Interjúk

A zene angyala

A Royal Albert Hall Prince of Wales termében Sierra Boggess-szel beszélgettünk. Sierra Christine-t alakítja Az operaház fantomja 25. évfordulós díszelőadásán. A ma este minden tekintetben a szuperlatívuszokról szól, nem igaz?

Egyértelműen. Ez eddig a legfantasztikusabb dolog, ami valaha történt velem. Végtelenül boldog vagyok, hogy megadatott ez a lehetőség.

Emlékszel, mikor láttad először Az operaház fantomját?

Az első emlékem a Fantomról az, amikor a kazettát hallgattuk a kocsiban édesapámmal, aki a bemutató óta az előadás megszállottja volt. Nem is tudom, hány éves lehettem, de nagyon fiatal – általános iskolás lehettem. A turné előadás Denverbe, a szülővárosomba is ellátogatott, és a szüleim elmentek megnézni, utána pedig megvették a kazettát, amit aztán mind rongyosra hallgattunk. Sokszor a szereplőkkel együtt éltem, de nem Christine dalait, hanem Az Éj zenéjét. Mindig megpróbáltam minél tovább kitartani az utolsó hangot, de soha nem sikerült olyan hosszan, ahogy Michael Crawford tudta.

Más szóval gyermekként Te voltál a Fantom.

Pontosan. Gyerekként. És most is! Én vagyok az operaház fantomja.

Nem vagy elégedett a szereposztással?

Hát ha kérdezik, nem mondtam semmit. (nevet)

És mikor énekeltél belőle először hivatalosam?

Christine hamarosan a szerepálmommá vált, és már középiskolában is csak azt énekeltem kedvtelésből is. Később megpróbáltam kiénekelni a magas E-t a főcímdal végén. A musical hanganyaga végigkísérte a gyerekkoromat. Az érettségi után meg is kaptam Christine szerepét a vadonatúj Las Vegas-i produkcióban, amit ugyancsak Hal Prince rendezett és Gilliam Lynne koreografált, és Andrew is részt vett a próbafolyamatban. Emlékszem, hogy akkor először tényleg meg kellett tanulnom a szerepet, nem csupán az álmait kergető kislány voltam már. Le kellett ülnöm, hogy felidézzem, mennyit is tudok belőle, hiszen annyit hallgattam és olyan nagyon szerettem, hogy több dal is szinte belém ivódott addigra.  Ez persze a zeneszerzőt dicséri. Andrew kivételes munkát végzett. Ez a szerep örökre megváltoztatta a karrieremet, és az első főszerep, amit valaha megkaptam és nagyon szeretem. Szeretem, és meg is értem Christine-t, még akkor is, ha engem nem üldöznek maszkos férfiak. Megértem az érzéseit, a szívét. Nagyon különleges lány.

Le tudnád írni, mi teszi Christine-t azzá, aki?

A szíve. Kezdve azzal, hogy az édesapja, aki a legjobb barátja volt, meghalt. Ezt soha nem tudta feldolgozni. A Fantom pedig egy nagyon manipulatív, nagyon meggyötört lélek. Mindez megérinti Christine-t, amikor a Fantom a zene angyalaként jelenik meg előtte, hiszen édesapja is azt mondta: “Amikor én már nem leszek, elküldöm hozzád a zene angyalát.”  Csak tizennyolc éves. A szívét megérinti a zene. A Fantom csodálatos hangokat csal ki belőle – igazi művészek találkozása ez. A Raoullal való találkozás sokkal földibb, sokkal hétköznapibb. Ő azt ígéri neki: “mindig veled leszek, építsük fel közös életünket.” A Fantommal ez nem lehetséges, de pontosan ez az, ami izgatja a fantáziáját.  Van valami benne, amit nem képes maga mögött hagyni. Hiába gyilkos a fantom, hiába szörnyszülött és groteszk, Christine lát benne valami mást is. Ez az éj zenéje, az a megfoghatatlan kötelék, ami két művészt összeköt, amivel elérhet a másvilágra is, vagy az égbe, ahol az édesapja van. Mindezt a zene fűzi egybe. Christine nagyon összetett lélek.

Mire emlékszel a Las Vegas-I produkcióból? Általában ott is káprázatos produkciók születnek.

