Kritikai sarok

A lázadás szimbóluma. Óriási siker a Hair szegedi premierjén

New York, 2010. A Central parkban egy hajléktalannal találkozunk. Pardon! Önkéntes önellátóval. A bő negyven év alatt hősünk, Claude Bukowski megöregedett. Elvesztette otthonát, állását, barátait, az álmait. Elvesztette a hazába, a felsőbbrendű civilizációba vetett hitét. Hitét abban, hogy mindezekért érdemes meghalni. „Ne menj Afganisztánba, Alan!” – adja Bukowski szájába imígyen aktualizálva a rendező. A Hair mint az örökkön lázadó ifjúság szimbóluma ma is aktuális. Ma is időszerű a „Szeretkezz, ne háborúzz!”, e három szóba sűrített bonmot. Sajnos ez azonban pusztába kiáltott szó. Ifjú katonák – s nemcsak amerikaiak – tízezrei szolgálnak most is Afganisztánban, Irakban az anyagi megbecsülés reményében. Ki pénzért, ki hazaszeretetből, ki a demokrácia, a nyugati világrend „misszionáriusaként” száll fel a gépre, mely talán sosem tér vissza, vagy csak koporsóban szállítja őt haza.

Most azonban, a hivatásos zsoldoshadsereg időszakában már van választási lehetőség. Sorozás van, ha úgy tetszik casting, ahol a harcra érdemes katonáknak megnyílik a lehetőségek széles tárháza. Most önszántából jelentkezhet bárki. Claude Bukowskinak, s kortársainak bő negyven évvel ezelőtt, az általános hadkötelezettség idején nem volt lehetőségük mérlegelni, megéri-e nekik a fenti magasztos célokért, a hazáért, a „jobb világért” a „gonosz tengellyel” szemben harcolni. Ha megérkezett a behívó, hát menni kellett. Büszkén, emelt fővel.

A vidéki kisváros lakója, az egykor az angliai Manchesterből Amerikába költöző család sarja, Claude (Szemenyei János) megkapván behívóját New Yorkba utazik, ahol a Central parkban összetalálkozik George Bergerrel (Dolhai Attila) és hippi barátaival. A bevonulásig hátralévő két napban Bergerék bevezetik a jöttment fiút az utcai életbe, a szerelem, a barátság, a drogok világába. Claude nagyon hamar megtudja, milyen érzés lehet magasban repülni, magasabban lenni a World Trade Center tornyainál. A korcsolyázás közben figyel fel a gazdag Sheila Franklinre (Peller Anna), akibe rögtön beleszeret. A lány elvesztett sálja lehetőséget adhat az újabb találkozóra, s ezt Berger nem is hagyja kihasználatlanul. Sheila születésnapi partija botrányba fullad, amint a nem várt vendégek megjelennek. Berger asztaltáncoltatása polgárpukkasztás a javából. Nem csoda hát, ha a fiatalok a fogházban kötnek ki, ahonnan a bandavezér anyjának pénzén szabadulnak csak ki. Claude és Sheila a bevonulás előtti utolsó éjjelen még közelebb kerülnek egymáshoz, de a srácnak másnap mennie kell.
A második felvonás elején besorozzák a behívót kapott ifjakat, akiket ezután a nevadai támaszpontra vezényelnek. Bepillantást nyerhetünk a kiképzés mindennapjaiba, amely sokszor meghaladja a fiatal srácok erejét. Claude szörnyű álmában hippi barátait látja a vietnámi dzsungelban, amint katonaruhában kegyetlenül ölik a bennszülötteket. Közben Bergerék elhatározzák, felkerekednek, s meglátogatják barátjukat. Ötnapi utazás után sikerül is megtalálni a laktanyát, s Berger és Bukowski szerepcseréjével lehetőség nyílik arra, hogy utóbbi egy kellemes éjszakát töltsön Sheilával. Azonban itt egy kis hiba csúszik a számításba: hajnalban, még Claude visszatérte előtt riadóztatják a csapatot, s a katonákat máris viszi „a nagy gépmadár” Vietnámba. Berger pedig, aki irtózik a háborútól, az agressziótól, barátja helyett elindul a halált hozó Távol-Keletre.

