Hírek, beszámolók

20 éve a zenés színpadokon Nyilas Misi története

A darab bemutatója 1991. április 19-én volt – stílusosan – a Debreceni Csokonai Színházban, amely ezzel az előadással ünnepelte megalakulásának százötvenedik évfordulóját. A történetet senkinek nem kell bemutatni, hiszen emberemlékezet óta a kötelező olvasmányok egyike – talán ez is a töretlen siker egyik záloga, hiszen segít közelebb hozni a tizenéves diákok számára Nyilas Misi történetét, egyúttal kaput nyit a fiatalok számára a színház világára.

Az ősbemutató óta a darab megannyi újabb bemutatót megért, belföldön és külföldön, Pesten és vidéken egyaránt. Vajon mi a záloga a darab 20 éven át tartó, töretlen sikerének? Miért veszik elő a történet zenés átdolgozását Nyíregyházától Budapestig, Pécstől Veszprémig, a nemzeti színházaktól az amatőr társulatokig? Miklós Tibor, aki a darab librettóját és szövegkönyvét jegyzi, így vall a musicalről könyvében: „A siker mindenekelőtt Móricz Zsigmond örök szépségű regényének és a nagy prózaíró művészetétől áthatott muzsikának, Kocsák Tibor zeneszerzői munkájának köszönhető. A librettó megírásakor nem kellett mást tennem, mint hűségesen követni Móricz és a komponista áradó invencióját. … A musical annyit tett hozzá Móricz művéhez, hogy a diákélet hétköznapjait a mai gyerekek életérzésével, az általuk kedvelt zenék stílusában, mai szófordulatokkal hozta közelebb ifjú nézőihez.”[1]

A darab komponistáját, Kocsák Tibort kérdeztük arról, hogy miért pont a Légy jó mindhalálig című műre esett a választásuk.

KT: Amióta Miklós Tiborral musicaleket, vagyis inkább drámai zenés játékokat írunk, azóta mindig alapvető vágyunk és késztetésünk, hogy ezek a darabok irodalmi alapokon nyugodjanak. Tudatosan keressük ezeket a témákat, hisz sok olyan történet van, amiben a hétköznapi életen túlmutató dolgok jelennek meg. Számtalan téma volt (és van is), amit szerettünk volna feldolgozni, már elkészítettünk, vagy épp dolgozunk rajta. A Légy jó mindhalálig musical változatával kapcsolatban Pinczés István keresett meg minket, szerette volna, hogy írjunk a Debreceni Csokonai Színház 150 éves évfordulójára egy debreceni témájú darabot. Kézenfekvő volt tehát, hogy ezt a darabot választjuk, így született meg a mű.

VLM: Miért volt aktuális a darab 20 évvel ezelőtt, és mi az, ami miatt most is az?

KT: Szerintem ahogy Móricz műve is, minden remekmű minden korban aktuális. Alapvetően mély emberi érzelmekről szól, s ami talán mostani aktualitását jelenti, hogy a tudás mennyire fontos. A tudás, a tanulás nagyon fontos része a gyerekek életének, hiszen – ahogy a mondás tartja: a tudás hatalom. Manapság ezek az értékek kezdenek elveszni, a tudás szerepe leértékelődik, a lélek nemessége elértéktelenedik. Móricz csodálatos módon mutatja be egy kisgyerek szemén keresztül azt, hogy egy optimista, hívő kisfiú, aki hisz a tudásban, a tanulásban, a jóságban, hogyan kapja sorra a pofonokat, hogy zúzza össze a felnőttek társadalma. Amikor zenés darabot írok, ezek az érzések, érzelmek, gondolatok zenében jól kifejezhetők, és ez engem mindig inspirál.

VLM: Milyen élményei vannak az ősbemutatóról, az akkori szereplőkről?

