Interjúk

Elfújta a szél – Interjú Veréb Tamással

Fiatal kora ellenére Veréb Tamás neve ismerősen csenghet a musical szerelmeseinek, hiszen jó néhány darabban láthatta már a közönség, július 26-án pedig Szegeden debütál Ashley-ként a Budapesti Operettszínház Elfújta a szél produkciójában.

Hogyan lett életed része a színház?

Kisiskolásként fény derült arra, hogy a nagy átlagnál valamivel jobb a hangom – vagy legalább is jobban merek énekelni. Innentől kezdve rendszeresen küldtek népdalversenyekre. Később, olyan 8 éves lehettem, amikor a Miskolci Nemzeti Színház fiatalokat keresett az Isten pénzéhez. Elmentem a meghallgatásra, és be is válogattak gyerek Scrooge-nak. Itt kezdődött a színházzal a kapcsolatom. Egy évvel később megkaptam A kölyökben a címszerepet, aztán még játszottam a Valahol Európában musicalben, a Carmenben és még több darabban kisebb szerepeket. Ennek a sorozatnak 4 év múlva vége lett, mivel kinőttem a gyerekszerepekből – amit őszintén szólva akkor már nem is bántam – a fiatal felnőtt szerepekhez viszont még nem voltam semmilyen téren elég érett. Így a színház egy időre kimaradt az életemből, de 13 éves koromban elkezdtem járni Földessy Margit színistúdiójába. Paradox módon az volt az a pont, amikor igazán megszerettem ezt a hivatást és elkezdtem komolyabban venni a színházat.

Az énekléssel 12 évesen kezdtem komolyan foglalkozni: ekkortól járok magánének szakra jelenlegi tanárnőmhöz, Simonné Emeséhez, akinek rengeteget köszönhetek. Aztán három éve egy időben talált meg a Szegény gazdagok és a Szomor Gyuri által írt Robin Hood. Az utóbbiban William egy csupa érzelem, félig tinédzser szerep, így nem volt nehéz akkor azonosulnom vele és magamból felépíteni. Nagyon szerettem, hatalmas élmény volt játszani a darabban a Margitszigeten. Ugyanebben az időszakban kezdtem a Brett Manning féle könnyűzenei módszert is tanulni a Magyar Hajnal Stúdióban. Nem kifejezetten emiatt, de ezzel összefüggésben jelentkeztem a The Voice-ba is. Rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem a műsorban, és nem utolsó sorban nagyon fontos visszajelzés is volt, hogy jó úton járok: az énekléssel mindenképp kell foglalkoznom. Idén felvételiztem is a Miskolci Egyetem klasszikus-opera tanszakára.

Érzel magadban indíttatást, kedvet a klasszikus műfajhoz is, ezek szerint?

Miért ne? Mostanában világosodtam meg ezen a téren, úgymond, hogy felesleges magam elé korlátokat állítani.

Abból, amit elmeséltél, úgy tűnik, hamar megfertőzött a zenés színház gyerekkorodban.

Igen, és ebben óriási szerepe volt édesanyáméknak is. Mikor a színházban meglátták bennem a lehetőséget és beválogattak az első darabba, otthon úgy gondolták, hogy ha ebben vagyok tehetséges, akkor ebben támogatnak. És nem csak anyagi értelemben, de lelkileg is, ami rendkívül fontos számomra. Sokat köszönhetek a családomnak.

Szegény Gazdagok (Fotó: József Attila Színház)
 

Ezek szerint nem nehezedik rád szülői nyomás, hogy legyen egy polgári szakmád is?

Ezt azért nem mondanám. Édesanyám szépen lassan velem együtt megismerte ezt a szakmát és életformát, már amennyire egy kívülálló számára ez lehetséges. De az egyértelművé vált számára is, hogy itt nem elég a magas színvonal, emellett még jó időben jó helyen is kell lenni az érvényesüléshez. Szóval örült volna neki, ha emellett van egy másik szakmám, amire támaszkodhatok, ha valamilyen oknál fogva nem tudnék többet a színházzal és az énekléssel foglalkozni. Előkerültek olyan ötletek, hogy fogtechnikus, meg kertépítő mérnök… De szerencsére az utóbbi időben ez a téma már nem volt otthon terítéken. (nevet)

Téged egyébként érdekelt valaha más foglalkozás?

Egy időben sokat gondolkoztam ezen, de fel is adtam a keresést. Biztos van más hivatás is, amiben megtalálhatnám a helyem, de igazán csak ahhoz érzek indíttatást, amit most csinálok. Akkor is, ha nem csupa csillogás; kemény munka és néha piszok nehéz, de még a nehézségeiben is a szépséget látom. Nyilván megvan bennem egy egészséges érdeklődés különböző témák iránt. Szeretem, ha van egy átfogó tudásom dolgokról. Érdekel például a pszichológia, de nem érzem, hogy ezzel kéne hivatásszerűen foglalkoznom. A másik problémám az volt, hogy nem szerettem volna, hogy 3 év kiessen színházi téren az életemből, amíg mást tanulok.

Beszélgessünk kicsit az Elfújta a szélről. Hogyan lett Tied Ashley szerepe?

