Interjúk

Interjú az István, a király főszereplőivel

Az István, a király 200., jubileumi díszelőadása után a Magyar Színházban interjút készítettünk Császár Angelával, aki már 1985 óta különböző rendezésekben alakítja Saroltot, István anyját. Beszélgettünk Tóth Sándorral a tíz éve töretlen sikernek örvendő előadás címszereplőjével és Vikidál Gyulával, az 1983-as ősbemutató Koppányával, aki ezen az estén a színház díszvendége volt.

 

CSÁSZÁR ANGELA: „Nem én vagyok Irma, Erzsébet, Réka, Sarolt, de az én
gondolataimat hurcolják mindannyian. Egyek vagyunk.”

VLM: Ön játszott már szinte mindegyik Szörényi-darabban. Volt Irma asszony a Fehér Annában, Kun Erzsébet A kiátkozottban, Réka úrnő az Atillában. Mennyiben táplálkoznak ezek a szerepek Sarolt karakteréből? Van-e köztük hasonlóság? Miben tér el esetleg ezen szerepek megformálása? Mennyi belőle Császár Angela saját arca?

Cs.A.: A Sarolton kívül mindegyikbe a premier után, később léptem be, ami igencsak megkötötte a fantáziámat, hiszen nem én szültem meg a figurát, nem én próbáltam a kollégákkal, hanem beléptem egy kész előadásba. A Fehér Anna Irma asszonyát Szemes Maritól örököltem, Kun Erzsébetet Ráczkevei Annától az Attilla Réka úrnőjét pedig Kovács Katitól vettem át. Ennek ellenére nagy örömöm telt az előadásokban, mert mindegyik karakter közel állt a szívemhez. Mind anyák voltak, ha másként is, de mindannyian a gyerekük érvényesüléséért harcoltak. Irma asszony mély együtt érző fájdalommal állt a lánya mellett, Erzsébet a fia sorsa, jövője és élete miatti aggodalmon próbál úrrá lenni, erőt mutatni miközben ráébred, hogy sokat nem tehet, Réka úrnő úgy tűnik elégedett sorsával, de mikor feltűnik egy másik asszony és az intrika tetőfokára hág, tudatosan választja a méreg kupát. Nem én vagyok Irma, Erzsébet, Réka, Sarolt, de az én gondolataimat hurcolják mindannyian. Egyek vagyunk.

Császár Angela (Sarolt) és Tóth Sándor (István)

 

TÓTH SÁNDOR: „Ahogy az ember változik, ahogy a világ körülötte változik,
úgy mélyül a szerep és egyre gazdagabb lesz.”

VLM: Mióta játszod Istvánt?

T.S.: Már 10 éve.

VLM: Változott-e az elmúlt 10 év alatt az Istvánról alkotott képed, a szerepfelfogásod?

T.S.: Változik. Ahogy az ember változik, ahogy a világ körülötte változik, úgy mélyül a szerep és egyre gazdagabb lesz.

VLM: Több Koppánnyal játszottál ez alatt az idő alatt, ha jól tudom. És ez mennyiben befolyásolja István megformálását?

T.S.: Igen, több Koppánnyal játszottam már.  És nemcsak ebben az előadásban, hanem a Mandala Dalszínház előadásában is, szerte az országban.  És hogy ez mit jelent István megformálásában? Természetesen a partner befolyásolja a szerepformálást. Ha a túloldalon van egy erős személyiség, az sokat jelent, több erőt kíván. Szerencsére még rossz Koppánnyal nem játszottam, olyannal, aki ne állt volna a lábán, úgy ahogy kell.

VLM: A Sarolt – István  kapcsolat is egy központi kérdése a darabnak. Menyiben fontos ez a kérdés István szerepének megformálásában?

T.S.: Sarolt és István viszonya azért példaértékű, mert az elengedés problémájáról is szól. Nagyon sok embert látok magam körül, akit az édesanyja nem engedett el, vagy elfelejtett, vagy nem bírt elengedni. István is az az alkat, aki nagyon nehezen válik le az édesanyjáról.  Az édesanyja viszont kőkeményen fogta és tolta előre, meghatározva az útját. István aztán lábra állt, és a saját kezébe vette a saját és az ország sorsát.

VLM: Megígértük, hogy nem tartunk fel sokáig. Még annyit, hogy reméljük, hogy sokáig láthatunk még a színpadon István szerepében és sok más szerepben!

