Interjúk

Interjú Brunner Mártával

Te Pécsen születtél, ugye?

Igen.

És ezen kívül van még valamilyen kötődésed ide?

Édesanyám itt volt színésznő (Vajda Márta – a szerk.), tagja volt a Pécsi Színháznak 15 évig. Életemben először itt voltam színházban, a színfalak között nőttem fel. Egészen az általános iskola kezdetéig Pécsen éltünk. A nővérem a mai napig itt él. Nagyon sokat jártam ide az elmúlt másfél évben. Most lassan többet vagyunk itt, mint otthon.

Ezúttal ugyanazt a szerepet játszod majd, amit azelőtt édesanyád. Kaptál tőle valamiféle instrukciót?

Édesanyám is nagyon boldog, hogy ez az álom valóra válhat. Nem csak most A Tenkes kapitányában, hanem úgy általában ő egy kabala nekem. Minden bemutató előtt bejött és megnézett egy próbát és mindig mondott róla hasznos instrukciókat. Nem úgy, hogy beleszólva a rendező munkájába, de amit csak egy színésznő-anya tud az embernek elmondani. Például Veronikánál tudni kell, hogy ő egy jelenség, sugárzik a lénye, nem igazán eljátszható. Sokszor nincs monológszerepe a színpadon, hanem csak úgy ott van és sugárzik belőle a tisztaság, a szerelem. Ezt hangsúlyozta ki az anyu. Aztán, mikor megtekintette a próbát, elégedett volt. Egyébként egy érdekesség, hogy a darab egyik részénél a próbán anya odament Stohl Andráshoz és mondta, hogy nem jó így a szöveg, mert Veronikának volt egy klasszikus mondata. Ezután megbeszélték a rendezővel, aki elfogadta a változtatást.

Mindig színésznő akartál lenni?

Igen egészen, míg el nem jött a főiskolai felvételi, akkor volt egy bizonytalan időszakom, hogy jelentkezzek-e, aztán három évig mindenfélével próbálkoztam, de valahogy mindig odakanyarodott az életem, így huszonegy évesen végül jelentkeztem a főiskolára, ahová egyből fel is vettek, így megpecsételődött a sorsom.

És kifejezetten a prózai színjátszás érdekelt, vagy mint jelen esetben, vonzott a musical világ is?

A főiskola után a székesfehérvári Vörösmarty Színház tagja voltam, ahol abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy mivel vidéki színházról volt szó, így gyakorlatilag minden műfajt kellett játszani. Így operettet, musicalt, vígjátékot, drámát, komédiát, és nem tudnék egyikről sem lemondani. Szeretek musicalt és operettet is játszani, az utóbbi nagyon hálás dolog, de ugyanúgy a prózát is szeretem. Mindenevő vagyok. Nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy lehettem szubrett, primadonna, drámai hősnő. Most, hogy szabadúszó vagyok, eldönti majd a sors, hogy milyen szerepek fognak megtalálni.

Volt kedvenc szereped?

Nem tudnék egyet mondani, nagyon sok kedves előadás volt. Operettből talán a nem annyira ismert darab: XIV. Renée. Arra kaptam fesztivál díjat is, ez egy „nadrágszerep” volt (először fiú karakter, majd később válik nőivé – a szerk.). Vagy ott volt a Csárdáskirálynő, vagy prózai szerepből „A kőszívű ember fiai”-ban Alfonsine, ahol az anyuval együtt játszottunk, mert épp vendég volt Fehérváron, és az én anyukámat, Antoinette-t játszotta, vagy „A salemi boszorkányok” című előadásban Elisabeth karaktere. Musicalből ott volt a Hair, ami a pályakezdésem jellemző momentuma volt. Nyilván másfajta siker és más a közönség is egy prózai és egy musical előadásnál.

Mennyire ijesztő egy ekkora közönség előtt játszani, hiszen kétezres nézőseregről beszélhetünk.

Összesen az öt előadásra ugye körülbelül tízezer jegy fogyott el, ami nagy örömünkre szolgál. Egy internetes jegyportál adatai szerint magyar produkcióra ennyi idő alatt ekkora számú jegy még nem kelt el. És ugye ennek természetesen meg is kell felelni. Mert megvan a hangulata annak is, ha néhány száz ember előtt játszol, de itt kétezer főről lesz szó és egy olyan mesét kell előadnunk, amit mindenki kedvel, így nem is igazán lehet hibázni.

A darab jövőjéről mit tudhatunk, ha lemegy ez az öt előadás, lesz-e folytatása?

Mindenképpen így gondoljuk, igen. Az előrejelzések is azt mondják, hogy mindenképpen várják a folytatást. Ugye tudjuk, hogy jelen esetben nem csak erről az előadásról van szó, hanem a kiépült „fesztiválváros” is várja a látogatókat a várkertben. És persze A Tenkes kapitánya is biztosan visszatér Siklósra, amennyiben van rá mód, lehetőség és igény és talán az országban más helyekre is eljuthat majd. Mert az álmok teljesülhetnek, ha igazán akarjuk, itt vagyok rá az élő példa.

Schmidt Barbara és Háber Evelin
 

Kapcsolódó tartalmak

Három hét alatt épül fel az ország legnagyobb színháza

Buchmann-Horváth Emese

Kukorica Jancsi Szolnokra érkezett

admin

Érkezik a Cirkuszhercegnő az Operettszínházba

Buchmann-Horváth Emese

Az Operettszínház 2011/12-es évadának bemutatói

Kiss Brigitta

Afterparty 500. Rómeó és Júlia (Operettszínház, 2012. november 29.)

Czibulka Stella