Hírek, beszámolók

Rebecca – A Manderley-ház asszonya (könyvajánló)

Daphne du Maurier, a Rebecca – hazánkban A Manderley-ház asszonya  – című kultikus regény alkotója 1907. május 13-án született Londonban. Daphne George du Maurier író unokájaként, illetve Gerald du Maurier színész lányaként rendkívül kreatív és sikeres családból származott. Bár londolni születésű volt, életének nagyrészét mégis Cornwall-ban töltötte, így ez a régió szolgált legtöbb híres regényének színhelyéül. 1928-tól írt novellákat, majd első nagyobb lélegzetű műve, a „The loving spirit” 1931-ben került kiadatásra. A könyv elismerő kritikákat kapott, s du Maurier-t további alkotások megírására ösztönözte. Az írónő ezután olyan híres, Alfred Hitchcock által filmvászonra adaptált történeteknek adott életet, mint a Jamaica szálló, a Madarak, vagy a már korábban említett Rebecca, melyet 1938-ban publikált.

A Du Maurier mesterművének tartott regény mintapéldája az angolszász lektűrirodalomnak: kidolgozott stílusban, gondosan adagolja a feszültség, a romantika és a pszichológiai érzetek keverékét. Talán nem is meglepő ez a borongós hangulat, hiszen a harmincas évek Európájának ugyanilyen feszült, szorongó atmoszférája volt, mint Manderley titokzatos világának.

A feszültség keltésének tökéletes eszköze már maga az elbeszélő alakjának homályossága: a történeten mindvégig egy egyes szám első személyben beszélő fiatal nő vezet végig bennünket. A cselekmény a  nő vészjósló álmával indul: az elhagyatott és természet által birtokba vett Manderley-ben járunk, ahol főhősünk megtört lélekként bolyong, s szemei káprázatának eredményeképp a halott, sötét ablakokban világosságot, életet vél felfedezni. Rá kell azonban jönnie, hogy Manderley csupán üres „kripta, félelmük és szenvedésük van eltemetve romjai között.” 
„Soha többé nem mehetünk vissza” – mondja a nő, de ez persze nem tejesen igaz. A száműzött házaspár, a hotelszobákban élő Mr. és Mrs. de Winter ugyan nem térhet vissza a lángnyelvek által felemésztett Manderley-be, az olvasó azonban igen.

Megtudhatjuk, hogyan találkozott Monte Carlo-ban Maxim de Winter, Manderley gazdag tulajdonosa a fiatal főhősnővel, akit senki nem nevez nevén. Maxim akkoriban halott feleségét, Rebeccát gyászolta, leglábbis ez volt álca, melyet a külvilágnak mutatott. Az igazság azonban az, hogy lelkiismerete és a múlt árnyai elől menekült Monte Carlo-ba, ahol véletlenül találkozott Mrs. Van Hopperrel, a new york-i dámával és az ő szürke társalkodónőjével. Maga sem tudja, miért, de szimpatikus lesz számára a lány, s az együtt töltött idő hatására úgy érzi, már nem is tud meglenni nélküle. A névtelen leánykából hirtelen az új Mrs. de Winter lesz.

A romantikus szál is ugyanolyan finoman fejlődik ki a regényben, mint a korábbiakban már említett baljós hangulat. Maxim személyisége sokszor kétarcú, hol előzékeny, sármos és könnyed, hol pedig borús és ingerült, amivel a  naiv fiatal lány nem tud mit kezdeni. Titkos találkáik alatt – melyeket Mrs. Van Hopper betegsége tesz lehetővé – a férfi mégis szabadabbnak érzi magát, mint az elmúlt években bármikor, s a lánynak ez tökéletesen elég a boldogsághoz. Záros időn belül Maxim meg is kéri a kezét, s a tapasztalatlan fruska hirtelen egy komor, zárt világ úrnőjének szerepében találja magát.

Az összetett pszichológiai érzetek Manderley-ben bontakoznak ki igazán. A sápadt, komor feketében járó Mrs. Danvers, a birtok házvezetőnője, Rebecca bizalmasa finoman, alattomosan akarja az új úrnő tudomására hozni, hogy nincs keresnivalója a birtokon. Az új házasok által lakott keleti szárnyból folyamatosan a lezárt, nyugati részbe hívogatja főhősünket, ahol múzeumi körülmények között őrzi Rebecca holmijait és szellemiségét.  A lánynak emellett pletykás szolgák,  szertartásos inasok és Maxim családja előtt is helyt kell állnia, miközben lépten-nyomon Rebecca holmijába botlik: az ő íróasztalánál kell ülnie, az ő kabátját kell magára vennie, az ő monogramjával, a hatalmas R – betűvel találkozik mindenhol.

Az ódon épület a maga kolosszális méreteivel és a hozzá kötődő árnyakkal lassan betemeti a fiatal nőt. Nincs egyéb vigasza, mint férje, Maxim, aki nagyon frusztráltan és szorongóan viselkedik, akárhányszor Rebecca neve szóba kerül. Azonban hosszú út vezet a titok nyitjához, s addig az új Mrs. de Winternek  fiatal lányból erős asszonnyá kell válnia, hiszen csak így lehet méltó támasza elgyötört lelkű férjének.

Daphne du Maurier 1989. április 19-én bekövetkezett haláláig számos novellát és sikerkönyvet hagyományozott ránk, s világhírű története, a Rebecca, Alfred Hitchcock rendezésében a filmvilágot is meghódította: 1941-ben Oscar – díjjal jutalmazták.

Érdekesség:  Ken Follett – Kulcs a Manderley-házhoz (1980)

Ken Follett angol krimiírót –  A katedrális című világhírű regény és megannyi sikerkönyv szerzőjét – is megihlette Daphne du Maurier alkotása. Follet 1980-ban kiadott Kulcs a Manderley-házhoz című  háborús krimijében du Maurier regényét sajátos módon használja egy német kém. A történet a II. világháborúban, Kairóban játszódik, főszereplőjét Alex Wolff-nak hívják. Wolff feladata, hogy  brit katonai terveket lopjon el s továbbítsa azokat Rommel tábornoknak. Üzenetét kódolva kell elküldenie, s a kód megfejtéséhez du Maurier kultikus regénye a kulcs.

Utasi Nikolett

Kapcsolódó tartalmak

Így született a Sakk – 1. rész

Buchmann-Horváth Emese

Baján vendégeskedik az Operettszínház

Buchmann-Horváth Emese

Lady Budapest fotóspróba 2016.10.19 (Vágó Bernadett-Szerényi László)

Stern Ágnes

12 bemutató a Békéscsabai Jókai Színház új évadában

Buchmann-Horváth Emese

Houdini – Varázslatos musical készül

halasi.vivien