Interjúk

Interjú Gém Zoltánnal, a Starfactory szerzőjével

Június 1-jén mutatja be a Thália Színház Horváth Péter rendezésében Gém Zoltán musicaljét, a Starfactoryt. A szerzővel a darab születéséről és a tehetségkutatók világáról beszélgettünk.

Ez az első musicaled, melynek zenéjét, szövegkönyvét és dalszövegeit is te jegyzed, ami meglehetősen összetett munka. Mikor fogalmazódott meg benned a darab ötlete?

Ez nem egy hirtelen jött ötlet volt, hanem egy viszonylag lassú folyamat, ami talán három-négy éve kezdődött el. Írtam már számokat korábban is, és a musicalek világa sem idegen számomra, hiszen édesapám, G. Dénes György révén – aki rengeteg zenés darabot is lefordított a Hegedűs a háztetőntől kezdve a My Fair Ladyn át a Kabaréig vagy a Chicagóig – gyerekkoromban ez is része volt a mindennapjaimnak. Pár évvel ezelőtt ötlött fel bennem először, hogy mi lenne, ha én is megpróbálnék írni egy musicalt. A számok egy része megvolt korábbról, a többi pedig már kifejezetten a darabhoz született.

Mi inspirált a musical megírására? Fontosnak tartottad, hogy ilyen aktuális témát dolgozz fel?

Mindenképpen olyan témát szerettem volna, ami mai, nemzetközi vonatkozású és sokakat érint. A tehetségkutatókat senkinek nem kell bemutatni, hiszen másfél millió ember ül a tévékészülékek előtt hazánkban, és több százmillió néző követi ezeket a műsorokat szerte a világon. Vajon miért van az, hogy rengeteg fiatal azt gondolja, az életben a boldogságot csak úgy találhatja meg, ha fent van a színpadon – legyen az egy ilyen tehetségkutató, vagy akár a színház –, különben az élete nem lehet teljes? Nagyon érdekelt, hogy mi zajlik egy ilyen verseny színfalai mögött. Mi lesz azokkal a fiatalokkal, az álmaikkal, akik nem győznek? Hogyan folytatódik az életük? És akiknek egyik napról a másikra az ölükbe csöppen a siker és a hírnév? Van, akinek a kudarcot, míg másnak a hirtelen jött népszerűséget kell feldolgoznia… Egyik sem könnyű! A Starfactoryban csak egy állomás a tehetségkutató verseny, nagyobb hangsúlyt kap annak bemutatása, hogy a fiatalok sorsa azt követően hogyan alakul. És persze arról is szól ez a musical, hogy az ember kitartó munkával, ambícióval megvalósíthatja a vágyait.

Részt veszel a próbafolyamatban?

Persze, imádok bejárni, amikor csak tehetem, beülök a próbákra. Még rengeteg minden formálódik, hiszen ez egy ősbemutató, és nagyszerű nézni, ahogyan a színészek magukra alakítják a szerepeket. Gubás Gabi például az egyik főhős orosz származású, túlzottan is agilis anyukáját játssza, és ötletesen egy kis akcentussal spékelte meg a szerepet. Vagy említhetném a Koltai Róbert-Hunyadkürti István párost, akik két koros rockrajongót formálnak meg zseniálisan. Vida Péter pedig lenyűgözően ragadja meg a felszínesnek tűnő stylist emberi oldalát. És persze ott vannak a fiatalok. Egy részük ambiciózus kezdő színész és vannak olyan tehetséges énekesek is, akik hasonló műsorokban tűntek fel, mint amiről a Starfactory is szól, és még csak most ismerkednek a színészmesterséggel. Horváth Péter rendező nagyszerű karmesterként fogja össze és vezeti ezt a sokszínű gárdát.

Alig két hét, és itt a premier. Szerencsére elmondhatom, hogy a stáb és a színészek is nagyon szeretik a musicalt, még a pénztárosok is dúdolják a dalokat. Imádunk vele foglalkozni, gyönyörű folyamat volt, és hamarosan meglátjuk, mi lesz az eredménye.