KT: A legfontosabb élményem, hogy a darab színpadra kerülhetett. Akkoriban úttörőnek számított, hogy vidéken egy új magyar zenés darabot bemutatnak. Sokan kételkedtek benne, hogy az előadást sokáig színen lehet tartan, s mivel már az évad vége felé jártunk, nagyjából 6 előadásra számítottak. Szerencsére nagy siker volt, az egész város erről beszélt, így 36 előadást csináltunk, majd egész nyári szünet alatt is továbbjátszottuk. Ha jól tudom, Pinczés István ezzel a rendezésével megdöntötte a városban legtöbbet játszott zenés darab rekordját is. Azóta az akkori gyerekszereplőkből felnőttek lettek, abban az előadásban játszott Szinetár Dóra, a Posta testvérpár (Posta Victor és Máté), Tokaji Csaba és Mercs János is, a későbbi előadásokban pedig Szente Vajk is alakította Nyilas Misit.

VLM: Dórira hogy esett a választás kislányként, hogy egy fiú szerepet játsszon el?

KT: Dóri akkor 15 éves sem volt, nagyon jól énekelt – amely egy zenés darab esetében nem mellékes –, és külsőre nagyon fiús volt. Számomra az egyik legenergikusabb Nyilas Misi volt.

VLM: Mennyire kíséri figyelemmel az újabb változatokat, bemutatókat?

KT: Minden új bemutatóra odafigyelek, örülök annak, hogy ez a darab talán a legtöbbet játszott és legsikeresebb magyar musical. Amióta bemutattuk, azóta folyamatosan műsoron van valahol. Nagyon sok helyen megfordult külföldön is, egészen egzotikus helyeken is, például Finnországban vagy Japánban. Érdekes, hogy azóta eltelt 20 év, lezajlott egy generációváltás a színészekben és a színházakban, rendezőkben is, de ez a darab nem ment ki a divatból – ez őszinte örömmel tölt el. Minden városban, ahol bemutatják, felpezsdíti egy kicsit az életet, a gyerekek meghallgatásokra járnak és készülnek a bemutatásra. Manapság a fiatalok körében egyre kevesebben foglalkoznak a tanulással, a színházzal, tánccal és zenével, így amikor bekerülnek a színházi közegben, valami újat és többet kapnak a hétköznapinál. Két hónapja Tatabányán is egy nagyon jó és sikeres bemutató volt, Pesti-Nagy Kati rendezésében. Egészen különleges hatású előadás született, a prózának és a zenének egy olyan keverékét adta, amire én mindig vágyom, hogy megszülessen. Pécsett, Csiszár Imre rendezésében is hasonlót láttam, s a mostani szolnoki bemutató Radó Denise rendezésében is egy kiváló előadás. Mindenütt jó látni a gyerekcsapatokat, hogy szívesen játszanak, énekelnek a színpadon. Mindig rácsodálkozom arra is, hogy Móricz Zsigmondnak micsoda remek és csodálatos regénye ez.

A több mint 30 feldolgozást megért színműben jó néhány színművész és gyermekszínész lépett színpadra, így felsorolásuk szinte lehetetlen. Sokan főiskolásként kerültek bele az előadásba, így Szabó P. Szilveszter, vagy Csengeri Attila, míg megtalált olyan elismert színészeket is, mint Gregor József, aki maradandó alakítást nyújtott Pósalaky úr szerepében. Vikidál Gyula életében többször felbukkant ez a mű, hiszen a bemutatón még Valkay tanár urat, míg a nemrég Tatabányán bemutatott előadásban Pósalaky urat játssza. Neve szinte egybeforrt Valkay tanár úr szerepével, Az élet szép című dalát pedig azok is ismerik, akik a színház világában nem annyira jártasak.

VLM: Milyen emlékei vannak a premierrel kapcsolatban? Elsőre sikerre volt ítélve a darab?

