Interjúk

A siker titka

Újra itt vagyunk az Albert Hallban, ezúttal a 25. évfordulós Fantom előadás producerével, Cameron Mackintosh-sal.  Cameron, vajon felül lehet ezt még múlni?

Biztos vagyok benne, hogy a Fantom soha nem lesz olyan látványos a színpadon, mint amilyen a mostani produkció az Albert Hallban. Már egy éve készülünk rá, egész pontosan azóta, mióta egy ebéd közben arról társalogtunk, mit is kellene csinálni erre a jeles évfordulóra. Azt mindketten azonal éreztük, hogy a Fantom minden tekintetben egy élő színházi élmény, ezért nem is lehet máshogy megemlékezni erről a 25 évről, mint ehhez méltó módon. És mi a legméltóbb helyszín erre? A zene viktoriánus fellegvára. Az az épület, amely a britek egyik kedvence és talán a legfényűzőbb környezet, amit csak el lehet képzelni Az operaház fantomjához. Tehát az ötlet megvolt, a fantasztikus szereposztás, a zenekar mind készen álltak, de az Albert Hall nem színház, hanem koncertterem, így alkalmas játszóhellyé való átalakítása rendkívül bonyolult volt. Persze a végtelenül tehetséges kreatív csapatom, akik Hal Prince, Gillian Lynne és a tragikusan korán elhunyt Maria Björnsson eredeti munkáját vették alapul, igazán kitettek magukért. Egyfajta rock’n roll felfogásban közelítettük meg a 19. század színházát. Szerencsére számíthattunk az eredeti világítástervező, Andrew Bridge, és a rock’n roll koncertekre szakosodott Patrick Woodward szakértelmére, akik rengeteget segítettek abban, hogy megvalósulhassanak az elképzeléseink. Nagyon elégedett vagyok azzal, ahogy sikerült.

Nyilván mindenkit érdekel, mi történik a csillárral…

Ezúttal nem tudjuk megoldani, hogy úgy zuhanjon le, mint az eredeti produkcióban. Ahogy a nézők láthatják, más megoldást találtunk arra, hogy elérjük a kívánt hatást.

El tudta volna képzelni 25 évvel ezelőtt, hogy ilyen hatalmas siker lesz a produkció?

Akkoriban nem csak a Fantomról, de bármelyik előadásról lehetetlen lett volna elképzelni, hogy ennyi ideig fusson. Soha nem volt ilyenre példa azelőtt. Andrew és én a Macskáknál dolgoztunk először együtt. Hihetetlen büszkék voltunk rá, hogy 21 évig futott. Az, hogy a Fantom és a Nyomorultak is elérte ezt a számot, valóra váltotta a legmerészebb gyermekkori álmainkat.

Mi lehet a hatalmas siker oka Ön szerint?

Így visszanézve azt gondolom, ez egy gyönyörűséges szerelmi történet. Amikor Andrew és én először beszéltünk a Fantomról, a gótikus románc műfajában gondolkodtunk. Ennek pedig a Gaston Leroux által írt történet adta az alapját, amely, mint a többi könyve is, azonnal megtalálta az utat a közönég szívéhez. Ez a Szépség és a Szörnyete története, egy szerelmi háromszöggel megspékelve, amit Andrew hozott egy olyan történetbe, melyet annyian próbáltak már annyi módon feldolgozni. Mindannyiunkkal megtörtént már (legalábbis legtöbbünkkel), hogy olyan valakihez vonzódtunk, akit soha nem kaphattunk meg. Ez az érzés is visszaköszön a darabban. És persze a tény, hogy a történet egy már-már mitikus környezetben, az operaház alatti búvóhelyen játszódik, szabadjára engedi legszebb és legsötétebb álmainkat. A Fantom kivételes színházi élmény, ami semmihez sem hasonlítható és olyan helyekre repít minket, ahol minden lehetséges.


