Kritikai sarok

Amikor a játszma valósággá válik

A Győri Nemzeti Színház idei nagy musical bemutatója a Sakk. A darab – előzetes bejelentés szerint – 2013 novemberétől – 2014 januárjáig, 18 alkalommal lesz műsoron.

A musical szövegét Tim Rice jegyzi, zenéje pedig az ABBA együttes két tagjának (Björn Ulvaeus és Benny Andersson) munkája. A közönség először a musical zenéjét ismerhette meg az 1984-ben megjelent albumról. Az ősbemutató 1986-ban volt a West Enden. A darabnak számos verziója van, mivel több alkalommal is átdolgozták. Magyarországon 1992-ben mutatták be a Rock és az Arizona Színház együttműködésében, majd hosszú kihagyás után 2010.-ben színpadra került a dramatizált koncertváltozat is a Margitszigeten, később pedig a Magyar Színház épületében a PS Produkció jóvoltából.

A győri előadást november 9-10-én mutatták be, kettős szereposztásban. A rendező: Forgács Péter, aki a kilencvenes években még szereplőként működött közre az előadásban, Anatoly Sergievsky-t alakította.

Az első felvonás a hetvenes évek végén játszódik Meranoban, a sakkvilágbajnokságon, ahol Anatoly, a szovjet és Frederick, az amerikai sakkozó verseng egymással a trófeáért. A második pedig három évvel később Bangkokban, ahol Anatoly-nak kell megvédenie a világbajnoki címét. De a történetben a sakkjátszmák jóval elmaradnak az emberi játszmák mögött. Ott van a szovjetek és az amerikaiak közti kibékíthetetlen ellentét, a helyzetet pedig tovább bonyolítja a három főszereplő: Anatoly, Frederick és Florence közt kialakuló szerelmi háromszög. A bábuk mozgatásában pedig előszeretettel részt vesz Alexander Molokov KGB ügynök és a riporterként tevékenykedő Walter de Courcy is, bevonva főhőseink szeretteit és a médiát.

A középpontban nem meglepő módon egy sakktábla áll. Az első játszmánál, majd később több alkalommal is, az egyre több előadásban megjelenő – ám itt Walter és Ludmilla tévés közvetítései miatt tényleg indokolt – kivetítőn lévő amerikai és szovjet zászló osztja ketté a teret. A kék és a piros szín, – majd később a magyar származású Florence 56-os dalánál a magyar zászló is- lent a táblán is megjelenik. A színpadon több helyszín is kirajzolódik, de végig a sakktábla dominál (díszlettervező: Bátonyi György).

        

Lenyűgöző látvány, ahogy a sakkjátszmák alkalmával életnagyságú bábuk – táncosok – mozognak a táblán és remek megoldás, hogy valóban a sakkozók irányítják őket (koreográfia: Kováts Gergely Csanád), ehhez a látványhoz rengeteget ad még a „bábuk” jelmeze. Amit a jelmezek közül különösen érdemes még kiemelni az szintén a tánckar egy másik öltözetnyi, látványos sakkos-kockás ruhája (jelmeztervező: Horváth Kata).

   

A produkció jól tükrözi a profi csapat teljes összhangját. A színészek (mindkét szereposztásban) és a táncosok egytől egyig maradandó élményt nyújtanak. A két szereposztásban a két Alexander Molokov különbözik a leginkább és mivel az ügynök több szálat is mozgat, talán ő teszi a leginkább különbözővé a két szereposztás játékát. A Molnár Erik által alakított figura jobban fél, ezáltal a tetteit is inkább kötelességből hajtja végre.  Gesztesi Károly Molokovja felszabadultabb, mindent élvezettel tesz. A mozgatott figurák pedig ehhez a két formához igazodnak. A két Anatoly is teljesen más. Nagy Balázsét a több oldalról érkező nyomás és az őt ért rágalmak nagyjából egyforma erővel viselik meg, amíg Molnár Lászlóét leginkább a megértő társ hiánya bántja az elején, és a szerelmi szál végig kiemelt szerepet kap.

   

Az játszmákkal teli történet elmesélésén túl a musical arra a kérdésre is rávilágít, hogy bizonyos helyzetekben állhatunk-e úgy a másik mellé, hogy saját magunk ne sérüljünk végzetesen, van-e jó lépés?

Stern Ágnes

Kapcsolódó tartalmak

Diótörő – Karácsonyi varázslat a Bajai Városi Színházteremben

admin

Ausztriában lép fel Kamarás Máté

Mezőfi Orsolya

Ősbemutató is szerepel a veszprémi Petőfi Színház új évadának műsorán

Volf Anna

Bereczki Zoltán "Álomkép" lemezbemutató koncert

Nagy Péter

István, a király: Feke Pál

Rechtenwald Kristóf