Hírek, beszámolók

István, a király a kulisszák mögött

25 évvel ezelőtt, 1983 augusztusában mutatták be az István, a király rockoperát, Budapesten a városligeti szánkózódombon.

Az ősbemutatótól a Társulatig

25 évvel ezelőtt, 1983 augusztusában mutatták be az István, a király rockoperát, Budapesten a városligeti szánkózódombon. Ez a hely a bemutató előtt rendezvényre, illetve színpadi előadásra nem adott teret és a szánkózódombot is ettől az időtől kezdve keresztelték át Királydombbá, később hivatalosan is.

A magyar politikában 1990-ben volt rendszerváltás, de a művészetben már 1983-ban történt az első nagyszabású rockopera az István, a király színrevételével. Sok mindenben áttörést jelentett a rockopera, vegyük például a szereposztást. Az István, a király a hagyományos színházi gyakorlat, a kemény rock zenével és a pop műfajjal való szembenállását törte meg, hiszen Pelsőczy László, Bereg Kati, Sára Bernadett, Hűvösvölgyi Ildikó, Balázs Péter, Balázsovits Lajos színészek mellett az akkori “lázadó” rockerek: Varga Miklós, Vikidál Gyula, Nagy Feró, Deák “Bill” Gyula, Victor Máté kaptak főszerepet. A szerzők Szörényi Levente és Bródy János zenei múltja is a pop zenében gyökerezik. Az István, a király zenei stílusa, amelyben a populáris zene, a népzenei, valamint az egyházi gregorián zene ötvöződött, az első ilyen volt a hazai zenés színjátszás történetében. A nagyszabású művet 1983 augusztusában 6 előadásban 120 000 néző látta, mozifilm, bakelitlemez, CD és kazetta is készült róla. Talán nem túlzás, hogy az István, a király hangzóanyaga fellelhető minden harmadik családnál.

Az István, a király sikersorozatának ekkor még csak az elején tartunk, hiszen egy évvel később 1984 augusztusában a Szegedi Szabadtéri Játékok keretén belül ismét bemutatásra került, óriási sikerrel.

A mű Szeged után legközelebb 1986-ban került színpadra Budapesten a Nemzeti Színház produkciójaként, ahol 1984-89-ig 224 előadást ért meg a darab, amit 179 200 néző látott.

Amikor 1990-ben Magyarországon is bekövetkezett a rendszerváltás, Budapest legismertebb és legtöbb nézőt befogadó helyén, a Népstadionban került ismét színre, ahol magyar koncertet, illetve zenés művet előtte még nem rendeztek. Ezt a két előadást 120 000 néző látta és televíziós film is készült róla.

Az István, a király az ország határait áttörve, 1992-ben a Sevillai Expo-n mutatkozott be óriási sikerrel, annak ellenére, hogy a mintegy ötezres nézőközönség között csak néhány tucatnyi magyar lelkesedett. De színre került a darab Németországban és Ausztriában is.

Az István, a király idén ünnepli bemutatásának 15. évfordulóját. A Zikkurat Színpadi Ügynökség erre az alkalomra készíttetett Olasz Ferenc rendezésében, a mű 15 évét felölelő, archív anyagokkal színesített és új, művészi felvételekkel gazdagított filmet. Az MTV 1998. december 26-án, István napján tűzte műsorára.

2000. március 18-án az István, a király elérkezett egy olyan fordulóponthoz, ahol az 1983-as előadásban részt vevő – és a produkcióban további 15 éven keresztül játsszó – szereplők képletesen átadták a stafétát egy fiatalabb, Nemzeti Színházas szereplőgárdának. Mára felnőtt egy színész-zenész generáció, akik többek között az István, a királyon nevelkedtek, így nem csoda, hogy amikor a hanghordozás felújításakor a stúdióban hozzákezdtek a szereplők felénekléséhez, érezhető volt az a felkészültség, amit nem néhány nap alatt lehet elérni. A Nemzeti Színházban második alkalommal színre vitt István, a király óriási sikerrel folytatta eddig is töretlen pályafutását.

