Interjúk

Csak a színház!

2011. január 19. délután fél öt. Másfél óra múlva kezdődik a Menyasszonytánc című klezmer-operett előadás a Budapesti Operettszínházban. György-Rózsa Sándor már a színházban van, játszik az esti darabban. Ő fogad és kísér be a színház művész- presszójába. Kerényi Miklós Máté ebben a percben érkezik, ma „szabadnapos”.

Amíg Kerényi Miklós Máté, a neves művészdinasztia egyik sarja, a szigoráról híres színházvezető édesapjához méltóan készségesen, közvetlenül, de főként a kérdésre koncentrálva, diplomatikusan válaszolt, addig György-Rózsa Sándor sodró lendülettel, szárnyalva mesélt az elmúlt egy évről. Arról, hogy: „…ebben az évadban vendégművészként visszatértem Kaposvárra. Ezúttal Andrássy grófot alakítom Huszka Jenő daljátékában, az Erzsébetben. Győrben is szerepelek, a Rent című musicalben Roger Davis megformálójaként, valamint a Mária evangéliumában megkaptam Jézus szerepét, a darab premierje január 29…”

Mindkettőtök álma volt szerepelni a „Hair” című musicalben. Ez az álom valóra vált. Hogyan hatott rátok a szerep megformálásában Miloš Forman világhírű filmje, s annak évtizedek óta legendás sikere?

GyRS: Nagyon szerettem a darabot, igazi csapatmunka volt. Számomra azért is volt érdekes, mert fekete férfit alakítottam, remélem hitelesen. A filmet előtte egyszer megnéztem, és egyszer a felkészülés ideje alatt is, de inkább klipeket néztem. Figyeltem a mozgásukat, ahogy táncolnak, léteznek akár klipekben akár a valós életben. Megpróbáltam mindent ellesni tőlük, amit csak lehetett, hogy a leghitelesebben tudjam megformálni a figurát. A legvégén a testfestés már csak hozzátett ahhoz, hogy igazán olyan lehessek, mint „Ők”. Nem volt egy leányálom! A feketére festés kemény feladat volt, nagyon igénybe vette a bőrömet. Az este kilenc órás előadáshoz már délután ötkor bent ültem a fodrásznál, mivel a hajkoronát, amit viseltem, a saját hajamból varázsolták. Fizikailag is jócskán igénybe vett, de megérte, mert szerettem csinálni!

KMM: Nagyon jó kis nyár volt! Egyrészt Szegedre hazajárunk és a mi gárdánk (balettkar, szólisták, Musical Ensemble) vett részt a produkcióban, valamint Szemenyei János, akit régóta ismerünk. Családias hangulatú próbafolyamat volt. Nagyon rég láttam a filmet, de onnantól, hogy megkaptam a szerepet, nem néztem meg. Nem akartam, hogy bármi befolyásoljon. Úgy gondoltam, a rendező ad valamilyen irányvonalat, én abba belehelyezkedem, s így együtt majd kiad egy egészet.

Közönségsiker, de vegyes kritika fogadta a „Hair” előadásait a Szegedi Szabadtéri Játékokon. Megérintettek benneteket a negatív kritikák?

GyRS: A közönségsiker és a kritikák alapján sikerült teljesítenem a feladatot – egy-két kivétellel! Persze voltak, akik nem említették jelentősnek az előadást és az alakításomat. Olvastam pár kritikát, azokból javarészt pozitív visszajelzést, dicséretet kaptam.

KMM: Mindig nehéz, amikor negatív kritikát kap egy produkció. De az jó, hogy alapvetően közönségsiker volt. A közönség tapsolt és jól érezte magát. Nehéz olyan produkciót létrehozni, aminek az elődje legendás. A Hair kultuszfilm, amit mindenki látott, s a színházban nem könnyű egy ilyen filmet felülmúlni. Sok mindenben hasonlított, próbáltunk hűek maradni, de több helyen változtatások is voltak. Ez egy sajátos út volt, amit mi választottunk, ennek ellenére a közönség szerette.

A közönség szeret máshol is látni benneteket, például a televízióban. Ilyen lehetőség volt Máténak tavaly a Lehár Ferenc Nemzetközi Operett Énekverseny és idén már második alkalommal szerepeltél a Budapesti Újévi Koncerten. Sokat jelent a televíziós szereplés?

KMM: Igen, ez egy érdekes időszak volt az életemben. Mindezek mellett volt egy beszélgetés a Bencze-show-ban 2010. október 29-én, amit most újra leadott a tv Azt vettem észre – visszajelzésekből, mert én egyiket sem tudtam megnézni –, hogy a televíziós szereplések száma megnőtt. Örül az ember, ha ilyenek adódnak, mert többen megismerik és mondanak róla véleményt, s legtöbbször elismerőt.

A Marsallbot-díj után 2010-ben megkaptad a Soós Imre-díjat is. Elismert fiatal tehetségként mennyire irigykednek rád a pályatársaid a „díjhalmozások” miatt?

