Hírek, beszámolók

Így készült a Jézus Krisztus Szupersztár – 4. rész

A concept album
A Jézus Krisztus Szupersztár megírásának története Tim Rice önéletrajza alapján
4. rész

 

Miután elkészült a rockopera, meg kellett találni hozzá a megfelelő előadókat. Murray Head és a Grease Band ismét ráért, úgyhogy Júdás és a rockzenekar kérdése hamar megoldódott.

Ian Gillant, a Deep Purple énekesét az MCA ajánlotta Webberék figyelmébe. A szerzőket nem kellett sokáig győzködni. Az éppen kiadás előtt álló Child in Time meghallgatása után felajánlották Jézus szerepét Gillannek. Tim Rice kiemeli, hogy Ian Gillan személyében kiemelkedő és meghatározó első előadót kapott a Gethsemane című dal.

A tökéletes Mária Magdolnára egy szerencsés véletlen folytán akadtak rá. Webber egy reménybeli Poncius Pilátus koncertjét ment megnézni a Pheasantry Klubba, de az este során egy ismeretlen 19 éves amerikai énekesnő, Yvonne Elliman bűvölte el. Elliman a szerzők számára akkor csillagászati összegnek számító 100 fontért vállalta, hogy felénekli Mária Magdolna dalait. Pilátus szerepére az amerikai Barry Dennent Murray Head ajánlotta. Barry Dennen és Yvonne Elliman aztán később a Broadway-n és a filmben is eljátszhatta Pilátus illetve Mária Magdolna szerepét.

Heródes dalát Mike d’Abo énekelte fel. A Cabaret által ihletett dal végén elhangzó “Get out of my life!” szövegért Tim Rice sok gratulációt kapott, volt, aki egyenesen a mű legjobb sorának tartotta. Az érdem viszont ezúttal az énekest illeti: az ominózus mondat Mike d’Abo improvizációjának eredményeképp került be a dalba.

A concept albumon hallható hangszerelés Andrew Lloyd Webber munkája, mely a későbbi Szupersztár-felvételekhez is mintául szolgált.

Az MCA kiadó világméretű támogatást ígért a szerzőknek, az angol leányvállalat pedig elkészíttette az album borítótervét. Pozitívum volt, hogy a dobozban helyet kapott a teljes szövegkönyv, negatívum a bonyolult csomagolás. (Ahogy egy korabeli kritikus megjegyezte: “hosszabb ideig tartott a lemez kicsomagolása, mint a meghallgatása”.) Az 1970. október 16-án kiadott albummal már el lehetett kezdeni házalni a színházi producereknél. Ezúttal sem koronázta siker az erőfeszítéseiket. Az alkotók így minden energiájukat a lemez promotálására fordították, hátha az album sikere megváltoztatja a vallásos téma miatt vonakodó West End producerek hozzáállását.

Az erőteljes reklám ellenére sem sikerült a nagy rádió- és televíziótársaságokat  a projekt mellé állítani. Az esetleges támogatókat gyorsan elriasztotta, amikor kiderült, hogy egy-egy showműsorban való fellépés a nagy létszámú előadói apparátus miatt hihetetlenül költséges mulatság.

Amerika azonban a single után a dupla albumot is tárt karokkal fogadta.

Az angol kiadás hibáiból tanulva az amerikaiak új dizájner-csapatot szerződtettek a logó és az album megtervezésére. Az amerikai csapat a korábbinál könnyebben kezelhető, letisztult, egyszerű, komoly borítót tervezett, nekik köszönhető, hogy a Szupersztár első felvétele “The Brown Album” (barna album) néven lett világhírű.

1970. október 23-án a két szerző részvételével elindult a reklámkampány az Egyesült Államokban. Mindössze két hetet töltöttek kinn, de ennyi is elég volt ahhoz, hogy az Angliában érzett bizonytalanság után rádöbbenjenek, hogy nem egyszerűen egy sikeres albumot, hanem egy korszakalkotó művet hoztak létre. Az amerikai média – a Variety-vel az élen – az egekig magasztalta a rockoperát. (Az Egyesült Államokban a mai napig elsősorban albumként, nem pedig színpadi előadásként tartják számon a Jézus Krisztus Szupersztárt, míg Angliában ennek az ellenkezője jellemző.)