Tudatosan választottatok a főszerepekre tehetségkutatóban feltűnt fiatalokat?

Részben igen, mert ők már megélték azt, hogy milyen, amikor egy rövid időre az ember megízleli a sikert, mindenki róla beszél, aztán hirtelen az elfeledés határára kerül. Vissza kell mennie az iskolapadba, egy boltba eladónak, vagy pincérnőnek egy kocsmába. Hogy éled meg, hogy egy hónapja még a reflektorok tüzében álltál, most pedig a lehető leghétköznapibb életet éled? Ez a tehetségkutatókban szereplők számára igazi dráma, amibe a néző bele sem gondol, mialatt tart a műsor. Ezek a fiatalok olyanok, onnan jönnek, mint bárki más, és ha vége a shownak, talán oda is mennek vissza.

Az aktuális témához mai, populáris dalok és szövegek születtek. Törekedtél arra, hogy a fiatalabb korosztályt célozd meg a zenével?

Igen is meg nem is. Nem kizárólag a fiatal korosztály zenei igényének próbálunk megfelelni, azt hiszem, hogy a középkorúak, sőt talán az idősebbek is szívesen meghallgatják majd. A mai kor kérdéseit feszegetjük, ehhez pedig jobban illik ez a fajta zene. Egyébként nem tudom, hogy jó szó-e ez a populáris. Én úgy gondolom, egy dal attól tud igazán működni, akkor szólítja meg a közönséget, ha gondolatokat, érzelmeket hordoz, emiatt pedig katarzist él át az, aki meghallgatja. Nagyon nehéz igazán jó számokat írni, zenés darabok esetében pedig már az is nagy szó, ha csak két-három dal megmarad az ember fejében előadás után.

Te hogyan látod a tehetségkutatók világát?

Nagyon érdekes volt az a kép, hogy egy magyar tehetségkutatóra is ötvenezer ember jelentkezik, egy külföldire pedig milliók. Mindenkinek az a vágya, hogy megmutassa magát? Hogy a reflektorok és a kamerák elé kerüljön? Ez lenne a fiatalok legnagyobb lehetősége? És mi van akkor, ha nem sikerül? Fel kell adni, nincs tovább?

A tehetségkutatókat egy eszközként kell felfogni, ami segítség lehet az induláshoz. Aki egy ilyen versenyen a döntőbe jut, biztosan tehetséges, emellett sok munkát fektetett abba, hogy idáig eljusson, viszont azt is tudnia kell, hogy hamarosan jön a következő „széria”… Van egy dal, Pillangó a címe, ami tiszavirághoz hasonlítja ezt az egészet: két évig lenn van a folyó fenekén, aztán egy napra felrepül, majd megint eltűnik. Azok közül, akik azt várják, hogy végre megmutathassák magukat, nagyon kevesen tudnak hitelesek lenni, és élni a lehetőséggel. Csak azoknak van igazán jövője a zenei pályán, akik felvállalják és megmutatják a saját arcukat, egyéniségüket. Rengetegen feltűnnek egy ilyen műsorban, de csupán néhány ember lesz utána igazán sikeres. Ezek mellett pedig olyan előadók is megjelennek, akik a saját erejükből kerültek a reflektorfénybe, és nem egy ilyen televíziós műsor hatására. Erre biztat ez a darab: dolgozz keményen, és egy kis segítséggel egyre jobban fel tudod építeni magad, és egyre magasabbra juthatsz. Ha valaki éveken át próbálkozik, írja a dalokat és gondolatai vannak, annak a művét előbb-utóbb bemutatják – ennyiben a Starfactory rólam is szól.

Mezőfi Orsolya

Kapcsolódó tartalmak

A 2012/13 évad zenés előadásai Magyarországon

Sándor Petra

Rendkívüli kihívások előtt az egri Gárdonyi Géza Színház

Volf Anna

Interjú Mahó Andreával

Kiss Brigitta

Vámpírok bálja Facebook találkozó

Kiss Brigitta

Musical készül a Ghost-ból

admin