Interjúk

A Tánc Világnapja – Interjú Sárkány Zsolttal

A VLM a Tánc Világnapja alkalmából készített 2012-es összeállításához a Musical Ensemble tagjaival beszélgetett. Sárkány Zsolt a tánchoz és az Ensemble-ba vezető útról, és a munkájukben rejlő kihívásokról mesélt.

Hogyan kerültél kapcsolatba a tánccal?

A mozgáshoz való vonzódás a küzdősporton keresztül talált meg, régebben ugyanis kung-fuztam. Aztán 17 évesen úgy gondoltam, hogy érdemes lenne megpróbálkozni a tánccal foglalkozni. Öt és fél éven keresztül jártam a Talentumba. A táncművészeten belül is a kortárs és a modern tánc irányzatok vonzottak, és különböző, a kortárs táncművészeti vonalat képviselő alkalmi társulásokkal dolgoztam.

Mit jelent számodra maga a tánc?

Az önkifejezés kellemes formája – az énekléssel együtt. Örültem, hogy megtalált ez a munka, mert ez komplexebb feladat, ötvözi a kettőt. Nagyon szeretem csinálni. Gyakorlatilag még mindig napi kihívást jelent: szólamban maradni, megtartani a térformákat, mindent végrehajtani az elképzelések szerint.

A Musical Együttesben nem csak a tánc, hanem az ének is fontos. Mióta énekelsz?

Itt kezdtem igazából énekléssel foglalkozni, semmilyen előképzettségem nem volt azon kívül, amit a néptáncegyütteseknél a „csordavokálban” az ember produkál, de azt nem nevezném igazából hangképzésnek. Az Operettszínházban kaptam az első, komolyabb képzést ének terén, ami azóta is tart folyamatosan. Az Együttes megalakulása utáni időszakban ez a képzés intenzívebb volt, fontos volt, hogy az egész csapat nagyjából azonos szintre kerüljön az ének terén is.

Még az Ensemble előtt a Vígszínházban játszottál.

Az iskola utolsó éveiben elkezdtünk aktívabban dolgozni egy Király Attila és Nemes Zsófia vezette kortárs társulattal, és a Vígszínház Házi színpadán játszottunk havi két-három alkalommal, így kezdtek ott megtalálni a munkák.

Hogyan lettél Ensemble tag?

Egy táncos barátom hívott fel, hogy a Budapesti Operettszínház Musical Együttesébe tagokat keresnek, és Rogács László is megkeresett, aki akkor már látott a színpadon más munkában.

Mi a munkátok legnehezebb és leghálásabb része?

Ez egy összetett kérdés. A legnehezebb talán maga a próbafolyamat. Nagyon sokat vagyunk összezárva, és az intenzív terhelés pszichés háttere a próbaidőszak végére megmutatkozik. Ez nagyon hálátlan dolog, mert az ember olyasmiket képes túlreagálni, amit normál esetben fel sem vesz. A leghálásabb pedig a tapsrend, a közönségtől jövő köszönet, a pozitív, vagy akár negatív reakció. Én mindkettőt szeretem, mert olyan nincs, hogy mindig szeressék az embert.

Mi a legnagyobb élményed, amit Ensemble tagként átéltél az elmúlt 11 évben?

Mivel nagyon szerelmes vagyok a többszólamú dolgokba, nekem az a legszebb pillanat, amikor a csapat együtt énekel.

A musical kedvelők többségének Rólad a Rómeó és Júlia Pétere ugrik be először.

Pétert az alkalom szülte – és a próbafolyamat. Megkaptam azt a jelenetet a Dadussal, a többit pedig az improvizáció hozta magával, meg a többiek, akikkel létrehoztuk a gageket. Igazából ez volt a célunk: kicsit megnevettetni a közönséget.

Van kedvenc darabod?

A Mozart! nagy kedvencem volt, de igazából nincs olyan darab, amit ne szeretnék.

Az Ensemble után mivel szeretnél foglalkozni? Maradna a tánc a tanítás vagy koreografálás révén, vagy valami teljesen más terved van?

Ha a tánccal nem is tudnék foglalkozni, az énekléssel mindenképp szeretnék. Persze nem zárkóznék el a tanítás elől se, de úgy érzem, ahhoz kéne kis idő, hogy olyan szintre hozzam magam, mint amilyen szerintem a tanításhoz szükséges. Az hatalmas összeszedettséget igényel, egy olyan ezer százalékon égést, hogy az ember el tudja érni, hogy aki őt másolja, arra is átragadjon a lelkesedése.

Horváth Emese

Kapcsolódó tartalmak

Zac Efron az új londoni József?

admin

Legendás utazás a Föld körül (Színházak éjszakája 2014, Budapesti Operettszínház)

Buchmann-Horváth Emese

Glee szezonpremier a FOX műsorán

admin

SingSingSing Gála (Veszprémi Petőfi Színház)

Nagy Péter

Szeptember 25-ig fogadják a jelentkezéseket a Lehár Ferenc Énekversenyre

Buchmann-Horváth Emese