Hírek, beszámolók

A zene világnapja – Szállj fel, szabad madár!

Szörényi Levente és Bródy János nagysikerű rockoperája, az István, a király idén ünnepelte 30. születésnapját. 1983 augusztusában a Városligetben mutatták be az azóta is töretlen népszerűségnek örvendő zeneművet, mely akkor műfaját tekintve is igazi kuriózumnak számított, s mely a rendszerváltás előfutára is lett.

Igazi műfaj-meghonosítóként lépett fel Várkonyi Mátyás és a közelmúltban elhunyt Miklós Tibor, azonban az István, a királyt megelőző Sztárcsinálók mégsem tudott úgy berobbanni a köztudatba, mint az államalapítás alapdrámáját színpadra vivő alkotás. Az István, a király két évvel később a Nemzeti Színház színpadán debütált Kerényi Imre rendezésében, s az ezredfordulón ugyanitt Iglódi Istvánnak adatott meg, hogy újraértelmezze a darabot. 1990-ben a Népstadionban, 1992-ben a sevillai világkiállításon, majd 1995-ben a Margitszigeti szabadtérin újra az ősbemutató rendezője, Koltay Gábor nyúlt az István, a királyhoz. A produkció 2003-ban Csíksomlyóra is eljutott, ahol többszázezer ember láthatta élőben a legendás énekeseket. A 25 éves jubileumra egy televíziós casting során válogatta ki A Társulat szereplőit a Szikora János rendező vezette alkotói stáb, az idei év nagy durranása pedig a 30. évfordulóra megrendezett, nagy vihart kavart Alföldi-féle István, a király (I.K.3.0.) volt. A rockopera jelenleg a békéscsabai Jókai Színház repertoárján fut Zsuráfszky Zoltán rendezésében.

Ősbemutató, Királydomb/ Városliget – 1983., Koppány: Vikidál Gyula, Torda: Deák “Bill” Gyula

Az István, a király alapvetően államalapító királyunk és a pogány szokásjog alapján a trónra jogos igényt formáló Koppány közötti konfliktust tárja elénk. A magyarokban évszázadok óta megbúvó elégedetlenség, örökös lázadás, a „ius murmurandi” óhatatlanul szimpatikussá teszi a hatalomnak semmiképpen sem megalkuvó Koppány alakját, s erre csak ráerősít a pogány vezér zenei karaktere. A lírai dalokat éneklő Istvánnal szemben a kemény rockot süvöltő Koppány sokkal inkább képes magával ragadni a közönséget, pláne, ha dalait fergeteges koreográfia kíséri. Bár Koppány jelen van az első felvonásban is, az igazi belépője, az ő igazán katartikus dala a „Szállj fel, szabad madár!” – a második felvonása nyitánya. E dal a tömeg, a tömeget lelkesítő Koppány, s a háttérből mindannyijukat manipuláló Torda egymásra találásának epizódja. A „Szállj fel, szabad madár!” kissé már ki is lépett a színdarab keretei közül, s önálló számként is nagy népszerűségnek örvend, sok-sok koncertnek és egyéb gálaesteknek vissza-visszatérő eleme. E dal tekintetében is sokak számára etalonnak számít Vikidál Gyula 1983-as hangja. Ha rosszmájúak lennénk, azt is mondhatnánk, kívülről ismerhetjük minden egyes lélegzetvétel, minden egyes karc pontos helyét, miután Vikidálnak elég volt egyszer felénekelnie Koppány dalait, s utána minden színházi felvételen az 1983-as hangján szólalt meg. Nagy visszatérőként ott láthattuk őt a 2003-as erdélyi díszelőadáson is – szintén 1983-as playbacket használva.

Csíksomlyó, 2003., Koppány: Vikidál Gyula, Torda: Novák Péter

 

Végtelen úton – Szörényi Levente 60. születésnapja, Művészetek Palotája – 2005., Koppány: Gazdag Tibor

 

Vikidál Gyula legtöbbször színre lépő utódja e szerepben Gazdag Tibor volt, aki a Magyar Színház (az egykori Nemzeti Színház) színpadán 10 éven át játszotta Koppányt, a lázadót. Ebben a dalban Gazdag hihetetlen erővel mutatta meg, milyen viharok dúlnak a vezér lelkében, s véletlenül sem engedte, hogy a zömök egyszerűség unalmába forduljon Koppány alakja. Az ő alakításában egy hús-vér lázadót láthattunk, akit a „Szállj fel, szabad madár!”-ban a nép maga fölé emel. Gazdag Tibort 10 év után a fiatal és energikus Gémes Antos váltotta ebben a szerepben a Magyar Színház színpadán. Gémes szédületes torokkal énekli ez önálló életre kelt dalt a Harmadik figyelmeztetés koncertjein is, ha már a színházban véget is ért az István, a király 12 éves sikertörténete.

