Hírek, beszámolók

A művészet szabadságáról. Közönségtalálkozó a REÖK-palotában

Különösen feszült pillanatokat élhetett át, aki részt vett a REÖK-palotába hirdetett tegnapi István, a király-közönségtalálkozón. A kötetlen beszélgetésen jó hangulat uralkodott, annak ellenére, hogy aki a teremben volt, tudta, ennek az eseménynek különös fénytörést adnak a szegedi kultúrpolitikai események. Egy balul elsült installáció a palotában a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgató asszonyának székébe került. A közönségtalálkozó mellett szimpátiatüntetés is zajlott. A Milla (Egymillióan a Sajtószabadságért Mozgalom) a ház előtti térre hívott mindenkit, akinek a szabadság eszménye még jelent valamit. A téren forralt bort osztogattak, s a kinn ácsorgók kivetítőn követhették figyelemmel a bentiek beszélgetését.

Rosta Mária, producer asszony, a Szörényi-életművet gondozó, jogtulajdonos Zikkurat Színpadi Ügynökség vezetője nyitószavában megdöbbenésének adott hangot, hogy 2012-ben megtörténhet, egy művésznek fognia kell a kiállítását, s azonnal el kell hagynia az őt vendégül látó intézményt. Döbbenetes, amint a politika egy nyilvánvalóan ízlésbéli kérdésben akar döntőbírót játszani, s hogy a hullámok olyan magasra csaptak fel, hogy egyenest az egész fesztivált irányító Bátyai Edina fejét követeli a közgyűlés kormánypárti többsége. Később, nézői kérdésre – miszerint veszélyben van-e az István, a király szegedi premierje – a producer asszony azzal válaszolt: Közel háromszáz embert megmozgató produkcióról van szó. Színészekről, statisztákról, táncosokról, s nagy zenekarról. Egy ekkora produkciót nem szabad veszélyeztetni azzal, hogy minden tájékozódás nélkül a fesztivál kiszemelt vezetője még kinevezése előtt azzal álljon elő, hogy felül kell vizsgálni minden eddig megkötött szerződést, többek között Alföldi Róbert személyét illetően.

Rosta többször is védelmébe vette Alföldi Róbertet. Hogy miért rá esett a választás? Először is, a szerzők mindig arra a rendezőre bízták a darabot, akinek az adott korban érvényes mondanivalója volt az előadással. Így esett a választás a nyolcvanas évek közepén Kerényi Imrére (a kőszínházi ősbemutató rendezőjére), a kétezres években Iglódi Istvánra, a 25. jubileum kapcsán pedig az új Nemzeti Színház nyitóelőadását, Az ember tragédiáját rendező Szikora Jánosra, s most pedig Alföldi Róbertre. A négy nagy rendező közös nevezője: A Nemzeti Színház. Emellett Alföldi Róbert mellett szólt, hogy ő képes klasszikus darabokat kortárs megközelítésben hitelesen interpretálni, valamint, hogy füle is van ahhoz, hogy sikerrel boldoguljon az István, a királlyal. Nevét öregbítik a szegeden is közvetített Armel nemzetközi operafesztiválon elért szakmai sikerek.

Arra a kérdésre, hogy kinek mit jelent ez a klasszikus darab, Alföldi Róbert azzal válaszolt, hogy számára az István, a király a szabadság utáni vágyról szól. A jövőről szólva, a rendezést illetően részletekbe nem akart bocsátkozni. Annyit elárult, hogy ne várja senki se tőle, hogy kész recepttel álljon elő, hogy kész válaszokat adjon a rockoperában feltett kérdésekre. Az István, a király alapdrámája ma is érvényes: magyarok feszülnek egymásnak, magyar ember magyar emberrel harcol nap mint nap. Az ő felelőssége, hogy ezekre a kérdésekre, konfliktusokra rávilágítson, s az már a néző feladata, hogy az előadás után önmagának próbálja megválaszolni a feltett kérdéseket. A cél, hogy kész sablonok helyett a néző megtanuljon gondolkodni. Alföldi Róbert ezek után megnyugtatott mindenkit (főként azokat, akik a “Miért éppen ő?” – kérdést feszegették a világháló különböző fórumain), nem lesz botrányelőadás az István, a király. Nem kell attól tartani, hogy Koppány feleségeit nőies férfiak játsszák. S még egy kulisszatitkot elárult: a jubileumi előadásban fellép Varga Miklós és Nagy Feró is – igaz, nem eredeti szerepükben.

