Hírek, beszámolók

Ég és föld között Mahó Andreával és José Curával

“Sorrentó öblének partján a tenger fürdött a fényben,
Könnyezve ott álltak ők, viharos, zúgó szélben,
Szorosan ölelték egymást, ez volt a vég s a kezdet.
A férfi elcsukló hangon halkan dalolni kezdett:
 
Te vagy a végzetem, ha elhagysz, nincs többé életem!
Átjár a félelem, fájó, vérző sebek szívemen.”
(Lucio Dalla: Caruso)

 

Nem akármilyen élményben lehetett része annak a több ezer embernek, aki február 21-én este a Budapest Sportarénába látogatott. Mahó Andrea és José Cura minden elemében professzionális koncerttel ajándékozta meg a nagyérdeműt. A gyönyörű magyar szoprán mindjárt az elején leszögezte: egy izgalmas, nemzetek és műfajok közötti utazásra invitálja a nézőket. S nem is kellett ebben csalódni. Az operától a musicalen át a populáris zenéig minden megtalálható volt az étlapon. A művészeket a Hungarian Studio Orchestra kísérte fantasztikus zenei hátteret adva az estének.

A koncert alapvetően Férfi és örökkön változó kapcsolatára volt felfűzhető. Létezik-e az örök szerelem? Milyen formái vannak e mindent elsöprő érzésnek? Vonzás és taszítás. Fellángolás, együtt szárnyalás, megcsalás, elválás, magány. Létezhet-e őszinte barátság Férfi és Nő között? S mi a szerepe Férfinek és Nőnek egy barátságban? Vajon mentes-e a vibrálástól az ilyen kapcsolat? Ezekre a kérdésekre kereste a választ Mahó Andrea és José Cura, valamint a vendégként két dal erejéig is színpadra lépő Miller Zoltán.

Mahó Andrea már a nyitódalban megmutatta, énekhangjának határai éppoly beláthatatlanok, mint a hatalmas vászonra kivetített Himalája hegycsúcsai. A kezdeti „bemelegítés” után szinte bombaként robbant a híres Webber-musicalből vett Fantom-duett Miller Zoltánnal. Félelmetesen kemény, rockos hangzás, gyorsított tempó a zenekar részéről, hidegrázó színészi alakítás a fantomot életre keltő Miller Zoltántól, s az egekig szárnyaló gyönyörű szoprán hang Mahó Andreától. Ez a dal mutatta meg: a taszításból is születhet szerelem, ha nem is a hétköznapi értelemben. Millerrel ezen kívül egy sokkal könnyedebb dalt is előadott a művésznő. Amigos Para Siempre (Már soha egymás nélkül), amely dal a Férfi és Nő közötti barátságról szól, mely kapocs nem kevésbé őszinte, mint a szerelem, s mely nem feltétlen nélkülözi a vibrálást, a Férfi mély hódolatát a Nő iránt. Csupán csak egy bizonyos határt nem léphetnek át. Ezt a vékony mezsgyén járó táncot nagyon finom gesztusokkal érzékeltette Mahó Andrea és Miller Zoltán.

 

Várj még (dalszöveg: Papp Gyöngyi, zene: Dezsi György, ének: Mahó Andrea)

 

Ezt követően lépett színpadra az est másik főszereplője, a negyedik tenorként is emlegetett argentin származású világsztár, José Cura. Bámulatos volt látni, hogy a sokszor merev előadóknak elképzelt operaénekesek között is van olyan művész, aki igenis univerzális képességekkel bír. José Cura ezúttal a magyarországi közönségnek mutathatta meg, miként értelmezheti egy alapjaiban klasszikus zenei műveltséggel rendelkező ember, egy operaénekes korunk populáris zenéjét. Cura nem csupán Nessum Dormát énekelt gyönyörűen Puccinitől, de nagy magabiztossággal vette kézbe a gitárját, hogy megidézze a Beatles lírikus dalait. A Yesterday és az Imagine is sokak szeméből csalt elő könnyeket. Akárcsak a Mahó Andreával énekelt duett, a Tonight című dal a West Side Storyból. Igazán megindító volt a művésznő szólójaként Lucio Dalla szívbemarkoló slágere, a Caruso is. Ahogy a direkt Mahó Andreának komponált dal, a „Várj még”, melynek szövegét Papp Gyöngyi, dallamát Derzsi György szerezte. E közben a kivetítőn az itt megtekinthető művészi klip is látható volt.

Az este egyik legmeghatóbb pillanata volt, mikor hatalmas gyereksereg vonult fel a színpadra a koncert vége felé, s egy kisfiúval együtt énekelhette Mahó Andrea a Pie Jesu című fohászt. Nem ez volt az egyetlen vallásos témájú dal: még a koncert első felében hangzott el a maga teljes emelkedettségében az Ave Maria mintegy az angyalok köszöntéseként – miként a művésznő említette. A koncert végén azt is megtudhattuk, hogy Mahó Andrea aznap ünnepelte születésnapját, így tehát a köszöntés sem maradhatott el. S persze, jött a ráadás dal annak ellenére is, hogy percekkel korábban José Cura fogta magát, s kihúzta a kábelt a gitárjából, majd hangszerét a nyakába véve lelépett a színpadról – persze mindezt csak a show kedvéért, ugyanis a humor is állandó vendég volt azt est folyamán. Aki ott lehetett, nem csalódott. Mosolygósan távozó embereket lehetett látni, idősebbeket, fiatalabbakat egyaránt, akik egyvalamiben biztosan hasonlítottak egymásra: mindegyikük volt már szerelmes, azaz, mindegyikük átérezhette, miről szólt ez a feledhetetlen válogatás.

Rechtenwald Kristóf

Kapcsolódó tartalmak

Rövidhírek, 2014. június

Volf Anna

Így készült az Operaház Fantomja – 6. rész

admin

Mary Poppins 100. előadás (Madách Színház, 2013. szeptember 24.)

Czibulka Stella

Royal Variety Performance 2008

admin

Történelmi musicalekkel turnézik idén nyáron az Agria Játékok

Volf Anna