A jelen pedig a jelenlegi, jubileumi produkcióról szól, melyet 2008. június 17-től láthat a közönség.

 

 

 

Gondolatok az István, a királyról

A Táltosasszonyról

Szörényi Levente szerint a közönség nem tűr változtatást az István, a király dramaturgiájában – a tapasztalat szerint tehát a darabhoz nem szabad hozzányúlni. A Táltosasszony szerepe azonban nem változtatja meg a rockoperát; gyakorlatilag csak egy adott szerep megkettőződéséről van szó, ami által izgalmasabb lesz a produkció.

Feke Pál és István szerepe

Az Istvánt alakító Feke Pál a sajtótájékoztatón elmondta: büszke rá, hogy ő kapta meg ezt a feladatot. „Volt egy előző életem, amiben nagyon boldog voltam, sok mindent eljátszhattam, és erre büszke vagyok. A Társulat azonban megváltoztatta az életemet: nagyon sokat köszönhetek az alkotóknak és a társaimnak egyaránt.”

Gundel Takács Gábor gondolatai

A Társulat műsorvezetője hosszasan beszélt a műsorhoz való viszonyáról, a tehetségkutató történetéről. Elmondta, hogy véleménye szerint ebben az adott esetben a televízió bizonyos szempontból alárendelt szerepet töltött be, hiszen itt a hangsúly az István, a király jubileumi díszelőadásán van. A Társulat az erre való felkészülésnek egy szegmense volt; egy szereplőválogatás, melyet a Magyar Televízió közvetített. Észben kellett tartani, hogy itt egy 25 éves legenda áll mindennek a középpontjában.

Gundel Takács Gábor külön dicsérte a stábot, amely kiváló televíziós szakemberekből állt össze. Megemlítette Bányai Gábor kreatív producert, aki a csapat tulajdonképpeni pszichológusa volt; ő volt az, aki mindennel kapcsolatban állt, mindenre az áldását adta. Részt vett a jelenetek összeállításában, a jelmeztervek és a koreográfia összeállításában, mintegy a gerincét adva a produkciónak.

A műsorvezető személyes gondolatait is megosztotta az újságírókkal; hangsúlyozva a hihetetlen csapatmunkát, ami az István mögött áll, a 150 tagú stáb és a versenyzők minden erővel segítették egymást. Szeretné, ha később, évek múltán is emlegetnék
majd: „Tudod, volt az a Társulat….”

A kulisszák mögött

A stáb és a kreatív csapat már két hónappal az első adás előtt leült a Magyarországon elérhető és jogosítható musicalek jegyzékével, valamint a listákkal, amiket a versenyzők benyújtottak azokról a dalokról, amiket szívesen énekeltek volna a műsor folyamán. A zenei szerkesztő, Kocsák Tibor és a kreatív csapat ezután összeült, hogy kiválasszák, melyik versenyzőhöz mely dalok illenek – ebben nagy segítségükre volt az a hatalmas felvett anyag, amire a válogatások időszakában szert tettek.

Ezek után kezdődött a munka. Minden új műsor előtt Novák Péter koreográfus és a kreatív producer kitalálta a színpadi látványt, a jelmeztervező megtervezte a jelmezeket – minderre minden egyes adás előtt háromszor 24 óra volt, tehát a hétfőtől szerdáig terjedő időszak. Csütörtökönként reggeltől estig szárazpróba volt, pénteken kamerapróba, szombat délelőtt főpróba, este pedig élő adás.

Bátyai Edina, a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatónője és Rosta Mária, az István, a király producere szerint a jegyértékesítők közölték, hogy az elmúlt 10-15 évben nem volt példa ilyen sikerre egy produkció kapcsán. Az előadások mind teltházasok, szinte lehetetlen volt jegyet szerezni, ezért új előadásokat kellett beszorítani a műsortervbe, mind Szegeden, mind a Sportarénában.