Szörényi Levente a találkozón elmondta, mi vezette az ominózus, Alföldi mellett kiálló levele megírására. A köztük lévő korkülönbség, ideológiai nézetkülönbség dacára egyvalami összeköti őket: “a művész felelőssége kortársai és az eljövendő nemzedékek iránt.” (forrás: Heti Válasz) A felelősség ugyanakkor megköveteli a függetlenség, a minden korlát alóli szabadság érzését. Egy művész nem igazodhat politikai-ideológiai elvárásokhoz. Csakis művészi szempontokat vehet figyelembe. (Ekképp nem volt a zeneszerző hajlandó méltatni a Honfoglalás című filmet a kilencvenes évek közepén, mert az számára nem ütötte meg azt a mércét, amit ő elvárt volna. “Gagyi”. S a szerző akkor sem tudott mit kezdeni az olyan mondatokkal, minthogy “De hát te nem mondhatsz ilyet! Mégsem tartozol közénk?!”, mint ahogy ma sem hajlandó erre.) E közönségtalálkozón megtudhattuk, miért van a szerző ambivalens viszonyban a darab záródalával, a Felkelt a napunk!– kezdetű fináléval. Egy ilyen kemény alapdrámát, amelynek a befejezésében ott a felemás katarzis, a megoldatlan, feloldhatatlan ellentét, furán zár le egy ilyen “hurráoptimista” dal. Ennek megírása nem kis cinizmus volt részéről.

Bródy János arra emlékezett, 1983-ban álmukban sem gondolták volna, hogy a kezdetben csak korongra szánt kétórás műből ekkora siker lesz. Az egykori szereplők a bemutató és a bakelitlemezek piacra kerülése után felvették kis gázsijukat, s nem is sejtették, mi vette kezdetét akkor. A “Veled, Uram! De nélküled!” kissé paradox mondat valódi jelentését firtató kérdésre ő sem tudott válaszolni. Erre talán csak az alapdráma (Ezredforduló) szerzője, Boldizsár Miklós tudna felelni, de ő már nincs köztünk – mondta Bródy, aki azt is mosolyogva vette tudomásul, hogy az új Istvánnal neki már nem lesz semmi különösebb dolga, miután Szörényi Levente egy nézői kérdésre válaszolva elmondta: ellentétben a Veled, Uram!-mal, az István, a királyon egy kottajegyet sem változtatnának, mert a művet minden néző kívülről fújja, s így a legkisebb változás is érzékenyen érintené őket. Így új dalok az István, a királyban nem várhatóak.

Végül Kesselyák Gergely, a darab zenei vezetője kért szót, aki elmesélte, egyszer már félig volt kapcsolata a darabbal, hisz a 25. éves jubileumra elkészült új zenei alapot már az ő instruálása alatt vették fel a stúdióban. Akkor azonban nem volt szerencséje az élő előadáshoz. Az élő zenekaros produkcióra azonban most minden feltétel adott, így ő is izgatottan várja az előadást.

Végül Rosta Mária nézői kérdésre válaszolt: Miért éppen I.K.3.0.? Ez a darab cybercíme. A 3.0. pedig egyszerre jelöli a 30. évfordulót, s egyszerre azt, ez már a harmadik generáció a tökéletesedés folyamatában: A kezdeti teljes playback, majd félplayback után eljött a teljesen élő előadás ideje. Rosta Mária végül támogatásáról biztosította Bátyai Edinát, s azt is elmondta, a fesztivált közel tíz éve irányító igazgatónő a garancia az ő számára arra, hogy a produkció a szegedi Dóm téren megszülethessen.

 

* * *

A szegedi közgyűlés a mai napon zárt ajtók mögött döntött a Kulturális Bizottság által beterjesztett kérdésben, s 15:14 arányban Bátyai Edina felmentéséről határozott. A döntés nem végleges, Botka László polgármester a
határozatot nem írta alá, így vélhetően 15 napon belül újra napirendre kerül az igazgatóváltás kérdése.

Rechtenwald Kristóf

Kapcsolódó tartalmak

Jövő csütörtökön búcsúztatják Seregi Lászlót

Volf Anna

Kaszás Attilára emlékeznek Révkomáromban

Volf Anna

Artúr király búcsút int Londonnak

admin

Készül a japán nyelvű Wicked cd

admin

A forgácsokat eldobom

Vincze Dániel