Interjúk

Csak a színház!

2011. január 19. délután fél öt. Másfél óra múlva kezdődik a Menyasszonytánc című klezmer-operett előadás a Budapesti Operettszínházban. György-Rózsa Sándor már a színházban van, játszik az esti darabban. Ő fogad és kísér be a színház művész- presszójába. Kerényi Miklós Máté ebben a percben érkezik, ma „szabadnapos”.

Amíg Kerényi Miklós Máté, a neves művészdinasztia egyik sarja, a szigoráról híres színházvezető édesapjához méltóan készségesen, közvetlenül, de főként a kérdésre koncentrálva, diplomatikusan válaszolt, addig György-Rózsa Sándor sodró lendülettel, szárnyalva mesélt az elmúlt egy évről. Arról, hogy: „…ebben az évadban vendégművészként visszatértem Kaposvárra. Ezúttal Andrássy grófot alakítom Huszka Jenő daljátékában, az Erzsébetben. Győrben is szerepelek, a Rent című musicalben Roger Davis megformálójaként, valamint a Mária evangéliumában megkaptam Jézus szerepét, a darab premierje január 29…”

Mindkettőtök álma volt szerepelni a „Hair” című musicalben. Ez az álom valóra vált. Hogyan hatott rátok a szerep megformálásában Miloš Forman világhírű filmje, s annak évtizedek óta legendás sikere?

GyRS: Nagyon szerettem a darabot, igazi csapatmunka volt. Számomra azért is volt érdekes, mert fekete férfit alakítottam, remélem hitelesen. A filmet előtte egyszer megnéztem, és egyszer a felkészülés ideje alatt is, de inkább klipeket néztem. Figyeltem a mozgásukat, ahogy táncolnak, léteznek akár klipekben akár a valós életben. Megpróbáltam mindent ellesni tőlük, amit csak lehetett, hogy a leghitelesebben tudjam megformálni a figurát. A legvégén a testfestés már csak hozzátett ahhoz, hogy igazán olyan lehessek, mint „Ők”. Nem volt egy leányálom! A feketére festés kemény feladat volt, nagyon igénybe vette a bőrömet. Az este kilenc órás előadáshoz már délután ötkor bent ültem a fodrásznál, mivel a hajkoronát, amit viseltem, a saját hajamból varázsolták. Fizikailag is jócskán igénybe vett, de megérte, mert szerettem csinálni!

KMM: Nagyon jó kis nyár volt! Egyrészt Szegedre hazajárunk és a mi gárdánk (balettkar, szólisták, Musical Ensemble) vett részt a produkcióban, valamint Szemenyei János, akit régóta ismerünk. Családias hangulatú próbafolyamat volt. Nagyon rég láttam a filmet, de onnantól, hogy megkaptam a szerepet, nem néztem meg. Nem akartam, hogy bármi befolyásoljon. Úgy gondoltam, a rendező ad valamilyen irányvonalat, én abba belehelyezkedem, s így együtt majd kiad egy egészet.

Közönségsiker, de vegyes kritika fogadta a „Hair” előadásait a Szegedi Szabadtéri Játékokon. Megérintettek benneteket a negatív kritikák?

GyRS: A közönségsiker és a kritikák alapján sikerült teljesítenem a feladatot – egy-két kivétellel! Persze voltak, akik nem említették jelentősnek az előadást és az alakításomat. Olvastam pár kritikát, azokból javarészt pozitív visszajelzést, dicséretet kaptam.

KMM: Mindig nehéz, amikor negatív kritikát kap egy produkció. De az jó, hogy alapvetően közönségsiker volt. A közönség tapsolt és jól érezte magát. Nehéz olyan produkciót létrehozni, aminek az elődje legendás. A Hair kultuszfilm, amit mindenki látott, s a színházban nem könnyű egy ilyen filmet felülmúlni. Sok mindenben hasonlított, próbáltunk hűek maradni, de több helyen változtatások is voltak. Ez egy sajátos út volt, amit mi választottunk, ennek ellenére a közönség szerette.

A közönség szeret máshol is látni benneteket, például a televízióban. Ilyen lehetőség volt Máténak tavaly a Lehár Ferenc Nemzetközi Operett Énekverseny és idén már második alkalommal szerepeltél a Budapesti Újévi Koncerten. Sokat jelent a televíziós szereplés?

KMM: Igen, ez egy érdekes időszak volt az életemben. Mindezek mellett volt egy beszélgetés a Bencze-show-ban 2010. október 29-én, amit most újra leadott a tv Azt vettem észre – visszajelzésekből, mert én egyiket sem tudtam megnézni –, hogy a televíziós szereplések száma megnőtt. Örül az ember, ha ilyenek adódnak, mert többen megismerik és mondanak róla véleményt, s legtöbbször elismerőt.

A Marsallbot-díj után 2010-ben megkaptad a Soós Imre-díjat is. Elismert fiatal tehetségként mennyire irigykednek rád a pályatársaid a „díjhalmozások” miatt?

