Hírek, beszámolók

Én, József Attila – Attila szerelmei a Madách Színház színpadán

A Madách Színház 2009. decemberében írt ki nyílt pályázatot új magyar musicalek megalkotására; a felhívásra csaknem 80 művész, illetve alkotócsapat nyújtotta be musicaltervének szinopszisát és 5-5 dalát. Ezek közül a zsűri – Szirtes Tamás mellett Malek Andrea színművész, Kocsák Tibor zeneszerző, Müller Péter író és Tihanyi Ákos koreográfus – előbb húsz tervet választott ki, majd a 2010. szeptemberi értékelés után hét darabot hívott meg a pályázat döntőjébe. A József Attiláról szóló mű ezen hét produkció egyike volt, mely ugyan nem jutott be a három dobogós mű  – Macskadémon, Csoportterápia, A fabáb – közé, azonban a színház vezetősége elég fantáziát látott benne ahhoz, hogy a 2011/2012-es évad nagyszínpados bemutatói közé kerüljön.

József Attila életéről musicalt készíteni úgy gondolom nagy kihívás, hiszen a fiatalon elhunyt költő sorsa egészen gyermekkorától kezdve tragikus, verseinek mondanivalói pedig sokszor lélektani mélységűek, komplexek és borúsak. A pályázat kapcsán bemutatott 30 perces keresztmetszet azonban már a döntő idején is felvillantotta, hogy szerelmi költészetén és dalokon keresztül talán más megfogalmazásban is olvasható a költő élete.

Az Én, József Attila alcíme Attila szerelmei; a musical József Attilát Vágó Mártához és Kozmutza Flórához kapcsolódó érzelmein keresztül mutatja be. Harminckét éve két felvonásban jelenik meg, első és utolsó szerelme narrációjában, amihez az alkotók a két nő memoárjait vették alapul. Sokan talán furcsállják, hogyan lehet teljes képet kapni ez alapján a költőről. Nos, a főszereplő színészek és az alkotók több interjúban is elmondták, dramaturgiailag jobb megoldás kevesebb pont köré szervezni egy művet, mint gyerekkortól kezdve az összes fontos életrajzi mozzanatot belesűríteni egy két órás előadásba.

Az első felvonás feszes ívű, szép fináléval zárul. Vágó Mártát Balla Eszter személyesíti meg, aki szereti a költészetet, Attilát még jobban, ugyanakkor gyakorlatiasan gondolkodik, és az angliai tartózkodása alatt ő maga szakít a férfival. Benne van a karakterben egy fiatal lány évődő személyisége, ugyanakkor a biztos támaszt, férjet kereső nő érettsége is. Nagy Sándor József Attilaként ebben a felvonásban heves, gyorsan lángra kapó, az anyai melegséget más nők szoknyájánál kereső fiatal fiú. Kettejük szerelmét olyan versek mutatják be, mint a Tedd a kezed homlokomra vagy a Kopogtatás nélkül. Vizy Márton zenéje fülbemászó és kellemes, azt a látszatot kelti, hogy a két fiatal kapcsolata működhet. Emellett természetesen Attila mozgalmi életét és a proletársággal való kapcsolatát is láthatjuk, A tőkések hasznáról című vers például egy látványos, táncos, sokszereplős jelenet alapját képezi. Attila próbál beilleszkedni a polgári létbe, ugyanakkor szíve a proletárokhoz húzza; ezt a kettősséget jelképezi, hogy felváltva jönnek a Mártával kapcsolatos, illetve a munkások nyomoráról szóló jelenetek. Mikor szerelme elhagyja, fejében tucatnyi hang szól, s végül szanatóriumba kerül, itt kapjuk a szünetet.

A szünet pontosan jókor jön, feljutunk egy zenei és dramaturgiai csúcspontra. Az eredetileg Gyömrői Edithez írt versben (Nagyon fáj) Attila Mártát átkozza, megtört és elveszett. A Tiszta szívvel is visszatér reprízként, ami egy nagyon jól sikerült dal, már a darab elején is hat erős koreográfiájával, a proletárok dühével, Attila öntudatra ébredésével.

Az első felvonás olyannyira ütős, hogy az embernek az az érzése, ezt nehéz lesz überelni. Nem is lehet, illetve az alkotók nem is szeretnék. A második rész tempója lassabb, viszont részletesebben nézhetjük meg Attila állapotának rosszabbodását. Kétségtelenül vannak azért itt is felhőtlenebb jelenetek, például amikor a kávéházban Kozmutza Flórával a Születésnapomra című verset szavalják. A Flóra és Illyés Gyula közötti szimpátia nagy hangsúlyt kap, Attila végig azt érzi, hogy hárman vannak. Többet látjuk a szanatóriumban, s vadabbak a színpadi képek. Szinte látomásos szintig jutunk, miközben a „Kis Énként” a költőt kísérő fiatal József Attila végig mintegy segéd asszisztál a férfinak. Édesanyjához fűződő kapcsolatát egy viszonylag oldottabb képben a Mama című verssel villantják meg. Polyák Lilla megértő és anyai Kozmutza Flóra, karakterében abszolút más szerelem ő, mint Vágó Márta volt. Nagy Sándor Attilája kétségbeesettebben keresi a feleségnek való nőt, nem véletlenül, hiszen több, mint 10 évvel Márta után járunk. Az ő kettősük inkább anyai-gyermeki viszony, mint az első felvonásban felvázolt románc. A harmadikként belépő Illyés Gyula szerepében Nagy Balázs kedves, tartózkodó és szellemes.

Szlávik István díszletei vegyítik a konzervatív, egy helyszín megjelenítésére alkalmas színpadképet (egy pályaudvar vasszerkezete) és a modern technikát (mozgatható felületek, melyek vetítésre alkalmasak). Utóbbit a Sors bolondjaiban vagy a Jézus Krisztus Szupersztárban már bevetette a színház. Rományi Nóra jelmezei hűen visszaadják a 20-as és a 30-as évek divatját; Márta a 20-as évek pajkos, kislányos rakott szoknyáját viseli, míg Flóra alakra simulóbb, nőiesebb szoknyát és blézert hord. Tihanyi Ákos stílusa jól tetten érhető a koreográfián: a sok táncost megmozgató jelenetek lendületesek és kifejezőek. Összességében elmondható, hogy Szirtes Tamás rendező és Szente Vajk társrendező elgondolkodtató, mégsem nyomasztó formában állította színpadra József Attila életét.
 

Utasi Nikolett

Kapcsolódó tartalmak

Nero – Idina Menzellel

admin

Blues Brothers – interjú Feke Pállal és Serbán Attilával

József Kriszti

A Dal – interjú Polyák Lillával

Stern Ágnes

Újra Musical és Miskolc gála a Művészetek Házában

halasi.vivien

A francia Mozart rockopera közeledik a premierhez

admin