Hírek, beszámolók

Avenue Q – Így kezdődött

Vajon hogyan született meg az a musical, amely a legyőzhetetlennek hitt Wicked elől az összes fontos kategóriában elvitte a Tony-díjat, és amely azóta a világ több pontján is sikert aratott? A történet valahogy így kezdődött:

BMI Musical Theatre Workshop

A BMI Workshop a fiatal musicalszerzők képzésének fontos helyszíne már 1957 óta. Itt lehetőséget biztosítanak a bekerülő fiataloknak arra, hogy neves, befutott szerzőkkel konzultáljanak készülő műveikről, és csoporttársaikkal megvitassák, elemezzék egymás munkáit. 1998-ban itt találkozott egymással az Avenue Q két szerzője, Robert Lopez és Jeff Marx, akik Maury Yeston (Nine) irányításával ismerkedtek a musicalírás rejtelmeivel. A képzés során egy zenés darab megírása volt a feladat, melybe történetünk két főszereplője először külön-külön vágott bele. Aztán a csoporttársak példáját látva – akik mindannyian párokban dolgoztak – úgy döntöttek, együtt folytatják a munkát. A közös munka gyümölcsözőnek bizonyult, mert hamar rájöttek, hogy hasonló a humoruk, hasonló a stílusuk, és kölcsönösen lelkesedtek egymás szerzeményei iránt.

1999-ben kezdtek bele az Avenue Q megírásába. Az első közös dal, melyet a csoporttársaknak is bemutattak, az If You Were Gay volt. A musical dalainak nagy része itt, a BMI Workshop kereti között született meg.

Televízió vagy színpad?

Lopez és Marx eredetileg nem színpadra szánta a készülő zenés darabot. Sokáig kitartottak amellett, hogy valamelyik televíziónak szeretnék eladni az Avenue Q-t, akár tematikus sorozatként is.

A musical írása közben eljutottak arra a pontra, amikor szükségét érezték annak, hogy színészekkel is kipróbálják a készülő darabot. Ekkor egy barátjuk, aki történetesen egy kis New York-i színháznál dolgozott, felajánlotta nekik a színházat erre a célra.

Először felolvasóest keretében került sor az Avenue Q bemutatására szakmabeli meghívottak előtt. Az egyetlen személy, aki érdeklődést mutatott a készülő mű iránt, a neves Broadway-producer, Robyn Goodman volt, aki egy színpadi változat megvalósításában tudott volna közreműködni. Lopez és Marx azonban annyira erősen a televízió felé hajlottak, hogy visszautasították Goodman ajánlatát.

Nemsokára ismét tartottak egy felolvasóestet New Yorkban, melytől megint azt remélték, hogy talán valamelyik televíziós producer felfigyel rájuk, de megint csak Robyn Goodman – valamint két másik színházi producer, Jeffrey Seller és Kevin McCollum – látott lehetőséget az Avenue Q-ban. Ekkor a szerzők végre beadták a derekukat, és beleegyeztek, hogy színpadi musicalként mutassák be a művet.

Út az off-Broadwayre

A felolvasóesteken a dalokat egy jól-rosszul összetákolt történet köré fűzték fel. A producerek első dolga az volt, hogy a dalszerzők mellé hívjanak valakit, aki kitalálja a sztorit és megírja a szövegkönyvet. Így került a képbe a fiatal drámaíró, Jeff Whitty. Sosem írt korábban musicalhez szövegkönyvet, de úgy döntött, belevág. Munkájának vezérfonalát az adta, hogy alkalmazkodnia kellett a Lopez és Marx által kitalált karakterekhez, és valahogy helyet kellett találnia a történetben a már meglévő fantasztikus daloknak. Whitty történetéhez aztán természetesen új dalok is születtek a későbbiekben.

A következő, aki csatlakozott a csapathoz, a rendező, Jason Moore volt. Bekerülése után ő lett a megvalósítás egyik mozgatórugója, aki az előadás rendezése mellett jó strukturális érzékének köszönhetően a történet kidolgozásához is nagy segítséget nyújtott.