KMM: Igyekszik az ember! Hihetetlen elismerés, hogy a MASZK-tól megkaptam a Soós Imre-díjat. Boldog voltam, hogy ezzel a díjjal elismerték a munkámat és köreikbe fogadtak. Mindenki nagyon örült, hogy ezt megkaptam. De az igazság odaát van! Nagyon örülünk egymás sikerének, itt a színházban nagyon jó kis csapat gyűlt össze. Sokat dolgozunk, szenvedünk és sírunk-nevetünk együtt. Szerintem a Budapesti Operettszínház ettől létezik és ettől az, ami. Ez egy csapat, amiben mindenki együtt dolgozik: a tánckar, a díszlettervezők, az öltöztetők, énekesek… Így születnek olyan sikerprodukciók, mint a Csárdáskirálynő, az Elisabeth, a Bajadér vagy a Rebecca.

Január 21-én önálló ested lesz, ezúttal a Moulin Rouge-ban. A színháznál lényegesen kisebb helyen, szinte testközelben ülő közönség figyelmét sikerül több órán át is fenntartanod?

KMM: Igen. Másfél éve már volt egy ilyen rendezvény, ami nagyon jól sikerült és ennek örömére idén is lesz. A Moulin Rouge és az Operettszínház nagyon jó kapcsolatot ápol egymással. Kedves kollegáimmal egy szép emléket is felidézünk, mert az Oltári srácok csapata egy dal erejéig újra összeáll. Musical- és operettrészletek lesznek műsoron. Mindenképpen olyan dalok, amelyekkel szeretnék valamit elmesélni a közönségnek, vagy amelyek közel állnak a szívemhez. Ez egy beszélgetős műsor lesz énekléssel egybekötve.

György-Rózsa Sándornak is van, ami közel áll a szívéhez… Több interjúban is megfogalmaztad, hogy életed egyik nagy vágya Jézus szerepét játszani a Jézus Krisztus Szupersztár című musicalben. Jelentkeztél tavaly a Madách Színház előadásának szereplő válogatására?

GyRS: Igen, de sajnos nem engem választottak. Győrben viszont most próbáljuk a Mária evangéliuma című rockoperát, amiben Jézust alakítom. Így mondhatni, félig-meddig teljesült az álmom. A Bibliából egy érdekes részt vettek elő a magyar szerzők, hiszen Mária és János szemszögéből mutatják be a történetet. A főszereplő János látásmódján keresztül nézhetjük Máriát és Jézust, ő a mesélő.

Az eddig eljátszott szerepek közül melyik áll hozzátok a legközelebb?

GyRS: A Menyasszonytáncban Bárány András szerepe az egyik kedvenc, amit 2006 óta játszom. Habitusom sokban hasonlít az általam elképzelt és megformált Andráshoz: lobbanékony, meggondolatlan, önfejű karakter. Emellett személyes kötődésem is van a történethez Erdély kapcsán. Szerencsére minden szerepnek megvan a maga szépsége. A másik szerep, ami most a szívem csücske lett, az a nemrég bemutatott Rent című musicalben Roger Davis figurája. Karakterében hasonlít Bárány Andráshoz. Benne is megvan a szenvedély, a dac, mind a két figura keresi önmagát, de a történet teljesen más korban és környezetben játszódik. Bizonyítási lehetőség is számomra mindkét szerep, hiszen sokat vagyok színpadon és sokat éneklek. Be akartam bizonyítani – egyrészt önmagamnak -, hogy alkalmas vagyok egy ilyen nagyszabású darab főszerepére.

KMM: Nagyon szeretem a Lili bárónőt. Ez volt az első bemutatóm mint közalkalmazott, szerződéssel rendelkező színész. A darab már hat éve műsoron van, s ez az előadás egy végtelen nagy, felhőtlen szórakozás. Igazából nem tudok választani, mindegyik szerepemet nagyon szeretem. Minden előadásban a játék és az örömszerzés az, amit imádok, ami mindennél többet ér!

Mik a jövőbeni terveitek?

GyRS: Az önálló CD még mindig várat magára. Lekötnek a színházi munkáim – készülünk az Egy éj Velencében című nagyoperett bemutatójára – s ha időm engedi, szinkronizálok is. Mostanában kevesebb időm van, egyre többet vagyok vidéken. Csak a színház!

KMM: Terveim között sok minden szerepel. Az is lehet, hogy hamarosan egy önálló lemez is megszületik… Ebben az évadban többek közt egy új előadásban is szerepelek, a Fényes Szabolcs szerzeményéből készült Szerdán tavasz lesz című „retroperettben”. Most éppen egy meghallgatásra készülök a Miss Saigon című musicalre, valamint Szegeden lesz a Valahol Európában című musical, amiben Ficsúrt fogom alakítani Béres Attila rendezésében. Közel áll a szívemhez ez a darab, mert tízévesen már játszottam benne itt, az Operettszínházban, én voltam Szeplős. Újfent egy jó kis nyár elé nézünk!

Bursics Viktória

Kapcsolódó tartalmak

Elbúcsúztatták Seregi Lászlót

Volf Anna

Bereczki Zoltán Mező Misivel lép fel a Magyar Színházban

halasi.vivien

Musical-show a velencei VíziSzínház programjában

Volf Anna

Fantom kilencezredszer

admin

Uwe Kröger hamarosan búcsúzik a berlini Elisabethtől

admin