Interjúk

Interjú Kisfaludy Zsófiával

Kisfaludy Zsófia, Hűvösvölgyi Ildikó kisebbik lánya édesanyja nyomdokaiba lép: hamarosan debütál a Madách Színház Macskák előadásának Bombalurinájaként. A fiatal színésznővel tanulásról, szerepekről és a családról beszélgettünk.

A színészet előtt főiskolát is végeztél. Mi volt ez pontosan?

Hivatalosan közgazdász vagyok, kereskedelem és marketing szakon végeztem a Budapesti Gazdasági Főiskolán, és marketingesként dolgoztam is nyolc hónapot egy online hirdetéssel foglalkozó reklámügynökségnél. Nagyon szerettem, és biztos vagyok benne, hogy valamilyen formában fogok még ezzel foglalkozni; majd ahogy hozza az élet.

De természetesen a színház közelebb áll hozzám; ez nem is kérdés. Már dolgoztam, amikor megtudtam, hogy lehet jelentkezni a Madách Musical Tánc- és Zeneművészeti Iskolába. Miután felvettek, megmondtam a főnökömnek, hogy szeptembertől suliba fogok járni. Nagyon jó csapat alakult ott ki, és szerették volna, hogy maradjak, de úgy gondoltam, 21 éves vagyok, ez az álmom, és itt az ideje, hogy kipróbáljam magam valami másban is.

Mikor alakult ki benned a színház szeretete?

Szerintem anyu hasában. Számomra annyira természetes volt a színházba járás, az egész színházi világ: a szövegtanulás, a táncolás, az éneklés, vagy a zongorázás. Már kiskoromtól ezt láttam, és ez volt a normális.

Mesélnél a Madách Musical Tánc- és Zeneművészeti Iskolában töltött évekről?

Ez egy olyan képzés, amit én csak ajánlani tudok mindenkinek. Az iskola zenés színész szakán mi vagyunk az első osztály, sok minden így velünk együtt alakult ki. Minden nap reggel kilenctől este hatig tart a tanítás, délelőtt vannak a tánc- és énekórák, a beszédtechnika, és az elmélet, délután pedig a mesterség órák. Színészmesterséget az osztályfőnökünk, Bencze Ilona tanít, a zenés mesterséget az anyukám tartja, a művészi beszédet pedig Kautzky Armand.

Azt gondolom, ilyen Színész II. képzés nincs is nagyon Magyarországon, ahol ennyire magas szinten tanítják a táncot, az éneket és a prózát egyszerre. Mi tényleg itt tanultunk meg mindent. Általában a stúdiósoktól azt lehet hallani, hogy beviszik őket a színházba, és statisztálnak egy-egy darabban. Persze abból is sokat lehet tanulni, ha az ember látja, hogyan dolgoznak a profi színészek, de ha te magad csinálod végig a folyamatot egy kisebb darabban, az talán többet ér. Örömmel gondolok vissza erre a három évre, és már előre sírok, hogy ennek most júniusban vége lesz; még nem is merek ebbe igazán belegondolni.

A Fame lesz a vizsgaelőadásunk, amit Bencze Ilona rendez. Dupla szereposztásban fogjuk megcsinálni, az egyikben Carment, a másikban pedig Irist alakítom, aki egy táncosnő.

Most fogsz végezni, de már megtalált néhány szerep.

Tavaly októberben a Monte Cristo grófja című előadásban Mercedes szerepébe ugrottam be. Számomra maga volt a csoda, hogy megkaptam ezt a lehetőséget, végtelenül sokat jelentett. Nagyjából egy hetem volt megtanulni a szerepet, mindenki nagyon kedves és segítőkész volt. Úgy érzem, ezzel indult el most valami, ezután jött Macskák Bombalurinája is. Előtte, szeptember elején mutattunk be a VAMP, a vámpírmusicalt, amiben Rosemaryt alakítottam. Ez egy négyszereplős darab, amit sajnos nem sikerült igazán megszerettetnünk a közönséggel. Nagyon bonyolult, disszonáns, de szerintem fantasztikus zenéje van: rock, pop, opera és musical egyvelege, szinte végig négy szólamban énekeltünk. 2009-től anyuval együtt játszottam a Charlie nénje című zenés bohózatban a Pódium Színházban, a legújabb bemutatóm pedig a Hetvenhét című interaktív zenés mesejáték volt januárban a Békéscsabai Jókai Színházban, Jordán Tamás rendezésében.