Minden országban más és más a közönség reakciója, vagy van egy általános reakció?

Nem hiszem, hogy beszélhetünk  általános reakcióról a Fantom, vagy bármelyik show esetében, amely több országba is eljut. Az, hogy erre egyáltalán lehetőség van, alapvetően nem a producer érdeme, hanem magáé a darabé, a szerzőé, aki képes volt a művében egy olyan üzenetet elrejteni, amely univerzálisan minden nemzethez, minden generációhoz szól. Rengeteg országban láttam már a Fantomot, olyan nyelveken is, amelyeken nem értek, de a reakció minden esetben a történet és a szereplők által kreált egyedi világra volt válasz.

Az előadás megjelenik dvd és bluray lemezen is. Mi jöhet ezután? Mi a Fantom jövője?

Miután már 25 éve játsszuk a Fantom ezen verzióját, Andrew-val úgy döntöttünk, színre állítunk egy új verziót. Bár az eredeti Londonban és a Broadway-n is hatalmas sikerrel fut, az előadás színre állítása olyan drága, hogy több helyen lehetetlen bemutatni, bár igény lenne rá. 25 év után izgalmas új nézőpontból megközelíteni az ismert librettót. Több esetben is alkalmaztam ezt a módszert már musicalek esetében is. A legtöbb producer, ha volt olyan szerencsés, hogy egy előadása 5-10 évig futott, a klasszikusokhoz fordul utána.  A prózai előadások esetében is gyakran előfordul ez. Számunkra megadatott a lehetőség, hogy a mi saját klasszikusunkhoz nyúljon vissza. De persze fontos, hogy az új verzió is méltó legyen a zseniális eredetihez. Nagyon vonz ez a kihívás, és alig várom, hogy a közönség és a show rajongói újra beüljenek a  nézőtérre, hogy új köntösben csodálhassák meg kedvencüket.

Vissza tudja helyezni magát 25 évvel ezelőttre, a premier estéjére, majd az utána következő reggelre? Hasonlított az Albert Hallban tapasztalt érzés arra, ami akkor zajlott le Önben?

Azt hiszem, a Fantom esetében nem a premier volt az, amikor a legidegesebb voltam, hanem a főpróba. Volt egy kis közönségünk, akik előtt lement a show, de messze nem tökéletesen. Látni azt a színházi varázslatot, ami végbement a főpróba és az első preview között elképesztő élmény volt. A legelső előadás első percétől tudtuk, hogy az előadás magával ragadta a közönséget. Pár apró változtatás után Andrew-val már a premier előtt tudtuk, hogy egy különleges színházi eseménnyel fogunk előrukkolni. Azt persze még nem sejtettük, hogy évtizedekig fog futni, de azt igen, hogy Michael Crawford és Sarah Brightman fantasztikusak voltak, és az eredeti Raoul, a néhai Steve Barton is kivételes alakítást nyújtott. Mindenki lehengerlő volt. Az egyik legszebb előadás volt, amit valaha láttam, amit nagyrészt Andrew lélegzetelállítóan szép zenéjének is köszönhettünk. Bár a bemutató ideje alatt többnyire kint ültünk a pubokban izgalommal várva a fogadtatást, tudtuk, hogy valami különleges történik, és reménykedtünk a pozitív kritikákban, amelyeket nagyrészt meg is kaptunk.

Az Albert Hallban való előadást sem nézi végig?

De igen, ott leszek. Remélem, nem kevernek majd össze a szellemekkel, akik állítólag az Albert Hallban kísértenek. 

 

Forrás: Universal Pictures

Kapcsolódó tartalmak

Vámpírok Bálja Véradás 1

oldadmin

„Örök szépség a lelkemért”

polauf.eszter

Újra színpadon Bécsben az Elisabeth

Buchmann-Horváth Emese

Jirí Menzelnek tetszett a Sose halunk meg

admin

Dirty Dancing Derniere – Hamburg

Nagy Péter