Kritikai sarok

Mary Poppins

Pamela Lyndon Travers először csak a hozzá vendégségbe érkező gyerekeknek mesélt az általa kitalált varázslatos nevelőnőről, Mary Poppinsról, majd 1934-ben könyv formájában is megjelent, később pedig egész regénysorozattá fejlődött a történet. A regényből a Disney filmet készített, amit 1964-ben mutattak be Julie Andrews főszereplésével, hatalmas sikerrel. A színházi adaptációt Cameron Mackintosh színházi producer készítette. Az ősbemutatóra 2004 decemberében került sor Londonban, a Prince Edward Theatre-ben, Azóta igazi sikerdarabbá vált és a világ számos országában bemutatták. 2012 őszén hozzánk is megérkezett, szeptember 21, 22, 23.-án mutatták be (hármas szereposztásban) a Madách Színházban.

A cikk a szeptember 22-ei előadás alapján íródott

 

A legtöbben nagyvonalakban emlékszünk a történetre, esetleg olvasták nekünk gyermekkorunkban, vagy ha más nem a filmet biztosan láttuk. Talán azt gondoljuk, hogy nem fog számunkra nagyobb élménnyel szolgálni, mint egy másik nagyszabású musical, vagy a 64-es film. Elfelejthettük már a sztori báját, ezért is hihetjük, hogy az egyszerű alaptörténet: A széllel érkezik egy furcsa nevelőnő és könnyedén megoldja a Banks család minden gondját, túl szimpla ahhoz, hogy maradandó élményt nyújtson nekünk, még felnőtt fejjel is.

Elkezdődik a darab, meghalljuk a mesés dallamokat, megjelenik előttünk egy tipikus londoni ház. Berti (Csonka András) által bemutatásra kerülnek a főbb szereplők: „Egy apa, egy anya, egy fiú, egy lány…”, tehát a Banks család. Idáig nem rossz, de akkor válik igazán különlegessé, mikor megjelenik a színen Mary Poppins (Polyák Lilla), méghozzá azért mert hamarosan (ahogy a nevelőnő elkezd kipakolni a táskájából) megmutatkozik az előadás egyik fő erénye. Az, hogy nem csak a Madách Színház színpadán jól létrehozható nagyszabású jelenetekre, fényekre, színekre, változásokra, különlegességekre, mint például a kéményseprők szteppjelenete a tetőn, ami egyébként igén látványos és magával ragadó, vagy Mary Poppins nem mindennapi színre kerüléseire és távozásaira fordították a hangsúlyt, hanem az „apróbb csodák” is teret kaptak, amik hasonló bonyolult műszaki megoldásokat és odafigyelést igényelnek, de nem tartozik hozzájuk többperces nagyjelenet, viszont nagyban hozzájárulnak a varázslatos hangulathoz.

Fotó: Madách Színház

A látvány lebilincselő (díszlettervező: Rózsa István). A Cseresznyefa utcában álló házat láthatjuk teljes nagyságában kívülről, belülről (a nappalit, a gyerekszobát és a konyhát) és még felülről a tető felöl is. Emellett megjelenik egy park, különleges szoborcsoportjával és hétköznapi emberek, valamint történelmi személyek forgatagával, egy tér és a bank komor, zord világa is. Mindezeket vetítés is teljesebbé teszi.

A varázslatos történet és látvány mellett, bár kissé eltúlozva, de emberi sorsok is megjelennek, amikből sok minden akár ismerős is lehet. Mrs. Banks a feleség és anya, aki férje kívánságára otthagyta színésznői karrierjét, gyermekeire szintén ugyanazért nem felügyelhet saját maga. Tehát valójában semmi lényeges feladata nem maradt így értéktelennek érzi magát, fél, hogy azt a keveset, amit rábíznak is elrontja, ami be is következik, mert a férjének nem könnyű a kedvére tenni. Koós Réka remekül hozza a félénk megszeppent figurát, akármilyen távol is áll ez valódi személyiségétől.

Mr. Banks (Szervét Tibor) csak a munkának, a banknak él, úgy gondolja, hogy egyedül a pénzszerző szerep a fontos az életében és nem hagyhatja, hogy ebben bármi, vagy bárki megzavarja. Mogorva és szigorú. A bank jelmondatát „Rendet és csendet” otthon is alkalmazza. Igazán csak akkor kezdjük megsajnálni, amikor a gyerekei is ezt teszik. Később kiderül, hogy az egész hibás értékrendet még gyermekkorában építették fel benne.

Persze Mary Poppins mindent megváltoztat. A karakter sikere amellett, hogy gyönyörűen énekel, táncol és nem mindennapi dolgokat tesz, abban rejlik, hogy nem esik át a ló túlsó oldalára, nem túlozza el a csodatévő nevelőnő figuráját.

Berti is érdekes szereplője a történetnek, amellett, hogy bizonyos fokig narrátori feladatokat is ellát, különleges, sok élettapasztalattal rendelkező alak. Festő, utcaseprő, kéményseprő és kitudja még mi. Amellett, hogy újabb vidám szint visz a darabba, részt vesz a legtöbb táncos jelenetben, ahol bizonyítja kiváló tánctudását néha kicsit búskomor is, ebből arra következtethetünk, hogy sok mindent megélt mire önmagára talált. Ez a következtetés egy kicsit még titokzatosabbá teszi őt.

A Gyerekek Jane és Michael Banks (Bakosfalvi Antónia és Pál Dániel Máté) remekül végigviszik a darabot. Amellett, hogy aranyosak, kedvesek, ha kell engedetlenek és természetesen fogékonyak a csodákra.

A darab sikeréhez elengedhetetlen a szereplők és a közreműködők tökéletes együttműködése, összhangja is, ez az egész előadást áthatja, a változások és a látványosabbnál látványosabb táncos jelenetek (Koreográfus: Tihanyi Ákos) alatt is.

Fotó: Madách Színház

Persze csak úgy önmagában ez mégiscsak egy mese, ahhoz, hogy felnőttként is élvezni tudjuk, kell, hogy akarjuk is befogadni, hagyjuk, hogy magával ragadjon minket, hogy felidéződjenek gyermekkorunk kedves emlékei. Mint ahogy az egyik dal is mondja: „Az égen minden csillag néked ragyog, megtörténhet bármi hogyha hagyod…”

Példát vehetünk a gyerekekről, mert ők is szép számmal megfordulnak a nézőtéren és számukra ez tényleg egy igazi csoda, szinte teljesen átélik mindazt a varázslatot, amit a Banks gyerekek, mivel ezt nem csak elképzelik, mint a könyvben olvasottakat, vagy filmen látják, ez valóban ott van előttük.

Stern Ágnes

Kapcsolódó tartalmak

Egyházi Géza lemezbemutató – időpont változás!!!

admin

160 évvel ezelőtt vezették az oltár elé Sissit

Vincze Dániel

Fantom 25 dvd Magyarországon is

Vincze Dániel

Győri Nemzeti Színház: Apácák és Jekyll&Hyde bemutató a következő évadban

Volf Anna

Rövidhírek, 2013. január

Volf Anna