Interjúk

Lélegezz szabadon!

Felejthetetlen alakítást nyújtottál a Jézus Krisztus Szupersztár londoni színre állításában. Hogyan emlékszel vissza arra az időszakra? Hogyan kerültél kapcsolatba a produkcióval?

Egy másik, turnézó showban játszottam korábban egy kollégámmal, akinek elege volt abból, hogy senki sem elégedett az ügynökével, ezért közölte, hogy ha véget ér a szerződésünk, megpróbálkozik ezzel a hivatással. Ez így is történt, a show után én dalokat kezdtem írni, ő pedig felcsapott ügynöknek. Pár évvel később felhívott, és megkérdezte, érdekel-e egy meghallgatás Jézus szerepére a Szupersztárban, én pedig boldogan igent mondtam. Eljött hozzám és meghallgatta, hogy énekelek. Nagyon tetszett neki, ezért felhívta a show casting directorát. Így jutottam el a válogatásra, ahol  a casting director meghallgatott és megkönnyezte a dalt. 14 további meghallgatás jött eztán a következő év folyamán. Nem volt színészi tapasztalatom, és kíváncsi voltam, hogyan tudok együttműködni majd a rendezővel. Persze az is fontos szempont volt, hogy hogyan dolgozunk majd együtt Júdással, akit Zubin Varla alakított. Nagyszerű színész és hangilag is passzoltunk egymáshoz.

Szerencsére pár hónappal a premier után lemezajánlatot is kaptam. Minden vágyam ez volt, és ennek tetejébe még meg is kértek, hogy maradjak az előadásban.
Mind a show, mind én meglehetősen jó kritikákat kaptunk. Nagyon szerettem csinálni. Rengeteget tanultam abból, hogy annyi kiváló színésszel és muzsikussal dolgozhattam együtt.

Nem volt kimerítő heti nyolc alkalommal játszani Jézust?
 

Rendkívül kimerítő volt, de inkább fizikailag, mint hangilag. A hangomra ugyanis nagyon kényes voltam, és már akkor úgy döntöttem, hogy kímélni fogom,
és nagy gondot fordítok rá.                                                                                                                                                              
Nem ittam, nem jártam bulizni, ahogy a legtöbb kollégám tette, nem dohányoztam. Nagyon fontos volt, hogy a legjobb formámban legyek, főleg, hogy ez volt az első igazi, nagy West End show, amiben főszerepet játszottam.Tehát azt nem mondhatom, hogy hangilag megterhelt volna, viszont fizikailag nagyon is. Példának okáért a hátam igen megsínylette az előadásokat; gondolok itt a jelenetekre, mikor a keresztet kellett vinnem. Mindennek ellenére, természetesen, hatalmas, meghatározó élmény volt ez az időszak az életemben.
 
A színészi kihívást tekintve hogyan készültél a szerepre?
 
Bár nem volt konkrét színészi tapasztalatom, mindig jó megfigyelőnek tartottam magam, aki gyorsan tanul. Pillanatok alatt felmértem az adott helyzetet, átláttam, mi az, amit a szituáció megkíván, és mi az, amit nem. A rendező, Gale Edwards, profi módon érezte ezt; azt mondta, minél apróbbak, finomabbak a gesztusok, annál nagyobb jelentőséget nyernek. Ezt szó szerint és metaforikus értelemben is megfogadtam, és folyamatosan csiszoltam, úgyszólván kikristályosítottam az előadásomat az alatt az egy év alatt.
Másrészt a Júdást játszó Zubin Varla fantasztikus ember és művész, rengeteget és önzetlenül segített engem a tanácsaival. Nagy élmény volt vele dolgozni, és úgy érzem, sikerült megtalálnunk a közös hangot. Ezen túl olvastam könyveket, néztem filmeket a témáról, és beszéltem olyan kollégákkal, akik korábban játszották ezt a szerepet, és meghallgattam minden lehetséges felvételt.
Összességében tehát figyeltem, tanultam és „átvettem” mindazt, aminek alapján végül kialakult bennem a szerep.

A Gethsemane-t már számtalanszor hallhattuk Tőled a világ számos pontján, mindig hatalmas sikert aratva. Mennyit változott a dal előadásmódja azóta, hogy először énekelted?

Igen sokat változott, hiszen először 24-25 évesen énekeltem, most pedig már 37 vagyok. Ez alatt a több mint tíz év alatt számos hatás ért, meghalt az édesanyám, így megtapasztaltam a halállal kapcsolatos érzéseket, jobban kiismertem magam, vagy talán épphogy több ellentmondással szembesültem. Ha a születésnapomon visszanézek, mindig érdekes átélni, mennyit változott az előadásmódom az évek folyamán. Valahogy maga a dal is gazdagabbá, teljesebbé vált, és ez a hangomra is igaz. A Getshemane rengeteget változott, és valahol mégsem változott semmit sem. Fantasztikus érzés, hogy a Sors nekem szánta ezt a szerepet, ez a nekem kiválasztott út az életben.

Legközelebb Greenwichben adom elő egyébként egy jótékonysági koncert keretében március 22-én.

Eljátszanád újra a szerepet a Jézus Krisztus Szupersztár egy új színre állításában, ha lehetőséged nyílna rá?

Igen, bár legközelebb szívesebben választanám Júdást, mert úgy érzem, hogy Jézusként már mindent megmutattam, mindent átadtam, amit lehetett. Fizikumban és hangilag is sokat változtam, és úgy érzem, jelenleg Júdás új, izgalmas feladatot jelentene a számomra, amire véleményem szerint készen állok.

