészeti Egyetemen töltött évekből is.

Ez így van. Nevezzük ösztönnek a gyökereket, amiből az egész folyamat kiindul. De abban, hogy az ösztönöket hogyan tudom hasznosítani, hogyan öntenek formát a gondolatok és a hangzás, már hatalmas szerepet játszik a tanulás. Az a tapasztalat és a munkához való viszony, a felkészülés rendszere, amit az egyetemen és az azóta a színházban tanultam, mind hozzájárult ahhoz, hogy sokkal tudatosabban kezdjek neki a dolgoknak. És természetesen az eltelt tíz év alatt érettebb is lettem.

A Ragyogás saját bevallásod szerint is eddigi legkiforrottabb munkád, amelyen az alkotói folyamatból is kivetted a részed.

Én ilyen későn érő típus vagyok. (nevet) És ahhoz is kellett kis idő, hogy fel merjem vállalni a bennem lakozó gondolatokat. A lemezen több dal születésében szövegíróként is részt vettem. Egyébként gyakran vagyok kritikus dalszövegekkel kapcsolatban. Többnyire csak háttérzajnak hallgatunk zenét, de érdekes odafigyelni, mit is dudorászunk valójában. Ilyenkor néha egy-egy jó gondolat becsapódik, és az ember megjegyzi magának, hogy milyen frappánsan is fogalmazott a szerző.  Sokszor elgondolkozok azon, hogy én hogyan fejezném ki azt a gondolatot úgy, hogy elkerüljem a túl hétköznapi szókapcsolatokat. Erre törekedtem a lemezen is, ahol talán ha nem sikerült teljes egészében kiküszöbölnöm a kliséket, de sok olyan dolgot fogalmaztam meg, ami már nagyon közel van a szókimondáshoz. Úgy érzem, hogy a kifejezőkészségem most jutott el arra a pontra, hogy a gondolatokat több frissességgel legyek képes formába önteni.

Említetted, hogy a szövegekkel felvállaltad a gondolataidat, pedig nem vagy az a típus, aki a magánéletét a reflektorfényben éli. Nem érezted úgy, hogy ez Önmagad kiadása?

Ez érdekes kérdés, mert valahol az is, meg nem is. Hiszen a hallgató nem tudhatja, hogy egy bizonyos dalszöveg valójában az életemről szól-e vagy csak a fantáziám szüleménye, esetleg a kettő keveréke. Úgy érzem, pont emiatt maradt egy kis titok az egészben.

A Nézőpont című dal több szempontból is különleges, hiszen itt zeneszerzőként is szerepelsz, a szövegírásban pedig Nádasi Vera segédkezett.

Verával osztálytársak voltunk az egyetemen, régóta ismerjük egymást. Nagyon érett és bölcs embernek tartom, akinek jó meglátásai vannak az életről. Ráadásul rendkívül érzékenyen viszonyulunk egymáshoz…ő valahogy mindig „belém látott”. A Nézőpontnál a zenei alapötletet is én adtam, de a szövegírásnál megrekedtem. A dallamok egyszerűen nem hívtak elő belőlem semmit. Ez volt az a pont, amikor felhívtam Verát, és megkérdeztem, hogy nincs-e kedve „belehallani” valamit a zenébe. Ő pedig visszaküldött egy nagyon jó szöveget. Mielőtt a lemezre került volna a dal, ezt kicsit újragondoltam és átformáltam, de a lényegi tartalom megmaradt.

A lemez születésében sok szerzőtárs is közreműködött. Hogy alakult ki ez a csapat?

