Hírek, beszámolók

Így készült az Operaház Fantomja – 6. rész

A gépezet beindul

„Az első összpróba végén általában mindenki rohan a büfébe.
Most senki nem mozdult. Senki nem szólalt meg.
Csend volt a teremben. Soha nem éreztem ilyet.”
(Michael Crawford)

Nyolc héttel a premier előtt megkezdődtek a próbák. A két főszereplővel a legapróbb részletekig átgondolt koncepciót próbált megvalósítani Hal Prince rendező és Gillian Lynne koreográfus.

Hat héttel a premier előtt megérkeztek a kosztümök, és elkezdték felszerelni a díszleteket. Ekkor derült ki, hogy a Paul Daniels által tervezett trükkök és a díszlettervező ötletei közül mi az, ami megvalósítható, mi az, ami átalakításra szorul, és mi az, amit véglegesen el kell vetni.

Daniels a Maszkabál jelenetben a Vörös Halál képében megjelenő Fantom eltüntetésére nagyszerű trükköt talált ki, ám a rendező megvétózta az elképzelést. A végleges változatban a Fantom egy gyors süllyesztő segítségével tűnik el a színpad alatt (a 3. részhez linkelt videóban látható ez a jelenet), de az eredeti tervekben egy ennél látványosabb megoldás szerepelt. Daniels egy jóval hatásosabb eltűnést tervezett: a Fantom lejön a lépcsőn, majd a jelenet végén a ruhái szétrepülnek, de a ruhák alatt nincs senki. Hal Prince elképzeléseibe ez nem illett bele, ő fontosnak tartotta, hogy a néző lássa, ahogy eltűnik a Fantom.

Úgy tűnt, mindenkinek akad valami mániája, amit mindenképp szeretne a darabban látni. A könyv által leírtak alapján Hal Prince világító szemű, fel-alá futkosó műanyag-patkányokkal szerette volna elárasztani a színpadot az egyik jelenetben, míg Maria Björnson egy sétáló, fehér robot-lóval kísérletezett hiába. Szintén Hal Prince ötlete volt, hogy az első felvonás végén az Operaház tetejéről fehér galambok repüljenek szerteszét Christine és Raoul megérkezésekor. Prince annyira elszánt volt, hogy a megvalósítással is próbálkozott, és galambokat hozatott a próbára. Végül kénytelen volt belátni, hogy nem fog működni az elképzelés.

A bemutató közeledtével az indulatok is fokozódtak. Két héttel a premier előtt történt, hogy Webber ismét cserélt – ezúttal utoljára. A zeneszerző a zenei vezetőtől vált meg, és Michael Reedet nevezte ki a helyére. A probléma a zenei anyag sokszínűségében és szokatlanságában rejlett: egy átlagos West End zenekar nincs felkészülve rá, hogy operát, musicalt és rockzenét játsszon hasonló színvonalon.

A címszereplőnek is gondjai akadtak menet közben, mégpedig a legfontosabb dallal. A Music of the Night-ot ugyanis nem elég egyszerűen elénekelni. Michael Crawford a próbák folyamán azon kísérletezett, hogy hogyan tudja ezt a dalt úgy előadni, hogy a közönség azt érezze, ez a karakter lelke legmélyéről jön.

Michael Crawford: Music of the Night

 Következő rész
Előző rész

1.rész

Volf Anna

Kapcsolódó tartalmak

Rendhagyó történelemóra a Szent István Gimnáziumban

Buchmann-Horváth Emese

Jézus Krisztus Szupersztár (Feke-Serbán-Polyák)

oldadmin

Nyolc nagyszínpadi bemutató lesz a Veszprémi Petőfi Színházban

Volf Anna

Jótékony musicalszínészek az Ódry Színpadért

József Kriszti

Kerry Ellis újra Londonban

admin