VGY: Igen. Minden diáktörténet, amely olyan értéket képvisel, mint Nyilas Misi személye, sikerre van ítélve. Örülök, amikor ismert, világsikert megért musicalek kerülnek bemutatásra, de még inkább, ha magyar írók műveiből készült darab születik, mert úgy érzem az a mi gyerekünk, a mi sajátos magyar életünket mutatja be. Olyan gazdag az irodalmunk, szép hagyaték van mögöttünk, van miből táplálkozni. Ha sikerül elérni, hogy a darab megtekintése után a gyerekek beszéljenek róla az iskolában, elolvassák az eredeti regényt, és ne a számítógépet, vagy valamelyik agymosó tévéműsort nézzék, akkor már nyertünk. Nagy a felelősségünk, hiszen általunk, a szereplők által ismernek meg mindennapi társadalmi- és élethelyzeteket, melyek ma is gyakran előfordulnak mindannyiunk életében. Miklós Tibornak köszönhetően sikerült prózában és dalszövegekben is az eredeti műhöz méltón maradandót alkotni, melyhez szerzőtársa, a kitűnő zeneszerző Kocsák Tibor írt minden korosztály számára befogadható dallamokat.

VLM: Kétségtelen, hogy a most harmincas, musicalt kedvelő korosztály egyik ismert dala volt Az élet szép, amely később a Féltett kincseim című lemezére is felkerült. Önnek miért fontos ez a dal?

VGY: Mikor először meghallottam a dalról készült demót, melyet Kocsák Tibor zeneszerző énekelt fel, azt mondtam neki: ha 250 kilométerrel nyugatabbra születtél volna ezzel a tehetséggel, akkor neked farmod lenne, saját patakkal meg lovakkal ebből az egyetlen dalból. Egyébként ma is szerepel a dal a repertoáromon, mert azt hiszem, az általa közvetített tisztaságot és szépséget kiemelten fontos minél több emberhez eljuttatnom.

VLM: Most, a premier után 20 évvel Pósalaky úr szerepét alakítja Tatabányán. Milyen volt a darabhoz ennyi idő után visszatérni, egy másik szerepben?

VGY: A debreceni ősbemutató után több nagyváros színházában bemutatásra került ez a zenés mű, többek között Tatabányán is még a régi színházi épületben úgy 14-15 évvel ezelőtt. Ekkor Valkay tanár úr szerepét játszottam, mely szerintem kortalan, és annak ellenére, hogy sokszor alakítottam, nem tudtam megunni. Jó visszatérni a megszépült, korszerűsített színházba, ahol ezáltal megváltoztak a körülmények és a követelmények is, és végre élő zenekarral énekelhetünk, nem fél-playbackről szól a zenei alap. Pósalaky úr megformálása egy újabb izgalmas, szép kihívást jelentett számomra. Egy egészen más karaktert kell életre keltenem, melyben egy kitűnő ifjú tehetség a partnerem, a Nyilas Misit alakító  Kiss Krisztofer.

Az Operettszínház népszerű művésze, Mészáros Árpád Zsolt is részese a „legendának”, hiszen 2003-ban (mielőtt első budapesti főszerepét megkapta volna) Török János szerepét alakította a darabban. Az ott elhangzott dalát, a Kisfiút a mai napig szívesen énekli musicalkoncerteken.

VLM: Ez a darab egyike volt az utolsó nyíregyházi szerepeidnek. Milyen emlékeid vannak a musicallel kapcsolatban?

MÁZS: Nagyon szerettem az előadást, hiszen az iskolás éveimet hozta vissza és azokat a dolgokat elevenítette fel, ami minden diák életében megtörténik. Nem voltam kollégista, viszont jó néhányszor voltam olyan táborban, amely ezekhez a kollégista évekhez hasonlított. Nekem ez egy nagyon fontos szerep volt, hiszen azóta eltelt már majdnem 10 év, épp akkor kezdtem el Budapesten játszani. Van róla egy nagyon „szép” emlékem is, amit örök életemben hordozni fogok. A nagyszínpadhoz voltam szokva, az Operettszínházban sokat kellett rohangálnom a Mozart! című előadásban. Kéthavonta egyszer játszottam ezt a szerepet, és annyira benne volt a futás a lábamban a színpadon, hogy amikor a darabban elvittem a reskontót a kisfiútól, nekiszaladtam a proscenium nyílás beton portáljának. Ott összeestem, úgy húztak ki a színpadról. A tapsrendre már úgy mentem vissza, hogy a mentősök összekapcsolták a szemöldökömet és maradt egy négy centis heg, amit azóta is őrzök.