Már több meghallgatáson is részt vettem a Budapesti Operettszínházban az utóbbi években, de vagy túl fiatal voltam a szerepekhez vagy nem voltam a megfelelő karakter. Amikor hallottam az Elfújta a szél szereplőválogatásról, úgy gondoltam, ezt nem hagyhatom ki, de nem fűztem vérmes reményeket a kimeneteléhez. Miután továbbjutottam a második fordulóba, már Ashley dalával készültem a musicalből. Úgy éreztem jól ment, és a Direktor Úr, Kerényi Miklós Gábor kérte, hogy hozzam el a forradalmár dalát is másnapra, amit így egy nap alatt kellett megtanulnom. A casting után már hallottam innen-onnan, hogy esélyes lehetek valamelyik szerepre, de amíg nem volt biztos a hír, nem akartam arra gondolni, hogy milyen lesz majd ezekkel a művészekkel játszani. Egészen kisgyerek korom óta nagy kedvencem az Operettszínház, sokat jártam olyan fellépésekre, ahol például Janza Kata vagy Szabó P. Szilveszter vettek részt. Amikor kiderült, hogy megkaptam Ashley-t, még felfogni is nehéz volt, hogy most pont velük állhatok majd egy színpadon. Hatalmas lehetőségnek tartom, hogy tőlük leshetek el dolgokat és kaphatok tanácsokat.

Az Elfújta a szél sajtótájékoztatóján

A szereppel kapcsolatban mi Számodra a legnagyobb kihívás?

A rendező, Somogyi Szilárd adott egy keretet a karakterrel kapcsolatban, amihez alapjaiban igyekszem hű lenni és valamit magamból is beletenni. Ashley-nek megvan a maga tartása, a történet során mégis két nő között őrlődik. Erősek a gyökerei, elhivatott a családja felé és van egy kvázi elrendezett házasságra, amiben akkor is partner, ha a lelke mélyén másra vágyik. Ezek egy érett ember dilemmái és úgy érzem, nekem is fel kell nőnöm Ashley-hez.

Mondhatjuk, hogy Ashley egy klasszikus jófiú?

Igen, és ezzel voltak is problémáim. Bár én sem vagyok egy Rhett Butler-szerű fazon a való életben, de nehéz úgy megformálni ezt a karaktert, hogy az őt jellemző őrlődés ne nyámnyilaságként jöjjön le a nézőnek. Egy olyan bizonytalanságot kell eljátszani, ami ütközik a figura alapvető tartásával és óriási teher számára. Sok hölgy ismerősöm, aki látta a filmet, vagy olvasta a könyvet, nem találta szimpatikusnak Ashley-t, a döntésképtelensége miatt és mert “szórakozik” Scarlettel. Én ezt szeretném
kiküszöbölni: ha nem is ő lesz a nézők kedvence, de legalább értsék meg, hogy miért van ebben a helyzetben. Hogy önmagát kell legyőznie folyamatosan, mert más a kötelessége és más, amit szeretne.

Van olyan szerep, amit valamiért közel érzel magadhoz, esetleg szeretnél eljátszani?

Már nagyon rég nem gondolkoztam ezen. Évekkel ezelőtt erre a kérdésre kapásból rávágtam volna, hogy nekem az Elisabeth-ből a Halál a kedvenc karakterem – és ez a mai napig így van. Valamiért az a szerep nagyon megragadott. Ennek ellenére nem érzem, hogy nekem való lenne. Rudolf már inkább és a Rómeó és Júliában is kiváló szerepek vannak. De jelenleg teljes lényemmel Ashley-re és a pénteki premieremre koncentrálok Szegeden, és alig várom az augusztus 17 és 18-át, hogy Sopronban majd újra énekeljem.

Fontosak számodra a példaképek vagy bizonyos értékek, célok?

Rengeteg embernek elismerem a munkáját, de példaképem nincs. Fontosnak tartom, hogy tanuljak a tapasztaltabb kollégáktól, viszont alapvetően a saját utamat szeretném járni, a magam elvárásainak akarok első sorban megfelelni. Nem vagyok az a típus, aki konkrét célokat tűz ki maga elé. Úgy gondolom, hogy a fejlődésem szempontjából úgyis az egyik lépcső adja majd a másikat, és azoknak a kihívásoknak kell tudni a lehető legjobban megfelelni, amit az élet az ember elé tesz. Eddig sem tudtam kiszámítani, hogy mi fog következni a pályán, az Elfújta a szélre és a The Voice-ra sem számítottam, de mindkettőből sokat tanultam, tanulok. Egy dolgot viszont mindenképp szeretnék: hogy amit csinálok, az mindig értéket képviseljen. És ehhez fontos, hogy mindvégig meglegyen bennem az alázat a szakma iránt.

Buchmann-Horváth Emese

Kapcsolódó tartalmak

Emelkedett pillanatok az István, a király 200., ünnepi díszelőadásán

Nagy Péter

Csűrös Karolát ünnepelték a Madách Színházban

Buchmann-Horváth Emese

Visszatér Budapestre a Valahol Európában

Stern Ágnes

Bajban a Love Never Dies?

admin

Vesztegzár a Békéscsabai Jókai Színházban

Buchmann-Horváth Emese