Interjúk

Beszélgetés egy jó tündérrel – Interjú Siménfalvy Ágotával

A Viva la Musical! az Ördögölő Józsiás bemutatója előtt találkozott a darabban Matuzsát alakító Siménfalvy Ágotával.

Az általad alakított karakter bizonyos változásokon ment keresztül az eredeti Tamási műhöz képest.
 
Igen, úgy tudom, több szerepből lett összegyúrva Matuzsa. Ezáltal egyrészt nagyobb jelentőséget is nyert, másrészt a történetből rendkívül hiányzott egy óvó-védő erő, egy „anyai minőség”, amit szintén képvisel ez a karakter. Egy másik szempontból ő jelenti a misztikumot leginkább a darabban: egyfajta vallási vezető, jós és Tündérország népének élő emlékezete, aki a kapocs a nép és gyökereik között. Magának a szerepnek nincsen nagy íve, nem jár meg poklokat, nem megy fejlődésen keresztül: inkább a történettel együtt halad és állandóságot képvisel. Picit kívülálló, olyan, mint egy kommentátor vagy konferanszié, aki csak akkor lép közbe az igazság nevében, amikor nagyon félresiklanának az események.

Matuzsa dalai gyönyörű, lírai számok.

Valóban azok, és ez számomra igazi öröm, mert az utóbbi években többnyire inkább színészi  feladatokat kaptam, amelyekre egyfajta karakter-éneklés volt jellemző. Vágytam már olyan szerepre, amely kihívást jelent az éneklés terén is. Az, hogy a német A Szépség és a Szörnyeteg turnén Teamama dalait énekelhetem, illetve az Ördögölő Józsiás vérbeli  rock balladái, úgy érzem, efelé billentették a mérleg nyelvét.
 
Az Ördögölő Józsiás műfajteremtő darab: rock operett. Zeneileg hogyan jellemeznéd a darabot?

A népzene, a rock és az operett egyaránt jelen van benne – nagyon sokszínű. Minden szereplőnek van csak rá jellemző, visszatérő zenei motívuma. A dalok maguk rendkívül dallamosak és önmagukban teljesek: a darabból kiemelve is megállják a helyüket. Bár zeneileg teljesen más, mint az Ördögölő Józsiás, engem szerkezetileg a darab a Menyasszonytáncra emlékeztet, ahol szintén jelen volt a zeneszerző és a közös munka során sokat alakult a zene.

Ezek szerint az alkotói folyamat ezen része sem zárult le majdhogy a premierig?

Nem. Somogyi Szilárd sokat konzultált Tolcsvay Lászlóval – aki egyébként rendszeresen részt vett a próbákon – ha úgy érezte, hogy egy-egy zenei változtatás hasznára lenne a darabnak például dinamikailag. Jó érzés volt számunkra, mikor láttuk a zeneszerzőn, hogy büszke ránk és elégedett. A próbaidőszak nagyon intim dolog: inkább csak stádiumokat takar, ahol éppen tartunk, akár megakadásokkal és mélypontokkal, amit el kell fogadni és abból továbbépítkezni. Nagyon furcsa a színészléleknek, hogy mindennek szemtanúja legyen a szerző maga is – amellett, hogy a jelenléte valahol biztonságot adott nekünk.
 
Mi a legnagyobb kihívás Számodra a szereppel kapcsolatban?

Az énekrészek mellett az, hogy színészi értelemben véve nincs „ráfutás”: a karakter bejön és egyből képvisel valamit – az erőt és az igazságba vetett hitet – aminek meg kell jelennie a színpadon. Ebben az értelemben furcsa mód hasonlít A kaukázusi krétakör kormányzónéjéhez – annak ellenére, hogy a két karakter egymás szöges ellentéte. Számomra ez a rögtön magas hőfokon izzás új tanulnivaló.

Az Ördögölő Józsiás ifjúsági darabként került bemutatásra, de komoly felnőtt mondanivalóval is rendelkezik.

