Hírek, beszámolók

A zene világnapja – Memory

A legismertebb musicaldallamok felsorolásából nem maradhat ki a Macskák világslágere, a Memory sem. Mark Steyn Broadway Babies Say Goodnight című könyvének Webberről szóló fejezetében a zeneszerző műveinek népszerűségét a Memory példáján ecseteli. „1993-ra a Macskák nettó bevétele csak Észak-Amerikában elérte a 100 millió dollárt, és a musical sláger-dallama, a Memory (Trevor Nunn-nak egy Eliot-vers alapján írt szövegével) sokkal elterjedtebb, mint ahogy azt bárki el tudná képzelni. Például van egy toronyóra San Diego-ban, ami ezt a dallamot játssza. Vagy O. J Simpson, amikor hosszú hallgatás után először állt mikrofon elé, a következővel kezdte a mondandóját: ‘Midnight. Not a sound from the pavement…’ Azt mondta, hogy ez a dal a gyerekeire emlékezteti. A pokolba is, még O. J. Simpson perét figyelve sem kerülheted el Andrew Lloyd Webbert!”

A Memory kalandos utat járt be, mielőtt kikötött volna a Macskákban. Webber szeretett volna musicalt írni Puccini Bohémélet című operájának története alapján, ezért az operaszerző stílusában komponált egy dalt. „Tesztelésképpen” édesapja véleményét kérte ki (aki a Királyi Zeneakadémia igazgatója és rangidős zeneszerzés-professzora volt), eljátszotta neki a dalt, és megkérdezte, mire emlékezteti őt. „Tízmillió dollárra” – hangzott az idősebb Lloyd Webber válasza.

Miután a Bohémélet musicalváltozatából nem lett semmi, Webber más darabjaiban próbálta „elsütni” a dalt. Szó volt róla, hogy esetleg az Evitába kerül Peron dalaként, de ennél komolyabb terv is született. Webber a ’70-es években már javában dolgozott a Sunset Boulevard musicalváltozatán. (A jogokat végül jóval később tudta megszerezni, így a bemutatóra 1994-ben került csak sor.) A Sunsetben Maxnek szánta az akkor még mindig kallódó dalt, a dallamra szöveg is született One Star címmel. A Memory, mint tudjuk, végül a Macskák – és talán az egész Webber-életmű – legismertebb dala lett.

A Macskák musicaltörténeti jelentőségéről is illik néhány szót szólni a Memory kapcsán. A musical T. S. Eliot Macskák könyve (Old Possum’s Book of Practical Cats) című versciklusa alapján íródott – a Memory kivételével, melynek szövege Eliot Preludes és Rhapsody on a Windy Night című verseinek átirata. A Memory szövegét az említett két vers alapján két szövegíróval is elkészíttette Webber, ám Tim Rice és Don Black verse helyett az előadás rendezője, Trevor Nunn által írt változatot részesítette előnyben. A Memory szövegével kapcsolatban is találunk egy kis anekdotát Steyn könyvében. „Charles Hart, az Aspects of Love szövegírója mesélte, hogy egyszer ajánlott egy dalcímet Webbernek: ‘You Can’t Live On Memories’ (Nem élhetsz emlékekből). Webber felnézett, és azt mondta: ‘Trevor Nunn does (Trevor Nunn ezt teszi)…”

A musicalnek – enyhén szólva – senki nem jósolt nagy jövőt. A témaválasztás szokatlan volt, a versek megzenésítésének ötlete szintén, egy táncos musical sikere sem volt borítékolható akkoriban. (Még akkor sem, ha a koreográfust Gillian Lynne-nek hívják.) A musicalhez a tőkét a fiatal producer, Cameron Mackintosh szedte össze. Nem volt könnyű dolga, a West End befektetőit nem érdekelte a musical, így kisbefektetők segítségével tudták színpadra állítani a Macskákat. A New London Theatre-ben 1981-ben került sor a bemutatóra. A színházépület akkoriban nem tartozott a legnépszerűbbek közé Londonban, merthogy a korábbi évek tapasztalatai alapján olyan helynek könyvelték el, ahol minden megbukik. A Macskák tehát a sok kedvezőtlen előjel ellenére tudott bombasiker lenni az óceán mindkét partján. Egy csapásra sztárrá – és gazdaggá – tette a zeneszerzőt és a producert, és világslágerré a Memory-t. Viharos gyorsasággal vette be a Broadway-t is, a Macskák Broadway-bemutatójától számítják a „brit invázió” kezdetét New Yorkban. Vagy ahogy a már többször idézett Mark Steyn írja a Broadway történetéről: „Így osztják fel a történelmet: BC – Before Cats, AD – Andrew Dominant.” (Az igazsághoz tartozik, hogy a Webber és Schönberg által fémjelzett brit térnyerés a Broadway-n nagyjából másfél évtized után megszűnt.)

A londoni világpremieren Grizabella szerepét az eredeti tervek szerint Judi Dench játszotta volna. A színésznő azonban a próbák alatt megsérült, és az Evita címszerepével (valamint a Don’t Cry For Me Argentina című dallal) befutott Elaine Paige léphetett színpadra Grizabellaként. Nem sok musicalszínész mondhatják el magáról, hogy Elaine Paige-hez hasonlóan két világslágerré vált musicaldalhoz is az ő nevét kapcsolják.

Elaine Paige (Webber 50. születésnapja):

A musical 1982-ben került a Broadway-re, Grizabella szerepét itt Betty Buckley (Sunset Boulevard) játszotta.

Betty Buckley:

A Macskákat alig néhány évvel a világpremier után, 1983-ban mutatták be idehaza, a Madách Színházban. A rendező Szirtes Tamás, a koreográfus Seregi László volt, Grizabella szerepét pedig Almási Éva alakította. Az Eliot-verseket Romhányi József fordította magyarra.

 Almási Éva:

A dalt természetesen rengeteg énekes előadta, feldolgozta, elsőként (még 1981-ben) Barbra Streisand, később többek között Shirley Bassey, Celine Dion, Jose Carreras, Susan Boyle vagy Simone Simons.

Barbra Streisand:

Celine Dion:

Természetesen Webber felesége és testvére sem maradhatott ki a dalt előadók sorából.

Sarah Brightman:

Julian Lloyd Webber:

Aki pedig diszkó-ritmusban szeretné meghallgatni Webber klasszikusát, annak a Menage együttes 1983-as feldolgozását ajánljuk figyelmébe.

Menage:

A paródia-változatot a Forbidden Broadway társulatától hallgathatjuk meg. Az új szöveg Webber kesergése az elvesztett Broadway-dominancia felett. („I remember a time when all of Broadway was mine. Is that era ever gone?”)

Forbidden Broadway:

 
Volf Anna

Kapcsolódó tartalmak

Visszatekintés: a 2011/2012-es Broadway-évad zenés bemutatói (videóval)

Volf Anna

A Susan Boyle őrület folytatódik

admin

Új Wicked cd az ötödik évfordulóra

admin

Újabb Sondheim-musical Londonban

admin

160 évvel ezelőtt vezették az oltár elé Sissit

Vincze Dániel