Az amerikaiak lelkesedését jól mutatja, hogy voltak olyan rádióállomások, amelyek még a megjelenés előtt teljes terjedelmében lejátszották az albumot. A lemez hivatalos bemutatását a szerzők részvételével New York, Los Angeles és Torontó templomaiban tartották. Webber és Rice számtalan rádióinterjút adott, és időnként elhűlve vették tudomásul, hogy a mű hatása kontrollálhatatlan. Az egyik New York-i templomban a vasárnapi istentisztelet prédikációja a Szupersztárról szólt. Ugyanitt a ceremónia utáni keresztelőn “Jézus Krisztus Szupersztár” nevében kereszteltek meg egy gyermeket. Tonnányi levelet kaptak a szerzők, melyekben többen megköszönik, amiért rávilágítottak az evangéliumok valódi üzenetére. A pro és kontra vallási hisztériára valamint az album döbbenetes sikerére reagálva Tim Rice egy interjúban megjegyezte: “Isten vagy nem létezik, vagy neki is tetszik az album.”

A Szupersztár 40. helyen debütált a Billboard listán, hamarosan bekerült a top10-be, később pedig az első helyet is megszerezte. A sikerből többen próbáltak jogtalanul meggazdagodni: hamarosan “nem hivatalos” Szupersztáros ajándéktárgyak lepték el a boltok polcait.

A szerzőknél pedig elkezdtek kilincselni azok az impresszáriók, akik korábban nem mutattak érdeklődést az album iránt. David Landhez futottak be az üzleti ajánlatok. Landnek fogalma sem volt róla, hogy körülbelül mennyit ér a Szupersztár, és hamar rádöbbent, hogy társulnia kell egy tapasztalt showbiznisz-mogullal. A rockopera ausztrál rajongója, a televíziós, színházi, filmes és zenei világban is otthonosan mozgó Robert Stigwood ekkor került a képbe, a megállapodás David Land és közte hamarosan megszületett.

Amerika után Európa több országába is meghívást kaptak a szerzők. Tim Rice például Hollandiába utazott, ahol szerepelt egy tévéműsorban. Az adás készítői ragaszkodtak ahhoz, hogy elhangozzon néhány dal a musicalből valaki olyan előadásában, akinek van valami köze a Szupersztárhoz. Így történt, hogy végül Tim Rice nagy beleéléssel el-playbackelte Júdás dalait a holland tévénézőknek.
Olaszországba Webber és Rice is ellátogatott. Az olaszok nem tudták eldönteni, hogyan is viszonyuljanak a rockoperához. A helyzetet jól jellemzi, hogy míg az olasz állami rádió betiltotta a Szupersztárt, a vatikáni rádióban elhangozhatott a mű.
Az olasz temperamentum a milánói sajtótájékoztatón kisebb problémát okozott. A megjelent újságírók a szerzők szeme láttára bonyolódtak egymással hangos vitába (olaszul) a Szupersztárról, a vita hevében pedig végül egyetlen kérdést sem tettek fel a szerzőknek.

1970 áprilisára a Szupersztár kibérelte az amerikai slágerlista első helyét. Extravagáns újdonság helyett ekkorra a mainstreambe került, és a változással megérkeztek a “hype”-ot menetrend szerint kísérő negatív reakciók is. A szidalmak a néhány hónappal korábbi dicséretek intenzitását és túlzásait idézték ellenkező előjellel. Ezzel együtt a Szupersztár a legjobb úton haladt afelé, hogy a legnagyobb példányszámban eladott brit lemez legyen az Egyesült Államokban.

Gethsemane – Ian Gillan

Harmadik rész: Elkészül a rockopera

Ötödik rész: Világpremier – 1971. október 12.

Volf Anna

Kapcsolódó tartalmak

Bemutatták a Szupersztárt a Madách Színházban

admin

A nyomorultak a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon – Videó

Kiss Brigitta

Elisabeth 20. – Interjú Pia Douwes-szal

Buchmann-Horváth Emese

Sokszínűnek ígérkezik a szolnoki Szigligeti Színház következő évadjának műsora

Bárány Anna

Ifjúsági és családi színházzá alakul a Pesti Magyar Színház

Volf Anna