Interjúk

Láttam táncolni


Az Isadora című musical előzményének tekinthető Láttam táncolni című felolvasóesten Te alakítottad a darab címszerepét, Isadora Duncan táncosnőt. Hogyan kerültél kapcsolatba a produkcióval?

Megkeresett Galambos Attila a darab szövegírója, mivel Arany Tamással közösen írtak egy musicalt Martin Sherman színdarabja nyomán. Elmondta, hogy szerintük a mű főszereplőjének karaktere remekül illene rám, s miután elolvastam a darabot szinte azonnal elvállaltam a szerepet. Akkor még csak egyetlen előadás került szóba, az ominózus felolvasóest, amelynek értelmében a színészek felolvassák a szerepüket, pont mint egy olvasópróbán. A magam részéről két és fél hónapig készültem az előadásra, megtanultam minden számot, a „premieren” csak a szöveget olvastam papírból, ám mivel azt is ismertem, majdnem betéve tudtam az egészet. Hozzátartozik ugyanakkor a történethez, hogy rengeteget olvastam Duncanről, igyekeztem utánajárni az életének, hogy minél hitelesebben alakíthassam a szerepét a színpadon. Még akkor is, ha nem egy komplett előadás, „csak” egy felolvasóest keretében.
 
Neked mint színművésznőnek mennyire volt furcsa, hogy gyakorlatilag egy olvasópróbát tártatok a nézők elé?
Mivel ez volt az első ilyen próbálkozás az életemben, meglehetősen furcsa volt elképzelni milyen is lesz ez a gyakorlatban. S mégis, a bizonytalanság ellenére is volt bennünk valami furcsa izgalom, egy különleges tét, hogy mi most valami olyasmit csinálunk amit előttünk még senki. Ráadásul egy új musical bemutatójáról volt szó, amit még soha senki nem látott, így rajtunk volt a teher, hogy úgy alakítsuk a szerepeinket, úgy játsszunk, hogy az a nézőknek is tetsszen. Úgy érzem, az az este megismételhetetlen, mintha elszálltak volna felettünk az angyalok; hirtelen összeállt az egész, és úgy játszottunk akár egy valódi előadásban.
 
Milyen volt a darab fogadtatása?
 
Megdöbbentően hatalmas sikert aratott, mind a nézők, mind a szakmabeliek körében. Sokan említették, jó lenne ha valahol bemutatnánk a darabot, remélték lesz folytatása a felolvasóestnek. Ahhoz képest, hogy csak egy alkalomnak indult a próbálkozás, mindenki lelkiismeretesen azon volt, hogy a legjobbat hozza ki magából s a többiekből is. Később Miskolcra is eljutottunk ebben a formációban a felolvasóesttel, és ezt követte idén márciusban a pinceszínházi bemutató. Habár a darab lényegében ugyanaz maradt, kicsit mégis megváltoztak a súlypontok, alakult az egész; ennek is köszönhető hogy az Isadorában már nem a főszerepet alakítom, hanem Isadora támogatóját, Mary Desty alakját formálom meg.
 
A Láttam táncolni felolvasóest változatát ki fogta össze, ki rendezte?
 
Akárcsak az Isadora esetében, Attila rendezte a felolvasóestet és Tamás tanította be a dalokat. Kaptam Tamástól egy zenei alapot, amire gyakorolhattam, aztán bizonyos időközönként meghallgatott és kiigazította a hibáimat, útmutatásokat adott. Azért is volt ennyire fontos számomra a Láttam táncolni, mert két remek embert ismerhettem meg Attiláék személyében; két profit, akik mind művészileg, mind emberileg a maximumra törekszenek. Szívvel-lélekkel a színház iránt lobogó emberek ők, akikhez kevés hasonlót találunk a mai színházi érában. Nagyon tisztelem ezért őket, s ez is motivált abban, hogy a lehető legjobbra törekedjek, még ha csupán egyetlen alkalomra készülök is. Úgy éreztem, ezzel tartozom nekik.
 
Magáról az Isadoráról mint musicalről mi a véleményed?
 
A magam részéről nagyon szeretem ezt a darabot, bár én elfogult vagyok természetesen. Nem tudok igazán objektíven beszélni a dologról, mivel nagyon sok jót, nagyon sok szép emléket kaptam általa. Szerencsére a közönség is így áll hozzá, végig telt házzal játsszuk a darabot, s ami nagyon meglepő, hogy rengeteg fiatal, többek között egyetemista korúak is rajonganak érte. Az egész musical egy bábeli zűrzavar, a nyelvek kavalkádja. Ugyanakkor a szövegnek végig van valamiféle furcsa humora, s nekem épp ez tetszik benne. 
 
Hová helyeznéd az Isadorát az általad játszott darabok között?
 
Nehéz kérdés; talán leginkább sehova. Annyira egyedi alkotás; van egy sajátos stílusa, amitől se nem dráma, se nem színmű, se nem Shakespeare, se nem Csehov… Valójában egy groteszk dráma az egész, aminek a teljes megértéséhez ismernünk kell valamennyire Isadora életét, személyiségét… De valószínűleg még így is mindenki mást és mást lát benne. De hát ettől olyan gyönyörű az egész.
 
S mit gondolsz Mary Desti szerepéről?
 
Az én értelmezésemben Mary egy gazdag nő, aki felnéz Isadorára és csodálja őt; szeretne maga is azzá válni, ami a táncosnő volt egykor. Mivel a lelke mélyén azonban tudja, erre nincs lehetősége, megpróbálja anyagilag és szakmailag segíteni őt. Talán épp emiatt utálja annyira Isadora férjét, mivel fél, hogy elveszi tőle a szeretetét. Nagyon érdekes szerepnek tartom, a darab meghatározó karaktere, lubickolok benne.
 
Hrorváth István
 

Kapcsolódó tartalmak

Jótékonysági gálát rendez a Békéscsabai Jókai Színház

Volf Anna

Bepillantást nyertünk a Szupersztár próbáiba

admin

Popfesztivál 40 jubileum (Vígszínház, 2013. szeptember 8.)

Czibulka Stella

Csókos asszony (Homonnay Zsolt – Dancs Annamária)

Buchmann-Horváth Emese

Ősbemutató is szerepel a veszprémi Petőfi Színház új évadának műsorán

Volf Anna