Interjúk

Chicago Miskolcon – Interjú Ullmann Mónikával

A Miskolci Nemzeti Színházban beszélgettünk Ullmann Mónikával, aki Velma szerepét alakítja a Chicago című musicalben. A művésznő interjúnk közben már az esti produkcióra készül.

Először is, hogy érzed magad? Ha jól tudom, akkor az Én és a kisöcsémben is főszerepet játszol itt, Miskolcon, és a Chicagoban is, mindemellett pedig a Jóban Rosszban forgatásain is részt veszel. Hogy bírod?

Nem egyszerű összeegyeztetni a sok elfoglaltságot, de én szeretem, ha van dolgom, és jól érzem magam.

Milyen élményeid vannak a Chicago-val kapcsolatban? Régóta ismered?

Igen, régóta ismerem, olyannyira, hogy már játszottam régebben, a József Attila Színházban, Gárdos Péter rendezésében. A miskolci előadás viszont egészen más, más a szöveg és a rendezés is. Sokkal nagyobb a színpad, látványosabb, broadwayosabb jellegű előadás, mint ami a József Attila Színházban volt.

Az általad megformált Velma karaktere, és az egész musical – nem egy visszafogott darab. Voltak fenntartásaid a szereppel kapcsolatban?

Nem, nem voltak fenntartásaim, sem akkor, sem most. Nagyon szeretem a történetet, a filmet is szerettem. Örültem, hogy ismét eljátszhatom a szerepet.

Mi tetszik benne a legjobban és kiknek ajánlanád?

A fiatalok nagyon szeretik. Az idősebbeknek lehet, hogy egy kicsit nehezebb befogadni, mert nem egy szokványos történet. Mindenesetre inkább fiataloknak ajánlanám, főleg azért, mert szerintem nagyon jó a zenéje.

Mondanál pár szót a miskolci tapasztalataidról is? Gondolok itt a városra, és az itteni társulatra is.

Sajnos a várost a sétáló utcán kívül nem nagyon ismerem. Mivel itt a színészház és a színház között csak pár méter van, és sokat vagyunk bent a szníházban, nem nagyon van alkalmunk a próbák között és az előadások előtt kimozdulni, Ha mégis, akkor Lillafüredre szoktunk átmenni, tehát általában itt a környéken nézünk körül. Nagyon kedvesek és segítőkészek az emberek, de a miskolci életet úgy komolyabban még nem sikerült megtapasztalni.

A társulat, színházi adottságok?

Ez egy nagy színház. Még nem játszottam ekkora színházban, ezért először egy kicsit furcsa volt. A társulat is nagyon sok emberből áll. De hamar megszoktam, és nagyon élvezem a nagyszínpadot.

Szerinted musicalek tekintetében mennyire korlátozódik a figyelem Budapestre és mit lehetne tenni annak érdekében, hogy a vidéki produkciók jobban bekerüljenek a köztudatba?

Nem csak musicalek tekintetében. Azzal a 28 színházzal, ami a fővárosban van, nem nagyon lehet felvenni a versenyt, mert iszonyatosan nagy a kínálat. Nyílván, hogyha nincsen személyes kötődés, akkor nehezen ülnek be az emberek autóba és jönnek le egy este színházba, mondjuk Miskolcra. Persze a barátaim megtették, tehát hogyha van valami személyes kötődés, vagy valami olyan kíváncsiság, valami olyan elvetemült rajongás, akkor beülnek, de egyébként én nem sok esélyt látok rá. Talán valami olyan összefogási rendszerrel lehetne megoldani, hogy akár egy szállodával, itt alvással egy kedvezményes hétvége keretében talán fel lehetne lendíteni ezt a dolgot.

Láthatunk még a közeljövőben más vidéki színházakban is?

Sopronban játszom a Kabarét, aminek a zenéjét szintén John Kander szerezte, azt az előadást is nagyon szeretem. Mivel a Sopron-Miskolc távolság elég nagy, ezért jelenleg csak ennyi vidéki szereplés fér bele az életembe.

Orosz Petra

Kapcsolódó tartalmak

Nyári programok a RaM Colosseumban

József Kriszti

A Magyar Teátrumi Társaság a NEFMI-vel egyeztetett

Volf Anna

Jövőre Jekyll és Hyde a Szegedi Szabadtéri Játékok műsorán

Volf Anna

A leggonoszabb musicalszereplő

admin

Hamarosan Cigányszerelem premier a Budapesti Operettszínházban

Utasi Nikolett