Interjúk

Interjú Molnár Lászlóval

2012 júliusában a Szegedi Szabadtéri Játékokon kerül bemutatásra a Jekyll & Hyde című musical változatlan szereposztással, de teljesen új díszletben. A Dóm téri próba szünetében Molnár Lászlóval a darab rendezőjével és egyben főszereplőjével beszélgettünk.

Mikor találkoztál először a Jekyll & Hyde musicallel?
1997-ben Verebes István kint járt New York-ban, onnan hozott haza egy lemezt, nem a Broadway cast recordot, hanem egy koncert albumot, azt hallgattam meg és akkor szerettem bele.

Rögtön érezted, hogy ez egy olyan szerep, amit szívesen eljátszanál?
Igazából nem tudtam akkor még, csak azt gondoltam, hogy ez egy fantasztikus musical elképesztően jó zenével és iszonyatosan jó énekesekkel, akik a lemezen énekeltek.

Ha jól tudom először úgy volt, hogy közösen rendezitek meg a darabot Verebes Istvánnal.
Igen, de ő közben elment a nyíregyházi színházból és én akkor már teljesen benne voltam ebben a zsongásban – már New Yorkban is megnéztem az előadást – nagyon készültem rá és azt gondoltam, hogy én ezt mindenképpen meg akarom csinálni és el is szeretném játszani.

Nem nehéz egyszerre rendezni és közben két főszerepet is játszani?
Ha azt mondom, hogy nehéz, akkor azt mondják, hogy sajnáltatom magam, ha azt mondom nem nehéz, akkor azt, hogy nagyképű vagyok. Nem tudom melyik a jobb (mosolyog).
Én csak végzem a munkámat, mindig ilyen voltam, nem szoktam magam sajnáltatni, vagy sztárolni.

A próbák alatt döbbenetes látvány, hogy beszélsz a hangosítókkal, vagy a zenekarral, utána fellépsz a színpadra és azonnal átváltozol Jekyllé, vagy Hyde-á, ezt hogy csinálod?
Ez azért van így, mert azt már megtanultam az évek alatt, hogy ha itt kint ülök rendező vagyok, a színpadon viszont színész. Ha ott is rendezőként viselkedem, akkor nem tudom eljátszani a szerepet. Ezért egyszerűen kizárok mindent, mindegy, hogy mi történik körülöttem, én csinálom a dolgomat és nem foglalkozom például a változásokkal és semmi ilyesmivel. Ha valaki hibázik, akkor majd meg fogják oldani, mint amikor egy másik előadásban játszom, amit nem én rendezek, akkor is így van. Vagy az egyiket csinálom, vagy a másikat. Szerencsére nagyon el tudom különíteni, olyan ez mint a szerep, hol Jekyll, hol Hyde.

Rendezőként hogyan tudsz ilyen nyugodt maradni?
A próbák alatt mindig vannak problémák, de végzem a dolgomat, mint ahogy a többiek is, nem vehetem át az ő stresszüket, mert akkor nem tudok a saját feladatomra figyelni.
Ha izgulok, idegeskedem, nem leszek előrébb. Ha ráviszem a pánikot az emberekre attól nem fog semmi megoldódni. Ha tudsz nyugalmat árasztani és az emberek felnéznek rád, ha azt a fajta hatást el tudod náluk érni, hogy márpedig meg fogják csinálni és emiatt nem kell izgulniuk, meg fog történni, ha nem elsőre, akkor másodjára, ha nem másodjára, akkor harmadjára. Legtöbben azt hiszik, hogy csak a színész próbál, de nem csak ő, próbál egy zenekar, egy karmester, a hangosítók, világosítók, a műszak és mindenkire ugyanannyi időt kell szánni. Az egy másik dolog, hogy a bent lévő színészt tapsolják majd meg. Mindenki hibázhat, attól, hogy leordítjuk, nem lesz jobb, lehet ezt másképp is csinálni.

Ebben a felfogásban az is erősít téged, hogy te mindkét oldalon ott vagy?
Igen, mindenképpen. Kevés a színészből lett rendező. Aki az egész életét itt tölti kint, az nem biztos hogy tudja, mi történik hátul, például hogy harminc ember megfeszített munkája az, hogy egyáltalán bármi megmozduljon, egyszerre mozduljon, bejöjjön, kimenjen, közben rámenjen a vetítés a megfelelő helyre stb., szóval ez rengeteg munka és ezt csak az tudja, aki bent van.

