Interjúk

A Padlás Miskolcon – interjú Seres Ildikóval

A Padlás miskolci fotóspróbája után beszélgettünk Seres Ildikóval, az előadás Mamókájával.

Hogyan került kapcsolatba a darabbal?

Tíz éve rendezek mesejátékokat itt, a Miskolci Nemzeti Színházban. A Padlást évek óta szeretném színre vinni.  Most viszont úgy kerültem kapcsolatba vele, hogy játszom benne. Mamóka szerepét osztották rám.

Hogyan jellemezné A Padlást egy szóban?

Magát a musicalt, ezt az előadást, vagy a padlást, mint helyszínt? Nehéz egy szóban jellemezni bármelyiket is…

Ki a kedvenc karaktere, és miért pont ő?

Mind a négy szellem tüneményes karakter, és az őket játszó fiatalokat is nagyon szeretem. Mégis, talán a Rádiós áll hozzám legközelebb. A Wikipédia azt írja, hogy Rádi Mamóka fia, de ez a darabból igazán nem derül ki, és mi úgy játsszuk, hogy csak egy házbeli fiú. Mindenesetre én azért a lelkem mélyén azt gondolom, hogy ha nem is Mamóka édesgyermeke, de mindenképpen gyerekpótlója. Akinek a sorsáért aggódik, akinek a kedvenc ételeit főzi, akiért bármilyen áldozatra képes…

Megfogalmazná olvasóink számára, miért érdemes megnézniük a darabot?

Ez egy olyan magyar musical, amit már 25. éve játszanak, és annak ellenére, hogy kortársak a szerzők, ma már abszolút klasszikusnak számít. Nagyon jó zenék vannak benne, és a témája is izgalmas. 25 év alatt persze sokat változott a világ, de azért vannak olyan mondatai, amik most is aktuálisak. Az a kedves kis poén, hogy minden szellem egy meséből érkezik, a gyerekeknek, a kisebbeknek izgalmas. A nagyobbaknak, a felnőtteknek első sorban a zene és a földön túli világ létezésének kérdése lehet benne érdekes. A rendszerváltás előtt íródott ez a darab, akár azt is mondhatni: “retro”, aminek mostanság nagy divatja van.  

Mi a véleménye az új zenei alapról?

Jobban szeretem az élő hangszeres megszólalásokat, mint a szintetizátoros, gépi zenét. Az élő zenének van egy lélegzése, egy lüktetése. Sokkal jobban tud pulzálni, sokkal emberszerűbb, nem olyan tökéletes. Itt most az a fura helyzet adódott, hogy egy nem gépies tempójú, élő zenekaros hangzást rögzítettek és arra kell nekünk pontosan énekelni. Amikor íródott az eredeti alap, akkoriban a gépi zene nagyon nagy divat volt. Abban a szintetizátoros korszakban teljesen helyénvaló volt, és a témához is (rádióüzenetek, számítógép, robot) is illett.

Hogy teltek a próbák? Várja már a premiert?

Mikor A Padlást elkezdtük próbálni, én párhuzamosan próbáltam a Kurázsi mama címszerepét is, úgyhogy az elején eléggé hektikus volt ez a dolog, egyikből zuhantam a másikba. Az utolsó két hétben már szerencsére csak A Padlásra kell koncentrálnom, úgyhogy nekem igazából most áll össze a Mamóka-kép teljesen. Én egy olyan Mamókát képzelek el, aki talán picit idősebb, mint amilyen én vagyok a való életben, de semmiképpen nem egy megfáradt Mamóka. Ő energikus, csillogó szemű, adni akaró és jó szándékú, szóval nagyon élettel teli. Ugye ha azt mondjuk, hogy „mamóka”, akkor mindenki szeme előtt egy 20. század eleji, pápaszemes nénike képe jelenik meg, aki egy hintaszékben üldögél a kandalló előtt és kötöget vagy olvasgat. Na, ez a darab nem ilyen Mamókáról ír. A mi Mamókánk már sorozatfüggő, tévé előtt üldögél és Columbót néz.  Ez már egy 20. század végi Mamóka! A mai nagymamák is főznek lekvárt és szilvásgombócot, úgyhogy ez teljesen rendben van, csak közben ők már fél szemmel a tévét lesik.

Orosz Petra

Kapcsolódó tartalmak

A Magyar Teátrumi Társaság a NEFMI-vel egyeztetett

Volf Anna

LátványKata a RaM-ban

Buchmann-Horváth Emese

Vámpírok bálja fanfiction válogatás 8.

Vincze Dániel

StarDust: A Musical Show – szuperprodukció a SYMA Csarnokban

Buchmann-Horváth Emese

Csoportterápia sajtótájékoztató (Madách Színház)

Schmidt Barbara