Milyen más musicalekben játszanál még szívesen?

Három évvel ezelőtt részt vettem a Poe című musical stúdiófelvételének elkészítésében. A musical Edgar Allen Poe életét dolgozza fel, és Németországban mutatták volna be, de számomra sem tiszta okok miatt a premierre nem került sor.

Mindazonáltal mindig is azt tartottam a legizgalmasabbnak, ha én magam formálhatok meg egy szerepet. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem áll hozzám közel például Jean Valjean szerepe, ami az egyik kedvencem, csak úgy, mint a Fantom, akit szívesen eljátszanék.
A lényeg azonban az, hogy mindig nyitott vagyok az új kihívásokra és kíváncsian várom, mit kínál fel a Sors.

Egyre nagyobb nemzetközi sikernek örvendhet a The Storys nevű zenekar. Mesélnél egy kicsit arról, hogyan állt össze a csapat?

Abban az időben sok változás zajlott le a lelkemben; akkor halt meg az édesanyám, amit az életem egyik legnagyobb veszteségeként éltem meg. Valami újra, másra volt szükségem; felmerült, hogy amolyan bohém életet élek majd, festegetek és sok bort iszom, de a zene olyan mélyen a lényem része, hogy nem hagyhattam fel a művelését. Lassan testet öltött bennem az elképzelés, hogy szeretnék alapítani egy West Coast-harmony zenekart. 2003-ban Rob Thompsonnal, aki a solo band projektemben is benne volt, összeültünk és azon melegében elkezdtünk dalokat „gyártani”. Attól kezdve felgyorsultak a dolgok, összehoztuk a csapatot, és felvettünk egy lemezt. Elég kedvező volt a fogadtatásunk, ezért egyre több helyen játszottunk, és nem is válogattunk a helyszínek között. Léptünk fel pubokban, klubokban, és még sorolhatnám.

Később, mikor megkötöttük a zeneszerződést a Warner Brothers-szel, tudomásomra jutott, hogy Elton John nagy rajongója a zenénknek. Mi több, ő maga fel is hívott az egyik nap, és személyesen gratulált, valamint felkért rá, hogy az európai turnéján előzenekarként szerepeljünk. Elmondhatatlan és felejthetetlen érzés volt.

Sikeres évek és még több album köv
etkezett, léptünk már egy színpadra többek között Joe Cockerrel és Celine Dionnal is.

Beszéljünk egy kicsit a személyes érdeklődési körödről. Hogyan töltöd a szabadidőd, ha van egyáltalán egy ilyen sikeres karrier mellett?

Szeretem formában tartani magam, ezért gyakran kocogok, mindig is érdekeltek a művészetek, a festészet és nagyon kedvelem az ezoterikus olvasmányokat. Újabban a kvantumfizika köt le, mert igen érdekes kérdésnek tartom, hogyan fedi egymást a spirituális és a fizikai valóság. Az ősi bölcsességek, a lélek rejtelmeinek kutatása, a psziché mind-mind érdekes témák a számomra.
Tervbe vettem azt is, hogy befejezem a festészetet az egyetemen, amit már jó pár éve elkezdtem, de még nem volt alkalmam végigcsinálni.

Meg tudnád röviden fogalmazni az életfilozófiádat?

Ez nehéz kérdés. Abban biztos vagyok, hogy a lényem, így az életfilozófiám is a zenéből építkezik, ami felemel és átlényegít bennünket. Lehet, hogy közhelyesen hangzik, de igaznak tartom: a pillanatért, a pillanatnak kell érni, és engedni, hogy mélyen átitasson bennünket. Ahogy mondani szoktam: lélegezz szabadon!

Mik a terveid a jövőt illetően?Steve Balsamo

A The Storys mindegyik tagja szeretne előállni egy szólóalbummal is, és én sem vagyok ez alól kivétel. Ezen kívül szeretnék minél több időt együtt tölteni a családommal, mert öröm látni, ahogy a kislányom cseperedik. Próbálom a lehető legmélyebben, legteljesebben átélni ezeket az érzéseket.

Mi a legnagyobb álmod?

Ez sem könnyű kérdés, de azt hiszem, az, hogy a The Storys albumai milliós példányszámban keljenek el világszerte.

Összességében rendkívül elégedett, kiegyensúlyozott embernek tűnsz. Jól látom?

Igen, legalábbis törekszem erre. Mi is a siker? Vajon egymillió font a bankszámlán számít sikernek vagy az általános elégedettség érzése? Bár nem tudom, az előbbi milyen érzés, mert nincs annyi pénzem a bankban (még! 🙂 ), számomra az utóbbi tűnik az igazi siker legfőbb jellemzőjének. A siker mindig számos tényezőből épül fel. Elégedett vagyok azzal, amit elértem, azzal, hogy sikeres szövegíró és zenész vagyok, de mindig törekszem a jobbra, a többre. És persze arra, hogy mindig szabadon lélegezzek.

Vincze Dániel
A képek forrása: The Storys, Really Useful Group

Kapcsolódó tartalmak

Jótékonysági koncert a Farsang tiszteletére

Buchmann-Horváth Emese

Egy csipetnyi Olaszország a Gozsdu Teraszon

admin

Találkozzon az Elfújta a szél sztárjaival!

Rechtenwald Kristóf

Miss Saigon főpróba, Baja, 2012. 08. 23.

Tóth Barbara

Soul Men – Szívvel-lélekkel

Buchmann-Horváth Emese