A csapat tehát összeállt. Ekkor ismét egy felolvasóest következett, ezúttal azzal a céllal, hogy a további kreatív munkának irányt szabjanak, átlássák, hogy az eddigi ötletek közül mi az, ami működik, és mi az, ami még átírásra szorul.

Az első felolvasóestek óta részt vett a kreatív csapat munkájában a bábok tervezője, Rick Lyon, aki a bábok elkészítése mellett Trekkie és Nicky szerepét alakította a produkcióban. Lyon a színészet és a bábozás terén is nagy tapasztalatokkal rendelkezett, és az ő meghívására vállalt szerepet a felolvasóesteken a hozzá hasonlóan bábos és színészi háttérrel is rendelkező Stephanie D’Abruzzo (Lucy/Kate) és John Tartaglia (Princeton/Rod). Ők szintén végigkísérték az Avenue Q-t a felolvasóestektől a Broadway-premierig.

A felolvasóest érdekes tapasztalattal zárult. Míg korábban az a dilemma foglalkoztatta a kreatív csapatot, hogy hogyan fogják tudni a színpadon elrejteni a bábozókat, addig a felolvasóesten azt látták, hogy a közönségnek kifejezetten tetszett, hogy láthatja a bábokkal játszó színészeket. Így ennél a koncepciónál maradtak a későbbiekben is.

A felolvasóestek után a következő állomás a workshop, vagy műhelyelőadás volt. Ekkor már egy kevés pénzből kivitelezett, valódi színpadi előadást láthattak a nézők. A workshop két hétig tartott, ez alatt ötször került színre a musical. Két előadás között az ott tapasztaltak alapján átírták a darabot, így mind az öt alkalommal más Avenue Q-t láthatott a közönség.

A workshop két non-profit szervezet érdeklődését is felkeltette. A Vineyard Theatre és a The New Group is egy off-Broadway színházi közösség, mely új színpadi művek bemutatásához nyújt segítséget. Ők is csatlakoztak tehát a producerek csapatához. Az off-Broadway bemutatóhoz a színházépületet a Vineyard Theatre biztosította.

Az off-Broadway a Broadway „kistestvére”. Kisebb színházakban kisebb költségvetésű, kevesebb nézőt vonzó előadások kerülnek színpadra. Sok későbbi Broadway-siker kezdte a pályafutását az off-Broadway-n, ezek közé tartozik például a Rent, a Spring Awakening vagy az In The Heights is.

Az „en-suite”, vagyis folyamatos játszási rendet követő színházak esetében (mint amilyen például a Broadway-n az off-Broadway-n vagy a West Enden is meghonosodott) a premiert úgynevezett preview játszási sorozat előzi meg. Ez alatt általában több módosítást is eszközölnek a produkción, míg a bemutató után már csak legfeljebb apróságokon változtatnak. Az Avenue Q esetében az off-Broadway preview rengeteg új ötletet és változtatást hozott, ami hatalmas munkát kívánt meg az alkotóktól, a kreatív csapattól és a színészektől egyaránt.

Erőfeszítéseiknek meglett az eredménye, hiszen a 2003 márciusában tartott premieren hatalmas közönségsikert aratott az előadás, ráadásul a neves New York-i kritikusok sem fukarkodtak a szuperlatívuszokkal. Az Avenue Q megkapta az off-Broadway darabok számára létrehozott Lucille Lortel Díjat is.

A producerek pedig a
minden várakozást túlszárnyaló off-Broadway fogadtatás után már azon gondolkodtak, hogy vajon felülmúlható-e ez a siker. Vajon érdemes-e bemutatni a musicalt ott, ahol a siker világsikert is jelent, de ahol megbukni sokkal könnyebb, mint sikeresnek lenni? A Broadway-n.