Magyar Színház – 2012., Koppány: Gémes Antos

A 25 éves jubileumi díszelőadáson egy merőben másfajta Koppányt láthattunk. Vadkerti Imre nem a megszokott rekedtes hangon szólaltatta meg a vezért, ő a mesebeli pozitív hőst keltette életre a színpadon, s ez a dal is sokkal líraiabbá vált az ő előadásában. Szörényi Levente szerint két új Koppány is született a harmincadik évfordulóra: a Zsuráfszky Zoltán rendezte békéscsabai előadáson Szomor György, s a Kolozsváron újra régi szerepébe bújó Vadkerti Imre személyében. Utóbbi Szörényi szerint alkatában, habitusában és hangjában igazán Koppánnyá érett az öt év alatt. A szegedi Dóm téren és az Arénában bemutatott „hivatalos” jubileumi díszelőadás Koppánya, Stohl András megítélése már sokkal ellentmondásosabb. Egyesek eleve a rendezői koncepciót kárhoztatták, míg mások Stohl hangi hiátusára hívták fel a figyelmet. Persze, ne legyünk igazságtalanok! Ahogy Bródy János is fogalmazott, a sokszor etalonként dicsőített Vikidál Gyula egyetlen egyszer énekelte el csupán Koppányt, s a nagy előadásokon mindig a tökéletesített stúdiófelvételre kellett csupán tátognia. Ez nem mérhető azzal a teljesítménnyel, hogy egy Dóm téri színpadot és nézőteret kellett Stohl Andrásnak beénekelni úgy, hogy közben a kemény fizikai erőt igénylő koreográfiából ő maga is becsülettel kivette a részét.

Szegedi Szabadtéri Játékok – 2013., Koppány: Stohl András (A kép a Szegedi Szabadtéri Játékok engedélyével tekinthető meg oldalunkon.)

No de, szűkítsük egy kicsit a kört konkrétan a címben is megjelölt dalra! A „Szállj fel, szabad madár!” az Alföldi-féle előadásban nagyon ötletesen indult. Az improvizatív megoldásokat nyílván az tette lehetővé, hogy ezúttal élő zene kísérte a szereplőket, mely így nagyobb szabadságot adott a rendezőnek. Külön ki kell emelni Novák Péter táltosát, aki rock sztárként maga kíséri elektromos gitárral a színpadon lévőket. A „Jó e
stét! Mindenki jól érzi magát? Az kiráááály!”
-felkiáltással hatalmas derültséget vált ki a nézőtéren, s aztán azon nyomban rá is zendít a Kesselyák Gergely által dirigált zenekarral az ismerős dallamra. „Magyarok! Férfiak és asszonyok! Hallgassátok Koppány vezért!” – így tüzeli a népet, amelynek ekkor még hűlt helye. Koppány képtelen elkezdeni lelkesítő „kortes beszédét” hallgatóság híján. Így újra kell kezdeni az egész dalt. Stohl végül rá tud zendíteni, nem is rosszul. Alföldi kérésére ebbe a dalba nem visz annyi heroizmust, annyi szenvedélyt, amennyit szeretne, de így is izgalmas, sokszínű előadás születik. A refrén sorai, „Rabok legyünk vagy szabadok?” hol tüzesebben, hol lemondóbban szólnak. Ezekre válaszol négyszer a gitárszó felett Novák táltosa: „Szabadok!” A nép tüzelésében aktívan szerepet vállalnak Koppány asszonyai is (Simon Boglárka, Csépai Eszter, Bánfalvi Eszter). A „Szállj fel, szabad madár!” minden pillanatában lüktet, magával ragad. Az először vonakodó tömeg fél percen belül dinamikusan táncoló, anyaföldet levegőbe tapsoló lelkes férfiak és nők közösségévé válik, s végül a „Szállj fel, szabad madár!” refrénje egyre lassabb ritmusban ér véget.

„Szállj fel a csillagokba
Szél könnyű szárnyán szállj
Kárpátok gyűrűjéből
Szállj fel szabad madár!

Szállj messze, szállj magasra
Szél könnyű szárnyán szállj
Új tavasz hírét vidd el
Szállj fel szabad madár!”

Budapest Sportaréna – 2008., Koppány: Vadkerti Imre, Torda: Tóth Attila

Békéscsaba – 2013., Koppány: Szomor György

Határtalan zene – szilveszteri gálaműsor, Szigligeti Színház, Szolnok – 2011., Koppány: Kálmán György, Kalapács József

“Együtt a szoborért” – Kálmán Imre-gála, Operettszínház, Koppány: Földes Tamás

Rechtenwald Kristóf

Kapcsolódó tartalmak

A Notre Dame-i toronyőr – Operettszínház

Sándor Petra

Évadzáró sajtótájékoztató az Operettszínházban

Nagy Péter

József extra – május 22.

Nagy Péter

Jadviga párnája – Zenés színházi előadás készül a regényből

Volf Anna

Decemberben jelenik meg Feke Pál új lemeze!

Vincze Dániel