KMM: Igyekszik az ember! Hihetetlen elismerés, hogy a MASZK-tól megkaptam a Soós Imre-díjat. Boldog voltam, hogy ezzel a díjjal elismerték a munkámat és köreikbe fogadtak. Mindenki nagyon örült, hogy ezt megkaptam. De az igazság odaát van! Nagyon örülünk egymás sikerének, itt a színházban nagyon jó kis csapat gyűlt össze. Sokat dolgozunk, szenvedünk és sírunk-nevetünk együtt. Szerintem a Budapesti Operettszínház ettől létezik és ettől az, ami. Ez egy csapat, amiben mindenki együtt dolgozik: a tánckar, a díszlettervezők, az öltöztetők, énekesek… Így születnek olyan sikerprodukciók, mint a Csárdáskirálynő, az Elisabeth, a Bajadér vagy a Rebecca.

Január 21-én önálló ested lesz, ezúttal a Moulin Rouge-ban. A színháznál lényegesen kisebb helyen, szinte testközelben ülő közönség figyelmét sikerül több órán át is fenntartanod?

KMM: Igen. Másfél éve már volt egy ilyen rendezvény, ami nagyon jól sikerült és ennek örömére idén is lesz. A Moulin Rouge és az Operettszínház nagyon jó kapcsolatot ápol egymással. Kedves kollegáimmal egy szép emléket is felidézünk, mert az Oltári srácok csapata egy dal erejéig újra összeáll. Musical- és operettrészletek lesznek műsoron. Mindenképpen olyan dalok, amelyekkel szeretnék valamit elmesélni a közönségnek, vagy amelyek közel állnak a szívemhez. Ez egy beszélgetős műsor lesz énekléssel egybekötve.

György-Rózsa Sándornak is van, ami közel áll a szívéhez… Több interjúban is megfogalmaztad, hogy életed egyik nagy vágya Jézus szerepét játszani a Jézus Krisztus Szupersztár című musicalben. Jelentkeztél tavaly a Madách Színház előadásának szereplő válogatására?

GyRS: Igen, de sajnos nem engem választottak. Győrben viszont most próbáljuk a Mária evangéliuma című rockoperát, amiben Jézust alakítom. Így mondhatni, félig-meddig teljesült az álmom. A Bibliából egy érdekes részt vettek elő a magyar szerzők, hiszen Mária és János szemszögéből mutatják be a történetet. A főszereplő János látásmódján keresztül nézhetjük Máriát és Jézust, ő a mesélő.

Az eddig eljátszott szerepek közül melyik áll hozzátok a legközelebb?

GyRS: A Menyasszonytáncban Bárány András szerepe az egyik kedvenc, amit 2006 óta játszom. Habitusom sokban hasonlít az általam elképzelt és megformált Andráshoz: lobbanékony, meggondolatlan, önfejű karakter. Emellett személyes kötődésem is van a történethez Erdély kapcsán. Szerencsére minden szerepnek megvan a maga szépsége. A másik szerep, ami most a szívem csücske lett, az a nemrég bemutatott Rent című musicalben Roger Davis figurája. Karakterében hasonlít Bárány Andráshoz. Benne is megvan a szenvedély, a dac, mind a két figura keresi önmagát, de a történet teljesen más korban és környezetben játszódik. Bizonyítási lehetőség is számomra mindkét szerep, hiszen sokat vagyok színpadon és sokat éneklek. Be akartam bizonyítani – egyrészt önmagamnak -, hogy alkalmas vagyok egy ilyen nagyszabású darab főszerepére.

KMM: Nagyon szeretem a Lili bárónőt. Ez volt az első bemutatóm mint közalkalmazott, szerződéssel rendelkező színész. A darab már hat éve műsoron van, s ez az előadás egy végtelen nagy, felhőtlen szórakozás. Igazából nem tudok választani, mindegyik szerepemet nagyon szeretem. Minden előadásban a játék és az örömszerzés az, amit imádok, ami mindennél többet ér!

Mik a jövőbeni terveitek?

GyRS: Az önálló CD még mindig várat magára. Lekötnek a színházi munkáim – készülünk az Egy éj Velencében című nagyoperett bemutatójára – s ha időm engedi, szinkronizálok is. Mostanában kevesebb időm van, egyre többet vagyok vidéken. Csak a színház!

KMM: Terveim között sok minden szerepel. Az is lehet, hogy hamarosan egy önálló lemez is megszületik… Ebben az évadban többek közt egy új előadásban is szerepelek, a Fényes Szabolcs szerzeményéből készült Szerdán tavasz lesz című „retroperettben”. Most éppen egy meghallgatásra készülök a Miss Saigon című musicalre, valamint Szegeden lesz a Valahol Európában című musical, amiben Ficsúrt fogom alakítani Béres Attila rendezésében. Közel áll a szívemhez ez a darab, mert tízévesen már játszottam benne itt, az Operettszínházban, én voltam Szeplős. Újfent egy jó kis nyár elé nézünk!

Bursics Viktória

Kapcsolódó tartalmak

A siklósi várban mutatják be először szabadtéren a Gladiátor című előadást

halasi.vivien

Rendhagyó Trója sajtótájékoztató a komáromi Igmándi-erődben

admin

Rövidhírek, 2013. december

Volf Anna

A nyomorultak – Interjú Egyházi Gézával

Buchmann-Horváth Emese

Rövidhírek, 2013. március

Volf Anna