Interjúk

Báthory Erzsébet – Interjú Szemenyei Jánossal

Beszélgetés a Báthory Erzsébet musical-operában Waltert alakító Szemenyei Jánossal darabról, szerepről és a próbafolyamat kihívásairól. 

Milyen út vezetett Számodra a Báthory-ig?

Felhívtak a Szabadtér Színháztól, hogy lenne-e kedvem a produkcióhoz, és nem utolsó sorban volt számottevő számomra, hogy az a Bagó Bertalan rendezte a darabot, akivel most már idestova tíz éve dolgozunk együtt. Mindketten keressük az alkalmat a közös munkára, így ez még egy ok volt, amiért örültem a felkérésnek.

Hogyan zajlott a próbafolyamat?

Meglepetésként ért, hogy Kolozsvárott próbáltuk gyakorlatilag az egész előadást. Amikor belecsöppentem a próbafolyamatba, mintha mélyvízbe léptem volna, hiszen már állt az előadás, le tudott menni az elejétől a végéig a kolozsvári kollégákkal. Így gyakorlatilag olyan érzésem volt, mintha ez egy beugrás lett volna, de aztán természetesen Bercivel (Bagó Bertalan – szerk.) és a kollégákkal megoldottuk, hogy saját magamra formáljam a karaktert. Ettől függetlenül kihívás volt becsatlakozni így egy próbafolyamatba.

Ez időben mit jelentett?

Három hetet próbáltunk, plusz most még pár napot a Margitszigeten. De az a három hét számomra nagyon intenzív volt. Rendezői utasításra Kolozsvárra már teljes szöveg- és daltudással érkeztem, és valóban ezek hiányában elég nehéz dolgom lett volna. Itt, a Margitszigeten ez a pár nap pedig már arról szól, hogy ami Kolozsvárott működött, azt itt feltegyük a Szabadtér sokkal nagyobb színpadára.

Felmerül a kérdés, hogy ha már egy szinte kész produkcióba álltál be, akkor mennyi lehetőséged volt arra, hogy a szereppel kapcsolatos saját ötleteid meg tudd valósítani?

Az elején semennyi. Az tényleg arról szólt, hogy megjegyezzem, hol kell jobbra és hol balra menni, és hasonlók. Amikor már tényleg megvolt ez a biztonság – amit nem is tudtam volna elérni, ha nem vagyok már birtokában a daloknak és a szövegnek – ezután kezdődött az a rész, amire utaltál. Erről a volt Színművészetis osztályfőnököm, Kerényi Imre egyik mondása jut eszembe: „Rabságban a szabadság.” Megtalálni a saját szabadságomat abban a mozgástérben, amit a rendező felrakott – erről szólt a próbák utolsó fázisa. És ettől is jó szerintem az előadás, hogy hiába egyezik a mozgássor és a dalok mind a kolozsvári, mind a mi szereposztásunk számára, mégis ki-ki a maga formájára alakíthatta a szerepet.

Milyen volt a közös munka a kollégákkal? Jó párukkal már dolgoztál együtt.

Nagyon élveztem. A kolozsvári színészekkel most ismerkedtem meg, de a többiekkel már voltak közös feladataink. Zöld Csaba az osztálytársam volt a Színművészeti Egyetemen, vele elég szoros a kapcsolatom. Miller Zolival szerintem még Madách Stúdiós koromban játszottam együtt, amikor ő A nyomorultakban Marius volt, de azóta is sokszor keresztezték az utjaink egymást. Szomor Györggyel az első kapcsolatom – amit nem is olyan rég pont felemlegettünk – az volt, mikor az Aidában egyszer beugrottam helyette, mint Radames. És bár Benedekffy Katával még nem játszottunk együtt, őt már a zalaegerszegi társulatból ismerem, és nagyon örültem, mikor meghallottam, hogy ő fogja alakítani a címszerepet.

Te vagy a darab főszereplői közül az egyetlen fiktív karakter.

