Kitekintő

Sonkamenüett

Az Aradi Kamaraszínház és a Békéscsabai Jókai Színház előadása a Bethlen téri Színházban rendezett Vendégváró Fesztiválon mutatkozott be.

“Monodráma”. “Rokokó”. “Musical”. Csak úgy röpködnek a címkék az előadásról, ami már- már meghasonlásba taszítja az érdeklődőt, hiszen – ismerjük be- ezek nem azok a műfaji meghatározások, amik egy kalap alatt szoktak szerepelni a mai zenés-színház látogató fejében. A Raymond CousseStratégia két sonkára” c. regénye nyomán készült, Tapasztó Ernő által rendezett előadás ezért valami egészen új élménynek ígérkezett. A vágás előtt álló herélt kandisznó filozófiai eszmefuttatása – egy mondatban talán így lehetne összefoglalni a darab tartalmát – valószínűleg annyiféle várakozást támasztott a műsor felé, ahányan helyet foglaltak a nézőtéren.

A színpadkép roppant egyszerű és az egész előadás alatt konstans: tekinthetjük egy gigantikus méretű ebédlőasztalnak is, ami még jobban ráduplázott a feszültségre, olyan benyomást keltve, mintha az egész nézőtér türelmetlenül várná, hogy a “vacsora” végre befejezze a monologizálást. A világosítás szintén a helyzet drámaiságának fokozását szolgálja.

Természetesen a zene sem maradhat ki az előadásból musical lévén: szám szerint hat betétdal csendül fel, amit Éder Enikő és Borsos Pál jegyeznek. A számok viszonylag egyszerűek, ám roppant fülbemászóak és helyenként rendkívül megrázóak.

Fotó: A-TEAM/Nyári A. 

Ám hiába a remek alapanyag, a megrázó szatíra, a jó dalok, a lenyűgöző rendezés, egy egyszemélyes darabban nyilván a színész teljesítményén áll, vagy bukik minden. Tege Antal pedig minden elképzelhető várakozást magasan felülmúlt, alakításának zsenialitásához nem fért semmi kétség. Kiváló, kitörő erővel ábrázolta a halálraítélt lelkiállapotának folyamatos váltakozását: az új katarzis felé menetelés dicsőségét, a megtorpanást, a tébolyt, a dühöt, majd végül a beletörődést – az érzelmek széles skáláján zongorázott végig alig több, mint egy óra alatt.

Jól érezhetően a gondolatébresztés, semmint a kikapcsolódás volt a darab célja, és biztosan állíthatjuk, hogy ez sikerült is: a néző akarva akaratlan is észrevehette a szatírát, a párhuzamot, hogy a disznó lehetne akár ember is, és eltöprenghetett azon, hogy a mészárszék vajon tragikus vég, vagy sorsszerű beteljesülés?

Nem utolsó sorban, essen pár szó a helyszínről is: a színház kaffkai módon hangulatos légköre már az első pillanattól kezdve remek élménnyé varázsolta a fesztiválon tett látogatást. A dolgozók roppant kedvesen, hatalmas mosollyal fogadtak minden érkezőt, azt érzést keltve az emberben, mintha régen látott vendégként várták volna a jövetelét. A Vendégváró Fesztivál így valóban kiérdemelte nevét, és nem csak az Aradi Kamaraszínház lehetett a részese, mint szíves örömmel fogadott produkció, hanem a nézők is mindannyian.   

Molnár Rebeka

Kapcsolódó tartalmak

Beszámoló Webber születésnapi koncertjéről

admin

Játékos nyílt nap lesz a Veszprémi Petőfi Színházban szombaton

Volf Anna

10 éves Az operaház fantomja

Mezőfi Orsolya

Ingyen Hair-főpróba jár az Újszegedi bérletekhez

admin

A Macskafogó utolsó előadása – videóriport

admin