A darabot a jó és rossz harcáról szóló tanmesének mondanám, ami egyértelműen nem csak a gyerekekhez szól. A történet Tündérországban játszódik, egy olyan pillanatban, amikor az öreg király visszavonulna és átadná a hatalmat annak a kérőnek, aki a próbán győz és akit a lánya férjéül választ. Jó meséhez illően Józsiás, a legeszesebb, legerősebb fiú kapja meg a királylány kezét. De hogy ne legyen teljes az idill, ebbe az új hatalmi rendszerbe beépül egy bomlasztó elem is – maga az Ördög – és idővel ennek a jól működő, egymást tisztelő közösségnek a mindennapjait megrontja az ármány.

Mikor elkezdtük a próbákat, mindenki ösztönösen nyúlt a népmesei figurákhoz és úgy éreztük, hogy ez nagyszerű gyerekdarab lesz, amit a fiatal közönség élvezni fog. De ahogy haladtunk előre a munkával, egyre inkább előtérbe került az az árnyék-oldal, ami minden mese sajátja. A darab több síkon működik és igen komoly üzenete van a felnőtt társadalommal kapcsolatban is. Szerintem ez az egyik nagy erénye. Ugyanez elmondható minden jó gyerekdarabról; én például A Szépség és a Szörnyetegnek is a felnőtt élét, a szimbolikus jelentését hallom meg.

Apropó, A Szépség és a Szörnyeteg: nyolcadik éve játszol a darabban egy másik szerepet, tavaly pedig Teamamaként debütáltál – németül. Milyen benyomásaid vannak a turnéval kapcsolatban?

Imádom Teamama szerepét és nagyszerű németül játszani. Hatalmas könnyebbség volt egyébként, hogy a darabot betéve ismerem, hiszen Nagykomódként már a jelmez miatt sem tudok eltávolodni a színpadtól. Bár amúgy se nagyon mennék el: szeretem a zenéjét, a kollégákat nézni. A másik ilyen darab a Mozart! volt, ahol azt éreztem, hogy lemaradok valami nagy katarzisról, ha nem nézem meg a többiek jeleneteit is a takarásból.

Mennyire jelent kihívást idegen nyelven játszani?

Gimnáziumban tanultam németül, vannak alapjaim, de még így is nehéz. Hiába tudom, mit mondok, vannak bizonyos pontok, ahol, ha az ember nem koncentrál, egyszerűen elveszíti a fonalat és nincs honnan felvenni. Volt egy próbám, ahol a Csorbit alakító kisfiú elkezdett hozzám magyarul beszélni, és ettől teljesen belezavarodtam a német szövegbe. (nevet) Viszont a magas szintű koncentráció és a darab fantasztikus kiállítása miatt is rendkívül összefogott az előadás. Nagy boldogság, hogy bekerültem a turnéba, ráadásul Teamama jót tett a lelkemnek hangilag is: gyönyörű szerep. Azt is élvezem, hogy ez egy igazi édesanya karakter. Bár a Koldusoperában Szinetár Dóri már volt a lányom, de azért az másról szólt. (nevet)

Kollégáid említették, hogy a német nézőktől az a visszajelzés érkezett, hogy lélekben többet kapnak a játékotoktól, mint amihez szoktak.

A mi színházunknak mindig is ez az érzelmi hatás volt az erőssége; ehhez jön a díszlet, a profizmus, a zenei tudás, a figurák…De az biztos, hogy imádják kint az előadást és rengetegen néznek minket. Természetesen sok a kisgyerek, elképesztő ovációval fogadnak és hatalmasakat nevetnek. A nevetés amúgy szerintem a legjobb visszajelzés, és külön büszkeség, mert azt mondják, akkor tudsz igazán egy idegen nyelvet jól, ha képes vagy viccet mesélni. Évad végén egyébként ismét visszatérünk Németországba: Lipcsében, Kölnben és Hamburgban játsszuk majd a darabot augusztus végéig.

Buchmann-Horváth Emese

Kapcsolódó tartalmak

Férfi és Nő – koncert három színészre, egy zeneszerzőre és zenekarra

Buchmann-Horváth Emese

Legénybúcsú (Magyarock Dalszínház) sajtótájékoztató

Tóth Barbara

"Minden jó dolog egyszer véget ér!" – Producerek utoljára

admin

Jézus Krisztus Szupersztár: Szerelem első hallásra

Volf Anna

Hattyúdal ráadás Republic ünneppel a József Attila Színházban

Sándor Petra