Walter az egyik legbonyolultabb karakter, annak ellenére, hogy nem létezett valójában. Ő vezeti Erzsébet koncepciós perét. Azért tartom jónak ezt a szerepet, mert a figura eljut valahonnan valahova. A darab kezdetekor még egy olyan ember, aki elvesztette minden reményét, és már semmiben nem tud hinni. Ott ül a kocsmában részegen, teljesen maga alatt van…mintha egy hályog lenne a szemén, amitől nem tud egyszerűen kilátni. Ebben a szituációban keresik meg, hogy vizsgálja ki Erzsébet ügyét, akibe eközben beleszeret. Őt is rabul ejti Erzsébet szépsége, de ami még fontosabb a szerepben, hogy hogyan dönt a karakter, mikor szembesül azzal, hogy a munkája valahol hiábavaló volt. Hiszen annak ellenére, hogy kideríti az igazságot, hogy a grófnő ártatlan, a hatalom gyakorolja a befolyását, és a végkifejlet elkerülhetetlen.

A Báthoryt műfajilag musical-operaként aposztrofálják. Hogyan közelítetted meg a szereped?

Nekem pont az tetszett, amikor becsatlakoztam a próbafolyamatba, hogy operaénekesek énekelték ezeket a musical-számokat. Bennem is felmerült a kérdés, hogy akkor hogyan is adjam elő a dalaimat? Musicalesen, könnyűzenein, operai módon? Végül egy olyan ív mellett döntöttem, hogy a darab elején, amikor Walter mélyponton van, még nem, de ahogy a szerelem által kinyílik a személyisége, ott már igyekszem az operaihoz közelítő módon énekelni. Mert azt hozzá kell tennem, hogy nem vagyok operaénekes, nem tudok istenigazából operát énekelni. Bár nemrégiben mutattuk be a Szégyent Mundruczó Kornél rendezésében, ahol a Turandotból a Nessun dorma-t éneklem, úgyhogy érdekesen kapcsolódnak a feladataim egymáshoz.

Magad is gyakorló zeneszerző vagy. Mi a véleményed szakmai szemmel nézve a darab zenéjéről?

Szomor Gyuri musicales jellegű számokat írt, amik érdekes ízt kapnak már eleve az operai előadásmód által. Erre jön rá harmadik rétegként Pejtsik Péter filmszerű, John Williams-es hangszerelése. Ennek a három dolognak az ötvöződése azért tetszik nekem, mert a nézőt folyamatosan kizökkenti azáltal, hogy váratlan fordulatok elé állítja.

Amikor megkaptad a szerepet, utánanéztél komolyabban Báthory Erzsébet történetének?

A próbák közben jártam utána, mert egyik produkcióból a másikba csöppentem bele. Magával a legendával igazából már csak Kolozsváron kezdtem foglalkozni, ahol erre akadt is időm. Még egy érdekes kapcsolódás a Szégyenhez, hogy a darab díszletében rengeteg könyv van, és egy nap felfedeztem ezek között egy Báthory Erzsébetről szólót. Ezt a könyvet kölcsön vettem és elolvastam Kolozsvárott. Ebben egyébiránt pont arról ír az írónő, hogy Báthory bűnös volt. De ugyanennyi érv szól más könyvekben a bűnössége ellen. Ki hogy látja.

És Te hogy látod?

Szerintem nem volt ártatlan. Viszont, hogy pontosan mit is csinált, azt ilyen távlatból nem tudhatjuk. De akárcsak Waltert, engem sem az érdekel igazából, hogy Báthory bűnös volt-e vagy sem, hanem a személyisége és a motivációi.

Horváth Emese

Kapcsolódó tartalmak

Ének az esőben – Operettszínház

Sándor Petra

Emlékévet szentelnének a Broadway-musical nagykanizsai születésű úttörőjének

Volf Anna

Van, aki forrón szereti musical a Pesti Magyar Színházban

Volf Anna

Dalban mesélik el a festő életét

Sándor Petra

Sakk musical és Sakk-Matt nap Győrben

Stern Ágnes