Úgy emlékszem az egészre, mintha tegnap történt volna, különösen, amikor Hallel megkezdtük a rendelkező próbákat. Soha nem felejtem el, amikor először próbáltuk el a színpadona főcímdal alatti mozgásunkat, amikor először ültem a csónakba és láttam, hogyan működik. A csónak az egyik olyan epizód, amire mindenki emlékszik a Fantomból. Emlékszel a zenére, a csillárra és a csónakra. Hogy tudták ilyen ügyesen megcsinálni a csónakot?! Nagyon profi! Emlékszem, amikor kiszálltunk, melettem állt a Fantom, és a dal végi magas hangokat énekeltem. Aztán jött a műszaki próba. Amikor végeztünk, mindenki rajtam nevetett, mert alig bírtam magammal. Tudták, mit érzek: hihetetlen volt számomra, hogy ez nem álom, ez valóság, én voltam Christine. Soha nem felejtem el. Fantasztikus pillanat volt.  Különösen a vegasi színházban, amit külön a produkcióhoz építettek. Egyedülálló teervezés és gyönyörű. A páholyokban korabeli ruhákba öltöztetett bábok voltak, így a Gondolj rám alatt, mikor felnéztem, valóban úgy éreztem magam, mint Christine akkor.

Hogy működik a csónak?

Távirányítással. Lenyűgöző! De többet nem mondhatok.

Most az Albert Hallban is Christine-t játszod. Mennyi időd volt felkészülni?

Hát iss nem sok. Legutóbb öt éve játszottam a Fantomban, és azóta egyszer sem. Most csak két hétig próbáltunk, és fura, hogy milyen könnyedén jön vissza minden öt évvel ezelőttről. Hálás vagyok a sorsnak, hogy játszhatam már a szerepet korábban.  Már a két hetes próbafolyamat sem volt semmi. Egy nap műszak, két nap jelmezes próba, és már itt is az előadás. Ami fantasztikus!

Egy előadás, ami örökké tovább él dvd és blu-ray lemezen.

Így van. Fantasztikus, hogy a mozikban is bemutatják szerte a világon. Nagyon örülök neki, mert amerikai vagyok, és így legalább az ottani barátaim is megnézhetnek a moziban.

Meg tudod mondani, hány alkalomma, játszotta a szerepet?

Vegasban egy évig játszottam. Aztán Londonban 18 hónapig újra Christine voltam a Love Never Dies-ban, csak a 10 évvel későbbi énje Tehát eljátszottam őt az eredetiben, aztán a folytatásban is, és most újra az ártatlan, 18 éves énjét alakíthatom.

Minden élményeid vannak a Fantom rajongókkal kapcsolatban?

Ezt sokan kérdezték már. Szeretem őket, mert úgy rajonganak a darabért, mint én, talán még jobban is. Azonosulnak a karakterekkel. Egész biztos, hogy az Albert Hall közönségének nagy része a Fantom hatalmas rajongója. És ez a darab meg is érdemli, hogy ennyi rajongója legyen, mert fantasztikus, és nincs olyan ember, aki nem szeretne valamelyik karakter lenni. Még ha ez nem is a valóság, a rajongók benne élnek. 


A show 1986-as világpremierjekor még nagyon fiatal voltál. Szerinted miért hódította meg a Fantom az egész világot?

Elsősorban a zene miatt. Tegnap, mikor először volt próba a zenekarral, mindenkit elragadott a zene. Minden dal, a Csak ennyit kérek én, a Primadonna, Az Éj zenéje – ezek örökzöldek. Lenyűgözőek. A végtelenségig tudnám énekelni őket. Aztán ott van a történet, ami a megsz
állottságról szól.  A Fantom az örök vesztes, és az emberek sokszor magukat látják benne. Hiába gyilkos, és a lelke tele van sötétséggel, magukat látják benne, mert mindenki vágyik a szeretetre és arra, hogy megkapják, ami jár nekik. Ez egy szerelmi történet, de a szenvedélyről is szól, és arról, milyen hatalmas a zene és a művészet közös ereje.

Mesélnél egy kicsit a zeneszerzővel való kapcsolatodról?

Nagyon jó kapcsolatban vagyunk Andrew-val. Nagyon szeretem a humorérzékét. Nagyon sokat viccelődik, ritkán vagyunk komolyak, mikor együtt vagyunk, ami talán pár embert már zavar is. Én ezt imádom, mert én is szeretek tréfálkozni, és Andrew-ban nagyon jó partnerre lelek ebben. Különleges érzés látni, amikor a saját zenéjét hallgatja. Nagyon szeretem érezni a jelenlétét, a koncentrációját. A Fantom és a Love Never Dies a két leggyönyörűbb librettó, amit valaha eljátszhattam. Olyan zenét ír, amit az emberek soha nem fognak elfelejteni, és végtelenül tisztelem érte.  

Forrás: Universal Pictures

Kapcsolódó tartalmak

Forgács Péter a Győri Nemzeti Színház igazgatója

Volf Anna

Veled, Uram! (Operettszínház, Sasvári S.-Füredi N.-Mészáros Á. Zs.-Janza K.-Feke P.)

Czibulka Stella

Jubileumi évadra készül a tihanyi Bujtor István Szabadtéri Színpad

Volf Anna

A Padlás a Pécsi Nemzeti Színházban

Sándor Petra

Elfújta a szél próba – Vágó Zsuzsi

Liga Mihály