Azoknak, akik elmentek a Dóm térre a mostani hétvége valamelyik estéjén, óhatatlanul nehéz volt elvonatkoztatni Miloš Forman 1979-es hollywoodi alapfilmjétől. Egy színházi előadás azonban nem lehet egyenlő a filmmel. Szűkebb korlátok között kell az ifjú színészeknek és táncosoknak megmutatniuk, mit tudnak. Ettől függetlenül elmondható, így is, itt is pazar előadás született. Vereckei Rita díszletei, a New York nevezetes épületeit s szimbólumait felvonultató óriás drapéria, a többszintes börtönrács, a hatalmas repülőpropeller elég ötletesnek bizonyultak. A zöld-szürke árnyalatú drapériaelemek előtt kiemelődtek a Túri Erzsébet színpompás jelmezeiben játszó fiatalok. Bár tény, ha egy kicsit kopottabb jelmezeket vonultattak volna fel, s a ruhák nem lettek volna ennyire újszerűek, az autentikusabb lett volna.
Román Sándor laza, szellős, dinamikus és izgalmas koreográfiájának hála a Hair nagy tömegjelenetei csak úgy vonzották a várakozó tekinteteket. Román pedig nemcsak a hivatásos táncosokat, de a főszereplő színészeket is keményen megmozgatta, nem kis koncentrálóképességre kényszerítve őket.  Le a kalappal előttük! Nem lehet könnyű egyszerre asztalon táncolni, csilláron függeszkedni, s közben kristálytisztán énekelni. Dolhai Attilának azonban sikerült a Megszültél című dalnál. A börtönrácsokon ugráló Kerényi Miklós Máténak (Woof) azonban nagyobb falat volt ez a feladat. A Haj című dal végére, az irigylésre méltó tánca mellett kissé elfogyott belőle a szufla, s a dalszöveg érthetetlenre sikeredett. 
Egy zenés színházi produkcióban mindig fontos, hogy egyszerre legyen igaz a színészre a makulátlan énekhang és a beleérző, játékos színjátszás, a szituációba való teljes belehelyezkedés. Akinél mindez maradéktalanul sikerült, az Szemenyei János. Játéka végtelenül természetes, s dalainál minden egyes hang a helyén. Éneklése minden pillanatban tisztán, tökéletesen érthető. S fantasztikus ívet ír le miközben eljut a lelkes, bevonulni készülő sráctól a hippi életet megízlelő ifjún át a legjobb barát által a haláltól megmentett, mégis identitást vesztő, kiégett aggastyánig.

Bagó Bertalan a próbák során rendesen nyesegette színészei manírját, s a prózai jelenetek mondhatni nagyon jól össze is álltak a pénteki premierre. Komolyabb feladat, hogy egy-egy énektechnikailag nehezebb dalnál is a színész képes legyen a játékra is odafigyelni. A Van-e út feléd? című dalnál a Peggyt alakító Baranyai Annamária minden erejét lekötötte a dal énektechnikai megoldása, tökéletes eléneklése. Mindenképp említésre méltó a többiek játékossága is: a gazdag, fekete feleségétől, Peggytől menekülő, vagány Hud (rendes nevén: Lafayette) szerepében feltűnő György Rózsa Sándor, a lelkes és naiv, tiszta szívű Jeannie-t alakító Vágó Bernadett, vagy akár Sheila kissé hebrencs és beképzelt vőlegényeként látható Sánta László. Faragó András és Náray Erika Berger szüleiként tökéletesen adják vissza a nyugodt, ámde annál színtelenebb és unalmasabb hétköznapi életet élő kispolgárt, akiknek nincs is más programjuk, mint este, munka után pattogatott kukoricát majszolni a televízió előtt. De ugyanúgy megmosolyogtató az az erőlködés, amint Sheila újgazdag szülei igyekeznek hasonulni a New York-i felső tízezerhez. Ezt az ugyanolyan sótlan házaspárt Kricsár Kamil és Nagy Bea keltette életre.

A Forman-féle filmhez képest igencsak másfajta befejezést adott a műnek Bagó Bertalan. A fi
lm végén kicsúcsosodó, könnyfakasztó katarzis emitt elmaradt, vagy inkább csak más módon tör utat. Míg a filmben Berger rezzenéstelen arccal indul el barátja helyett a háborúba sokszáz katonatársával együtt, addig itt úgy kell őt felrángatni a repülőgépre. Tény, így is megrázó valamelyest a vég, s talán Bagó így akarja érzékeltetni, Berger ha át is vállalja a terhet barátjától, a feladat, a küldetés igencsak nehezére esik. Lelkileg meghasonul tőle, hogy esetleg ölnie kell majd ott, a világ végén. A repülőt szimbolizáló hatalmas propeller szinte beszippantja őt, s fél pillanat alatt eltűnik Berger a szemünk elől a sűrű füstben. A két idősík itt egyesül: a barátok a színpad szélére állva, a nézőkkel szemben éneklik a Jöjj el, napfény! himnuszát, a két oldalt pedig a már öreg, élőhalott, önmagát elvesztő Claude Bukowski és a hősi halált helyette halt George Berger. Hátul katonák rázzák le magukról az egyenruhát. NEM! Soha többé háborút! Bagó Bertalan talán így akarja érzékeltetni, nem győzhet a Halál az Élet felett. S Berger együtt énekli a közös himnuszt barátaival. S az az életfelfogás, mely elveti az agressziót, az álszent társadalmi konvenciókat, a faji és nemi előítéleteket, az, amely a megértésre, egymás elfogadására épül, egyszer csak mindannyiunk gondolatának sajátjává válik, s elvezet egy békésebb, boldogabb jövő felé: Jöjj el hát, napfény!

Rechtenwald Kristóf

Kapcsolódó tartalmak

High School Musical 3: Végzősök

Nagy Péter

Bereményi Géza lesz a Thália és a Mikroszkóp igazgatója (frissítve)

Potyó Krisztián

Nem tudok élni nélküled (József Attila Színház)

Szűcs-Szabó Marianna

Kaszás Attilára emlékeznek Zsigárdon és Révkomáromban

Volf Anna

Sztárszereposztással startol a Dolly Parton musical

admin