Csiszivel (Csiszár Ferenc – a szerk.) már sokat dolgoztunk együtt. Nyitrai Lászlóval a színház világában találkoztam. Énekmesterem, Bagó Gizella tart olyan kurzusokat, ahol a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói együtt dolgoznak a Zeneakadémia zeneszerző szakosaival. Itt ismerkedtünk össze Lacival és merült fel bennünk a közös munka gondolata. Volt olyan szerzeményünk, ami végül nem került fel a lemezre, de Laci dala, a Ha maradhatnál – ami az egyik személyes kedvencem is – igen. Harmath Szabolccsal a kiadó hozott össze minket. Előtte még csak nem is ismertük egymást, így a munkafolyamat alatt sokat tapogatóztunk, próbáltunk ráérezni, ki is a másik, és úgy gondolom, a végére nagyon jól egymásra hangolódtunk. Szabolcs párja, Harmath-Hodászi Klára a stílusirányok megtalálásában segédkezett, Szabó Ági és Major Eszter pedig szintén Szabolcs révén kerültek a projektbe, aminek nagyon örülök, mert mindketten igencsak találó szövegeket írtak. Úgy érzem, összességében nagyon jó emberekkel hozott össze a sors, akikkel szívesen dolgoznék ismét együtt. És egyrészt még ki akarom élvezni a Ragyogás sikerét, de már azon is töröm a fejemet, hogy a következő albummal milyen irányba menjünk tovább.

Említetted korábban, hogy ezen a lemezen férfiasabb szövegek vannak. Hogyan illeszkedik ebbe az összképbe a két, női szerző által írt dalszöveg? 

Teljes mértékben passzolnak! A Még egy szárnycsapásban Szabó Ági ismeretlenül is meglepően találóan fogalmazott rólam, arról, ahol én tarthatok az életemben. Még van előttünk egy komoly beszélgetés erről. (nevet) És Major Eszter is rendkívül érzékenyen rátapintott dolgokra.

A lemezen feldolgozások is szerepelnek, többek között a Nézz rám, Istenem! és a Hallelujah. Mindkettő nagyon mély, spirituális dal. Miért pont ezekre esett a választásod?

A Ragyogás ünnepi lemeznek készült, és úgy gondoltam, hogy a spiritualitásnak komoly helye van rajta. A Hallelujah már régóta nagy kedvencem, a Nézz rám, Istenem!-et pedig először Radics Gigivel énekeltem a Megasztárban. Valahogy egyből közel került a szívemhez, de mivel Gigivel csak egy töredékét adtuk elő, maradt bennem egy kis hiányérzet, és szerettem volna teljes egészében is elénekelni. Nagyon örülök, hogy a lemezen Bordás Barbara lett ebben a partnerem. Barbi rendkívül érzékeny, spirituális ember, aki csodás módon, egyszerűen és tisztán képes a hangjával érzelmeket kifejezni és átadni. Sajnos eddig a Miss Saigonon kívül – amelyben valójában csak egy komolyabb jelenetünk van együtt – a színházban nem volt alkalmunk együtt dolgozni, így nagyon élveztem vele a közös munkát.

Végezetül egy kis asszociációs játékra invitáltam Attilát: arra kértem, hogy mondja ki, ami elsőként eszébe jut a lemezén szereplő dalokról. 

Ragyogás – Karácsony. Ünnep.

Álmok földjén – Vágyak.

Ha maradhatnál – Mentsünk meg valakit!

Te vagy a nyár – Frissesség.

Nézőpont – Küzdelem.

Még egy szárnycsapás – Szabadság.

Élő szobor – Játék.

Két perc – Csak ennyi?

Szemedben a tűz – Meglepetés.

Állj mellém! – Biztass!

Hallelujah – Boldognak kéne lennem…

Nézz rám, Istenem! – Már boldog vagyok!

Így van jól – Színház… És tényleg így van jól! (nevet)

Horvát
h Emese

Kapcsolódó tartalmak

Superbrands-díjat kapott a Madách Színház

Sándor Petra

Tihanyi Szabadtéri Játékok 2012 – programajánló

Tóth Barbara

Rátóti Zoltán további öt évre kapott megbízást a kaposvári színház vezetésére

Volf Anna

Idina Menzel Londonban koncertezik

Volf Anna

Túlélni – bármi áron (Nők, színmű a Karinthy Színházban)

Imre