Interjúk

A döntés súlya

A produkció szereposztásának kialakításában vitathatatlanul az Öné volt a döntő szerep A Társulat adásai során. Mi volt az Ön számára a legnehezebb pillanat a műsorban?

A legnehezebb pillanat számomra az volt, ami a legnagyobb port is kavarta fel; amikor az egyik döntőben a zsűri társaimmal ellentétes véleményemnek adtam hangot. Ebben nem is az volt a legnehezebb, hogy az értékítéletükkel „szemben megyek”, hanem maga a döntés meghozatala. Az utolsó pillanatig folyamatosan billegett bennem, hogy melyik lány az alkalmasabb a szerepre, és éreztem a hatalmas felelősséget, nem is annyira a műsor, hanem a későbbi előadás okán. Aztán végül, figyelvén a kettőjük teljesítményét, lassan – de hangsúlyozom, hogy igen lassan – Flóra felé billent a mérleg.

Melyik pillanat volt a legszebb az Ön számára?

Igen sok szép pillanatot őrzök, de a legmegrázóbb és a legszebb az volt, amikor Simon Boglárkának elment a hangja, és pár taktus után le is állította a zsűri, mert bevérezhetett volna a torka. A teljesítménye után sajnos mi nem juttathattuk volna tovább, de akkor az ország közvéleménye egyértelműen mellé állt, és a nézők emberségének és szimpátiájának köszönhetően tovább juthatott. Hangsúlyoznom kell, hogy igen jól döntött a közönség, mert ellenkező esetben egy nagyon tehetséges szereplővel lenne most szegényebb a Társulat.

Ahogy célzott is rá a sajtótájékoztatón, az István, a király jubileumi díszlete egészen különleges, új megoldásokat hordozó konstrukció. Hogyan alakult ki Önben a katedrális ötlete?

A katedrális egy hosszú folyamat eredménye. Minden lehetséges variációt, amit kitaláltunk, próbáltunk „leellenőrizni”, átgondolni, de az igazság az, hogy egyik verzióval sem voltunk elégedettek, mindig hiányzott valami. Egy idő után elérkeztünk egyfajta holtponthoz; megrekedtünk, kifogytunk az ötletekből, és azt kellett látnunk, hogy bármi, amit kitaláltunk, az nem jó, nem működik. Ezen a holtponton egy véletlen ötlet segített át: egy katedrális képe megmozgatta a fantáziánkat, és ennek hatására Csikós Attila díszlettervezővel kilátogattunk a zsámbéki romokhoz. Azokat járva megérintett bennünket az a környezet, és úgy döntöttünk, érdemes és izgalmas lenne egy ilyen miliőbe, egy ilyen dimenzióba helyezni a történetet. Arról nem is beszélve, hogy a forgószínpadon elhelyezett katedrális igen jól használható rendezői szempontból is, praktikus, és számtalan érdekes lehetőséget kínál.
 

A kép forrása: Pécsi Nemzeti Színház

 

Vincze Dániel

Kapcsolódó tartalmak

Elhunyt Hubay Miklós, az első magyar musical szerzője

Kiss Brigitta

SingSingSing Gála (Veszprémi Petőfi Színház)

Nagy Péter

Magyar vonatkozású színházi siker New Yorkban

Buchmann-Horváth Emese

Vidéki Színházak Fesztiválja és zenés színház Szekeres Adriennel a Tháliában

Buchmann-Horváth Emese

Új generáció a Macskákban – interjú Sári Évivel

Mezőfi Orsolya