Interjúk

Én, József Attila – interjú Nagy Sándorral

Nagy Sándorral a Madách Színházban nemrég bemutatott Én, József Attila című musical kapcsán beszélgettünk, amiben ő a címszereplő József Attilát alakítja.

József Attila élete és költészete középiskolai tananyag. Te annak idején hogyan viszonyultál hozzá?

Nagyon kedveltem, valószínűleg pont azért, mert nagyon fiatalon kezdett verseket írni, és a világa akkor nagyon megfogott engem.

Gondolom, az előadás miatt most újra előkerested a köteteit.

Igen, és nemcsak a verseket olvastam újra, de az édesanyjával, testvéreivel és persze a szerelmeivel való kapcsolatáról is, hiszen ebben a darabban éppen a kapcsolatok milyenségét akarjuk megmutatni, a versein keresztül.

Szerinted miben adhat többet a darab a nézőknek a költőről, mint az iskolai tananyag?

Elsősorban érzéseket, magánéletének kis rezdüléseit és nagyobb tendenciáit mutatja meg, ezek pedig a kötelező tananyagból szükségszerűen maradnak ki, hiszen erre az iskolában nincs idő. Másrészt – ahogy Szirtes tanár úr is fogalmazott – a zene egy nagyon erős és populáris eszköz, amivel meg lehet szólítani a közönséget. Lehet, hogy valakit alapvetően maga a költészet nem érdekel, de a zene, a színház szeretete behozza őket az előadásra és így ők is megismerhetik József Attila életének egy töredékét. Nagyon sok olyan visszajelzést kaptam, hogy akik megnézték az előadást, utána elővették a versesköteteit, és olvasgatták a verseit. Ezért nagyon jó konstellációnak tartom ezt az előadást, ami szerintem nem is igazán musical. Én inkább zenés drámának mondanám, amiben nagyon jó arányban van a zene és a vers, tökéletesen simul egyik a másikhoz.

Milyen egy olyan karaktert alakítani, akinek verseit, életét szinte mindenki ismeri, de ő maga megfejthetetlen volt?

Nagyon figyeltünk arra, hogy semmiképp sem egy őrültet ábrázoljunk, hanem egy önmagával és a világgal viaskodó embert, egy mérhetetlen szeretetéhséget, és ezáltal pont egy függőséget is. A Tudod, hogy nincs bocsánatban írta, hogy „Atyát hívtál elesten, embert, ha nincsen isten”. Az ember szerintem ilyen: ha valami földöntúliban nem tudja megtalálni azt, amibe lehet kapaszkodni, akkor valakiben vagy valakikben próbálja megkeresni. Ő ezt százszoros hevültséggel csinálta. Sokat segítettek a versei, mivel azok mindig megmutatták, hogy egy adott korszakban milyen állapotban volt, kivel milyen volt a viszonya. Alapvető instrukció volt ránk nézve az, hogy ő folyton égett, mintha tudta volna, hogy csak 32 éve van, és ezalatt mindent meg kell élni, amit csak lehet.

Találtál esetleg párhuzamot az Ő és a saját életed között, ami segítette a szerepformálást?

Igen. Gondolkodásban, megtapasztalásban is sok helyen úgy éreztem, hogy magamévá tudom tenni a szerepet. Szerencsére azért sok minden nem történt meg velem azokból, ami József Attilával igen.

A bemutató óta milyen visszajelzéseket kaptál?

A közönség részéről nagyon jó visszajelzéseket kaptam, de hallottam, hogy megjelentek nagyon szélsőséges kritikák is. Ezeket általában nem olvasom el, mert nem hiszem, hogy ha valaki megnéz egy előadást, akkor abban a zenétől a díszleten, a világosításon át mindent rossznak talál. Nekem a közönség véleménye számít. Ők azt gondolom, hogy nagyon szeretik, ahogy mi is. Egyedi dolog született itt a Madách Színházban egy közös alkotói munka eredményeképp, ami nekünk nagyon sokat jelent, és szerintem azoknak is, akik megnézik és értékelik ezt az előadást.

Kiss Brigi  

Kapcsolódó tartalmak

2013 nyarán Egerben, Siklóson, és Szigetváron a történelmi musicalek

Sándor Petra

Shrek világhódító útra indul

Volf Anna

Indul a nagy Sakk-vadászat a Margitszigeten!

admin

Hírek Franciahonból

admin

My Fair Lady – 300. előadás

Vincze Dániel