VLM: Milyennek látod Török János figuráját?

MÁZS: Alapvetően Török János nem rosszindulatú, jót akar a szerelmének, de belekerül egy gazemberségbe a lopással. Én mindig megpróbáltam ennek a figurának azt a pozitív oldalát megmutatni, hogy az ember esendő.

VLM: A Mindhalálig Musical lemezre felkerült a darabban elhangzó Kisfiú című dalod. Miért fontos ez a dal számodra?

MÁZS: A mai napig amikor meghallom ezt a számot, meghatódom, hiszen ez a darab a magyar musical kiválóságai közé tartozik és büszkék lehetünk rá. Emellett, mivel nekem is van egy fiam és én is voltam már szerelmes, átéltem azokat az érzéseket, amelyekről ebben a dalban szó van.

VLM: A későbbiekben szívesen játszanál más szerepet is a darabban?

MÁZS: Nagyon nagy megtiszteltetés lenne számomra Valkay szerepe, de bármelyik szerepet szívesen eljátszanám. Hiszek benne, hogy ebben az életben még lesz rá alkalmam is, és Magyarországon akad olyan rendező, aki az én személyemmel, személyiségemmel képzeli el ezt a darabot. Nem meglepő számomra, hogy ha iskolai fellépésekre megyek és Az élet szép című dalt énekelem, tapasztalom, hogy nem csak a regényt, hanem az abból készült musical dalait is a gyerekek nagy része ismeri. Ez mindig jó érzéssel tölt el, és visszaigazolja, hogy a magyar musicalek miért állnak olyan közel a szívemhez.

 

Elmondható tehát, hogy a Légy jó mindhalálig musical a darab mondanivalójával, néhol bohókás, de olykor komoly zenei mélységekbe átforduló muzsikájával ma is érvényes és hiteles maradt. Kevés olyan irodalmi alapokra szőtt zenés darabot tudhatunk magunkénak, mi magyarok, amely a nézőközönség ily széles rétegét szórakoztatja és egyben elgondolkodtatja az élet szépségén.

És végül egy személyes emlék. Első találkozásom a darabbal 2000-ben, a Ferencvárosi Nyári Játékokon volt, a Bakáts téri Szabadtéri Színpadon. Emlékszem az előadásra, benne Földes Tamásra, Miller Zoltánra, Nagy Anikóra, Gregor Józsefre, de legmélyebb emlékeimben mégis az él, ahogyan az első felvonás vége felé eleredt az eső. Bár a nézők nagy része menekült az eső elől, a színészek rendületlenül játszottak tovább, néhányan pedig esernyőt nyitva maradtunk ott. A szünetben aztán láttam Miklós Tibort és Kocsák Tibort szmokingban, amint az elázott padlót törölték négykézláb, hogy folytatódhasson az előadás. Ekkor értettem meg: ez a Színház.


[1] Forrás: Miklós Tibor – Musical! Novella Könyvkiadó, 2002. (p. 448)

 

Az összeállítást és az interjúkat készítette: Kiss Brigitta és Potyó Krisztián

Kapcsolódó tartalmak

A Magyar Teátrumi Társaság a NEFMI-vel egyeztetett

Volf Anna

A legtöbbet játszott Broadway-előadások listája 2011

Volf Anna

A Magyarországon legtöbbet játszott musicalek

admin

Avenue Q: három nap múlva debütál az új szöveg a Broadway-n

admin

Megvannak a Grammy-jelöltek

admin