Diadal a Broadway-n

Az Avenue Q természeténél fogva inkább kisebb színházba való, off-Broadway musical. Sokan megkérdőjelezték, hogy egy nagyobb színházban elérné-e ugyanazt a hatást, mint egy intimebb, kisebb helyen. A producerek azonban nem hezitáltak, úgy döntöttek, vállalják a kockázatot. Gyorsan levették a darabot az off-Broadway-n, hogy a kedvező fogadtatás után, mielőtt még mindenki megfeledkezne a darabról, elkezdhessék játszani a Broadway-n. Több Broadway-színházat is megnéztek, végül úgy döntöttek, hogy a John Golden Színház atmoszférája tökéletesen megfelel egy olyan darab számára, mint az Avenue Q. Egy, az előzőnél jóval nyugalmasabb preview-sorozat után itt került sor a Broadway-premierre 2003. július 31-én.

A Broadway-n az évad nyár elején zárul, így közkeletű vélemény, hogy az évad végi nagy díjakon a korán – nyáron illetve kora ősszel – bemutatott előadások kisebb eséllyel indulnak, mint azok, amelyeket a díjkiosztóhoz közelebbi időpontban mutatnak be. Az Avenue Q lett az egyik kivétel ez alól a „szabály” alól, hiszen a nagyon korai premier ellenére elvitte a legfontosabb díjakat. Legnagyobb vetélytársa a 2003 őszén bemutatott nagyköltségvetésű, látványos mese-musical, a Wicked volt. A Drama Desk Award-on még a Wicked nyert kiütéssel (az Avenue Q ezen a díjon az off-Broadway premier miatt csak egy évvel korábban volt jelölhető). Néhány héttel később az évadot lezáró Tony-gálán az Avenue Q diadalmaskodott: Dávid legyőzte Góliátot minden fontos kategóriában. A Lopez-Marx szerzőpáros megkapta a legjobb dalokért járó díjat, Jeff Whitty-nek ítélték a legjobb szövegkönyvért járó díjat, a gála végén pedig az est legértékesebb trófeáját, az év legjobb musicalének járó Tony-t is az Avenue Q vitte el. Utóbbit a producerek nevében Robyn Goodman köszönte meg a musical egyik dalára utalva az alábbi szavakkal: „It certainly doesn’t suck to be us tonight!”

A musical hanganyaga 2003 októberében jelent meg, a felvételt 2004-ben Grammy-díjra jelölték.

Nemzetközi karrier

Az Avenue Q hamarosan New Yorkon kívül is bemutatásra került. Elsőként Las Vegasban 2005 szeptemberében, ahol külön színházépület készült a produkció számára. Néhány változtatást eszközöltek ekkor az előadásban, melyek nagy része később a Broadway-előadásba is bekerült.

A neves angol producernek, Cameron Mackintosh-nak köszönhetően került sor az Avenue Q premierére Európában, a West Enden 2006 júniusában. Eredetileg csak egy néhány hónapos limitált sorozatot szerettek volna belőle játszani, de a közönségsiker miatt többször hosszabbítottak. Majd’ három év után, 2009 márciusában búcsúztak az Avenue Q lakói Londontól.

A rajongók legnagyobb örömére 2007 júniusában útjára indult az amerikai és kanadai nagyvárosokat érintő turné is, melynek köszönhetően szélesebb közönség előtt is bemutatkozhat a musical az Egyesült Államokban és Kanadában.

Az első nem angol nyelvű előadást Svédországban mutatták be 2007 februárjában. Ezt követően az Avenue Q sikert aratott Manilában, Izraelben és Mexikóban. A tervek szerint hamarosan bemutatásra kerül Oroszországban, Szingapúrban, Párizsban és Ausztráliában is. A magyar közönség pedig 2009. február 20-ától láthatja a musicalt Budapesten, a Centrál Színházban.

Volf Anna

Kapcsolódó tartalmak

Az Operettszínház legnagyobb sikerei pólón

admin

Rekordszámú Tony-jelölést gyűjtött a Hamilton

Volf Anna

Búcsúzik a Mozart!

Kiss Brigitta

A víg özvegy (Bordás – Dolhai)

Buchmann-Horváth Emese

Kulturális programturizmus-csomagok a Budapesti Nyári Fesztivál kínálatában

Sándor Petra