Rosta Mária producer elmondta, hogy a fiatal szereplők szerződése 2010. december 31-ig szól, és a Zikkurat Produkció mindent elkövet majd, hogy biztosítsa számukra a tanulás lehetőségét, minél több segítséget nyújtva nekik a pályájukon.

A rendezői koncepcióról

Szikora János rendező úr a sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy az István, a király részese volt annak a szellemi eróziónak, amely már 1983-ban hozzájárult a rendszerváltáshoz. Ma természetesen egy egész más rendszerben mutatják be a produkciót: A Társulat tagjainak 70-80 %-a még nem is élt akkor, amikor ezt a darabot először játszották. Az, hogy ezek a fiatalok hogyan vélekednek mindarról, ami az ősbemutató óta történt, fontos része az előadásnak.

A díszlet rendkívül realisztikus és rendkívül absztrakt is egyben: egy katedrálisról van szó, amely a román stílusjegyeket hordozza magán. Ez a katedrális szimbolizálja azt, hogy István egy Építő, egy Építész volt a maga nemében: építette az egyházat, az országot, a jogrendet. A templom bizonyos pozíciókban, bizonyos megvilágítási helyzetekben úgy néz ki, mintha egy rom lenne, más esetben meg épp olyan, amit most építenek. A hatalmas, 800 négyzetméteres színpadnak a katedrális csak egy részét foglalja el. A háttérben szinte állandóan mozgásban lévő felhőket láthatunk; az ég színe pedig mindig meghatározza az adott jelenetek hangulatát. Egyetlen konstans hely van a színpadon, a sírhalom, a kivégzőhely, amely valamiképp kontrasztban áll azzal a világgal, amire a katedrális és környezete utal.

Szikora János beszélt annak rendkívüli jelentőségéről, hogy a Sportarénában Szörényi Levente és Bródy János is szerepet vállalt a darabban. Nem „egyszerű” szerzőkként lépnek ők színpadra: nekik már ikonikus jelentésük van; ha ők valamit mondanak, ha színpadra lépnek, annak súlya van.

A rendező elmondta, hogy A Társulat utolsó adásaig igyekezett megőrizni magában a nyitottságot, hogy a versenyzők hathassanak rá, és formálják a majdani előadás benne kialakult képét teljesítményükkel és a karakterükkel.

A Társulat számokban

1600-an jelentkeztek a felhívásra, ebből kb. 850-en mentek el a megmérettetésre.

110-en jutottak a középdöntőkbe, 80 %-ban a zsűri, 20 %-ban a közönség szavazatai alapján.

24-en jutottak be a döntőbe (16 főt a zsűri, 8-at a közönség juttatott tovább), a döntőkbe 8 úr és 8 hölgy jutott be, közülük választották ki a produkció 8 főszereplőjét.

12 élő adást sugárzott az MTV szombat esténként, ezekben összesen 160 dal hangzott el.

960 jelmez készült A Társulat adásaihoz.

60 órát próbáltak a versenyzők.

150 fős stáb dolgozott a műsoron, köztük 5 koreográfus Novák Péter vezetésével.

36 órányi élő és 14 órányi felvett adásból áll A Társulat műsorfolyama, ami közel 4000 perc adást jelent, amely technikai probléma nélkül valósult meg.

Forrás: www.zikkurat.hu

Kapcsolódó tartalmak

Spring Awakening: megvan a londoni szereposztás

admin

Bálint napi csókverseny az Elfújta a szél musical sztárjaival

Czitrovszky Balázs

Pókember 2009-ben a Broadway-n

admin

Avenue Q – interjú Lázár Zsigmond zenei vezetővel

Kiss Brigitta

Szeretek színházat csinálni

Vincze Dániel