Mondhatjuk, hogy jelenleg a Macskák a legfontosabb az életedben. Hamarosan itt a premier. Hogyan látod most a próbafolyamatot?

Rengeteget dolgoztunk, volt olyan nap, amikor nyolc órát táncoltunk, emellett az iskolában a vizsgadarabokat is próbáltuk. Kemény volt ez a pár hónap, de nagyon élveztem. Az elején, amikor még gondolkozni kell a koreográfián, annyira nem tudja beleélni magát az ember, de mostanra már összeállt az egész, és nagyon nagy izgalmakkal várom a premiert. Szerintem fantasztikus lesz. Most volt fotózás, én pedig teljesen odáig voltam, hogy végre felkerült a jelmez és a smink. Ma próbáltunk először farokkal, ami előszeretettel ment mindenhová, úgyhogy kíváncsi vagyok, milyen lesz a teljes macska-öltözetben és a hatalmas parókában végigcsinálni a táncokat.

Miben lesz más a felújított előadás?

Ha negyven ember egyszerre csinál valamit, akár egy kézmozdulatot, az nagyon hatásos. Az évek múlásával bizonyos mozdulatok pontatlanná váltak, már nem voltak mindig egyszerre, mi pedig úgymond kipucoltuk az ominózus részeket. A régiek is ugyanúgy részt vettek a próbákon, és ők is pontosították ezeket a dolgokat. A végeredmény pedig egy nagyon precíz, dinamikus, jóval energikusabb előadás lett.

Beszéljünk egy kicsit a jövőről. Van esetleg szerepálmod?

Szerepálmom több is van. Az egyik az Anna Karenina címszerepe. Szerelmes vagyok Kocsák Tibor zenéjébe, és imádom az egész előadást; ha játssza a színház, mindig megnézem. Ez azért nyilván még arrébb van, hiszen Anna egy érettebb nő, de remélem, nyolc-tíz év múlva esetleg már reális álom lehet. A másik pedig a Chicagóból Velma szerepe. Tavaly év végén ezzel a darabbal vizsgáztunk, de csak egy keresztmetszetet csináltunk meg belőle. Nagyon szerettem, és nagyon közel áll hozzám az egész előadás: a tánc, az ének, a show – úgy érzem, ez igazán én vagyok.

Nem mehetünk el szó nélkül édesanyád mellett sem. Mit szólt hozzá, hogy a nyomdokaiba lépsz?

Támogatott benne. Ő szerintem előbb tudta, hogy színésznő leszek, mint én magam. Ő íratott be engem táncolni, ő íratott be zongorázni, és nem engedte, hogy ez utóbbit abbahagyjam. Voltak is nagy meccseink emiatt, de most már nagyon hálás vagyok neki, mert annyira egyszerű így a dolgom: ha kapok egy kottát, csak lejátszom, hogy mit kell megtanulni.

Elég korán, nyolc-kilenc éves koromban kezdem táncolni és énekelni. Anyu kiskoromtól kezdve efelé terelgetett, viszont sose erőltetett semmit. Én döntöttem el, hogy jelentkezni akarok a Színművészeti Egyetemre, és mellette a Budapesti Gazdasági Főiskola kereskedelem és marketing szakára. A Színművészetire nem vettek föl, a BGF-re viszont igen, így azt el is kezdtem csinálni. Közben kitaláltam, hogy jelentkezem a Bartók Béla Konzervatórium ének szakára is, oda is bejutottam, így párhuzamosan végeztem a kettőt. Mindez az én elhatározásom volt, én dolgoztam érte, és úgy alakult, hogy találkozott a két vágy: anyukámé és az enyém.

Szeretetteljes közegben nőttem fel. Anyukám, édesapám és Nóra, a nővérem mindig mellettem álltak; mindenben támogattuk és segítettük egymást. Hálás vagyok, hogy ilyen családba születtem.

Mező
fi Orsolya

Kapcsolódó tartalmak

Broadway-musicalek Párizsban

Volf Anna

A Monte Cristo grófját mutatja be a Békés Megyei Jókai Színház

Volf Anna

Balog Zoltán: töretlen szakmai elismerés övezi a Gyulai Várszínházat

Volf Anna

Nem sikerült színházigazgatót választani Pécsen

admin

Illúzió vagy valóság – pillanatba fagyasztott színházi élmények

admin