Amikor mint szereplő a színpadon vagy, kívülről azért kapsz segítséget?
Persze természetesen. Egy teammel dolgozom, ebből némelyikükkel már 12-15 éve. A karmester, a hangosító, az asszisztensem, ők minden egyes mozdulatomat ismerik már, pontosan tudják, hogy milyen a hangulatom. Nagyon jó baráti és munkakapcsolat van köztünk, de amikor dolgozunk, akkor a barátság ebből a szempontból háttérbe kerül. Egyedül nem lehet, nem is tud az ember mindent egyedül csinálni, kellenek nagyon tehetséges, kreatív emberek, akiktől számon tudsz kérni ha kell, de önállóan is tudnak dolgozni, a saját maguk zsenialitásából.

Méltán nagy rajongótábora van a darabnak, cél az, hogy még nagyobbra tegyen szert?
Néha nehéz eldönteni, hogy alapvetően a musicaleknek van egy rajongótábora, vagy annak ahogy ez a musical meg van csinálva. Van amikor az ember jó zenét hall és abba szeret bele, de mikor meglátjuk egy-egy musicalnek a megvalósítását azt mondjuk, hogy ezt inkább nem kellett volna. Én akkor vagyok boldog, mikor az én előadásaimra azt mondják, hogy ez jó. Az, hogy magában szeretjük a musicalt, szeretjük a Jekyll és Hyde zenéjét, az egy dolog. Lehet szeretni rengeteg embert, akik játszották a világban, de én azt szeretném, hogy a mi előadásunkat szeressék és ne csak külön a zenét, vagy a történetet. Azt szeretem, ha magának az előadásnak van egy rajongótábora.

Szerinted ebben az előadásban mi az, ami a legjobban megfogja a közönséget?
Nyilván mindenféleképpen a zene. Szeretném, hogyha azok az emberi teljesítmények, az éneklések, a Katáé, a Bernáé, az enyém, az ensemble-é és ennek az egésze, az egésznek a teljesítménye fogná meg az embereket.
Ez akkor sikerül, ha ez egy pergő, jó előadás, amikor tényleg jó hangokat hallanak, amikor jól szól a zenekar, jól van hangosítva, jól van világítva, bejönnek a falak, minden jól sikerül. Amikor az egy igazi színházi előadás nyugat európai színvonalon.

És a teljesítmény, vagy a látvány a fontosabb?
Nem lehet elválasztani a kettőt. A nyugat európai színvonalat nem arra értem, hogy nagyobb technika kell, hanem hogy minőség. Mikor beülsz Londonban egy színházba, az egy másik dimenzió, csodákat kezdesz látni. Emellett pedig emberi teljesítményeket, ott sem a technika az, ami mindent megold. Minden műfajnak megvannak a sajátosságai, a musicalekben az emberi teljesítményeket és a látványt ötvözni kell.

Ti ragaszkodtatok az eredeti szereposztáshoz?
Nem. Ez a szegediek ötlete volt, hogy a 2001-es szereposztás legyen. Van másik szereposztásunk, Fejszés Attila, Molnár Ági és Pető Zsófi, ők majd Győrben kezdenek játszani, de mind a hárman itt vannak most is az ensemble-ban.

És milyen most újra Bernadettel és Katával játszani?
Jó. Ad egy nagy feelinget. Azóta nagyrészt csak haknikon találkozgattunk, de régóta nem játszottunk már együtt.

Ugyanúgy élitek meg, mint régen, vagy kicsit másképp?
Jobban. Egészen máshogy játszunk mind a hárman. 11 év alatt a
nnyi minden történt velünk, házasság, válás, gyermekszületés. Akkor egy csomó mondaton átsiklott az ember, ami most már mást jelent.

Stern Ágnes
 

Kapcsolódó tartalmak

A nyomorultak (film) – hivatalos fotók

Vincze Dániel

Sába királynője operabemutató a Margitszigeten

Buchmann-Horváth Emese

„Az ezerarcú Fantom” – közönségtalálkozó és zenés beszélgetés Posta Victorral

Buchmann-Horváth Emese

Az Isten pénze újra Baján

Vincze Dániel

Kabaré-premier Székesfehérváron

admin