Hírek, beszámolók

Egy szabad lélek a birodalom első asszonyaként

A nézőket újra és újra elvarázsolja Ferenc József osztrák császárnak és legendásan szép feleségének, Erzsébet császárnénak szerelme, legyen az meseszerűen megfilmesítve vagy színpompás díszlettel színpadon előadva. De a fényűző bécsi udvari élet sok nehézséget és titkot is magában rejtett, amelyek ismeretében valósabb képet kaphatunk a császárné oly csodált életéről.

Egy alig tizenöt éves kislányt Európa egyik legnagyobb birodalmának uralkodója tisztelt meg szerelmével és választotta élete párjának. A hirtelen fellobbanó szerelmet rövid időn belül eljegyzés követte. Ezt követően Sisit idegen nyelvekre tanították, Ausztria történelmével is megismertették, valamint művelték, hogy rangjához méltóan és illően tudjon viselkedni. A szabadságvágytól fűtött ifjú hölgynek nagy nehézséget jelentett ezeknek a szigorú protokolláris szabályoknak a betartása, de kedvese iránti érzései könnyítették kötelezettségének terheit. Az eljegyzést egy évvel később, 1854-ben követte a fényes esküvő. Ellentétben a kor szokásával, Sisi és Ferenc József szerelemből házasodtak, és nem csak vagyoni és társadalmi szempontok alapján választották egymást.

Az ifjú pár boldogságát és házasságuk harmonikus éveit eleveníti fel az alábbi vers is, melyben a császárné a szerelem elmúlta után magát, mint magányos Titániát ábrázolja.

 

Jár Titánia a kertben, fáradottan, kimerülten,

Haját tűnődően lebontja, dalokat költ séta közben

S gondol- mikor itt időzött!- oly rég elmerült időkre,

Újra látja, holdas éjben hogy fut kedvese elébe-

„Itt, e padon üldögéltünk, hosszasan, összekarolva…”

 

A szerelem elmúlásában többek között szerepe volt Zsófiának, a császár édesanyjának, aki a saját képére akarta formálni Erzsébetet. Törekvése sikertelen volt, és harcával megfosztotta a Monarchiát és a családot egy művelt személyiségtől,és a magányba taszította Sisit.

A császárné már házassága első éveiben is gyakran volt búskomor, melyet Zsófia ármánykodásai mellett a későbbi megpróbáltatások csak felerősítettek. Többek között elvették tőle gyermekeit és nevelésüket Zsófia felügyelte. Anyai szerepét ritkán élvezhette a császárné – azegyik ilyen alkalommal két kislányával, Zsófiával és Gizellával, valamint a császárral Budán tartózkodtak. Sajnos ezt az utat beárnyékolja, hogy a már a látogatáselőtt is betegeskedő Zsófia hosszú szenvedés után meghalt. Kapcsolata anyósával, akinek kedvence volt a kis Zsófia, végképp megromlott. A gyász és a bűntudat miatt, másik lányáról, Gizelláról teljesen lemondott, nem vett tudomást a gyermek létezésről, nevelését átengedte anyósának. Erzsébet gyermeke elvesztése miatt vigasztalhatatlan volt, lelki állapota és egészsége komoly aggodalomra adott okot. 1860-ra idegállapotának krízisei és az állandó éhezőkúrák karcsú alakjának megőrzéséért annyira legyengítették a házasságának kezdete óta betegeskedő császárnét, hogy orvosa úgy döntött,melegebb éghajlatra van szüksége állapota javulásához. Fél évet töltött Madeira szigetén, ahonnan visszatérésekor édesanyja, Ludovika bizakodását fejezte ki az iránt, hogy lánya végre talán becsülni és élvezni fogja szerencséjét, valamint bízott benne, hogy a császár is megtalálja feleségében a társat. Bizakodása azonban hiába való volt, mert Sisi a Bécsben töltött negyedik napon újra köhögni kezdett és vigasztalást csak a magányban és a sírásban talált.

Erzsébet idővel egyre többször volt távol az udvartól és császárnői kötelezettségeinek sem tett eleget. Miközben egyre magabiztosabb és energikusabb lett, tudta, hogyan kell megvédenie saját érdekeit. Ennek legfőbb jele, hogy negyedik gyermekének, Mária Valériának nevelését már teljesen ő felügyelte és végre megtapasztalhatta az anyaság örömeit.

Házasságuk alatt Erzsébet bármit megtehetett, hiszen Ferenc József változatlanul szerette, még ha ez idővel viszonzatlanná is vált. Miután a császárné egyre jobban szabadulni akart kötelezettségeitől, ugyanakkor ismerte férje gyengéjét a női nem iránt, ezért ő maga közvetített, hogy létrejöjjön a kapcsolat Ferenc József és Katharina Schratt között. Ez a nagyvonalúság azt is mutatta, hogy Erzsébetnél végleg elmúlt házasságuk első évének nagy szerelme, amely miatti csalódását versben mondta el.

 

Hagyj végre már, hagyj végre már,

Ez a legjobb most nékem;

Ami volt, annak vége, kár;

Így alig érzek, érzem.

 

Túlságosan szerettelek,

Ugyan miért is mutattam!

S holtra váltottad kedvemet;

Zokszó nélkül fogadtam…

 

Erzsébetet boldogtalan házassága, valamint elsőszülött gyermekének eltemetése után 1889-ben újabb sorscsapás sújtotta. Egyetlen fiúgyermeke, a trónörökös Rudolf öngyilkos lett. Az édesanya nem tudott szabadulni a lelkiismeret-furdalástól, hogy a hozzá legjobban hasonlító liberális szellemiségű, művelt, tudós fia problémái megoldására nem látott más lehetőséget, csak az öngyilkosságot. Hibásnak érezte magát azért, mert nem tudott olyan viszonyt kialakítani fiával, amire szüksége lett volna.

A császárné a halálhírt követő első napokban még tartotta magát, de amikor valamennyien összegyűltek abban a szobában, ahol néhány héttel az előtt karácsonykor egy szeretetteljes családi jelenet játszódott le, Erzsébet elvesztette önuralmát és keserves zokogásban tört ki. Az idő múlásával egyre búsabb lett a hangulata, úgy érezte szerencsétlenségre született. Számára úgy tűnt, a császár már túl van fia elvesztésének fájdalmán, és az ő anyai fájdalma csak terhére van. Valéria naplójában így ír gyászoló édesanyjáról: ”Mama soha többé nem lesz olyan, mint volt, irigyli Rudolfot, mert meghalt, és éjjel-nappal a halálra vágyik.

Lánya naplóbejegyzését csak megerősítik a császárné életének utolsó évei, amelyekben teljesen visszavonult a világtól, fekete ruhában, legyezővel és ernyővel rejtett el öregedő arcát és álnéven utazgatott Európában. A különélésük ideje alatt a császári pár megmaradt levelei alapján lányuk, Valéria szerint szülei kapcsolata: „egyre jobb, egyre bensőségesebb lett, és az utolsó esztendőkben még múló nézeteltérések sem voltak köztük.”

Halálát egy anarchista okozta, aki 1898-ban Genfben tőrrel szúrta le a császárnét. Erzsébet fájdalom nélkül távozott az élők sorából.

 

Fekete Tímea

Kapcsolódó tartalmak

A Magyar Költészet Napjára

Buchmann-Horváth Emese

Thriller – hírek a szereposztásról

admin

István, a király – utoljára a Magyar Színházban

Rechtenwald Kristóf

A Madách Színház is jótékonykodik

admin

Az Ezeregyéjszaka meséi

admin