T.S.: Köszönöm! Úgy legyen!

VLM: Köszönjük a beszélgetést!

 

VIKIDÁL GYULA: „Minden darabban vannak olyan sorok,
amelyek  pont a mondanivalójuknál fogva örökérvényűek.
Ilyenek például a Szállj fel szabad madár sorai,
amelyet Bródy János tökéletesen megírt, a lázadó,
a szabadságért küzdő ember szavai.”

VLM: 1983 óta a Koppányról alkotott képe, felfogása változott-e és ha igen, akkor miben?

V.Gy.: Véleményem szerint nem nekem, nem a szerepnek kellett változni. Ha valami változott egy ilyen egy szerep felfogásában, azt mindig az adott politikai helyzet, a közönséghez való kötődés, egy darabhoz való kötődés, egy társadalomhoz való kötődés határozza meg. Arra gondolok, hogy Koppány, a lazadó mindig minden rendszerben élni fog, függetlenül attól, hogy mennyire rosszul vagy jól él valaki ebben az országban. Kovács László egykori külügyminiszter szerint ebben az országban legalább tízmillió Koppány van. Én voltam a legboldogabb, hogy akkor legalább tízmillió-egyen voltunk. Ma azt láttam az előadáson, hogy ha ezt el szabad mondanom, hogy így, 63 éves fejjel és 25 év után boldog vagyok, hogy játszhattam Koppányt. Új szakaszba léptem, amikor az ember már számol azzal, hogy egyszer elmegy. Ebben a darabban akárki, akármikor játszotta Koppányt, az érezte, hogy ez egy hálás szerep. Semmi más nem kell hozzá csak érezni és tudni, hogy mindig lesznek olyan emberek, akiknek szükségük van egy Koppányra, aki másként gondolkodik, aki többet akar. Ilyen egyszerű.

VLM: Már a tervezett következő kérdésemre is megkaptam a választ. De ez új gondolatot is fölvet. Ön szerint Koppánynak mi a szerepe a magyarság szempontjából?

V.Gy.: Minden népnek mindig van egy egyfajta küldetése. A magyar nép kivételes helyzetben van. Az ilyen embereknek, a Koppányoknak, van egy különleges szerepük a magyarság életében. És ez a másság, ez a másként gondolkodás talán ösztönöz másokat is arra, hogy végiggondolják, amit ő gondol, amit érez. Annyiban, hogy nem biztos, hogy az a jó, ha meghajlik a külső erőknek, nem biztos, ha mindig a mások által előírt törvényeknek, utasításoknak, rendeleteknek engedelmeskedik. Mégis mindig előre visz, ettől visz előre. Szerintem, az is előre vitt volna, ha nem legyőzik és felnégyelik Koppányt, hanem meghallgatják, hogy mit akar. Mit gondol ő az ősiségről, az ősi törvényekről. Az ő követelése épp olyan jogos volt, mint később bármelyik Árpád-házi követélése. Ez a jogos követelés megért volna annyit, hogy ne a német lovagokra, ne a külső hatásra hallgasson Géza vagy később István, hanem leüljenek a rokonnal és komolyan meghallgassák. Sok mindenről lehetne még ennek kapcsán beszélgetni. Kár, hogy nem akkor, 1983-ban, hanem a közelmúltban került a kezembe Ratkó csodálatos könyve a Segítsd a királyt. István élete végéről szól. Abban a tizenhárom szereplős darabban, mind a tizenhárom szereplő egy-egy nagyon fontos mondanivalót képvisel. Ha akkor, 83-ban kezembe veszem ezt a darabot, akkor sokkal többet  tudtam volna kihozni. De talán így is jó volt.

VLM: Még egy kérdésem lenne, mert három kérdésben
egyeztünk meg. Ön sok olyan darabban játszott, amely a magyarság történelmével, sorsfordító eseményeivel foglalkozik. Melyik ezek közül a legkedvesebb?

V.Gy.: Nem szabad így válaszolni rá. A mi történelmünk olyan nagy, és véleményem szerint olyan erőteljes, hogy a tizedét nem játszottam el annak, mint amit eljátszhattam volna. Minden darabban vannak olyan sorok, amelyek  pont a mondanivalójuknál fogva örökérvényűek. Ilyenek például a Szállj fel szabad madár sorai , amelyet Bródy János tökéletesen megírt, a lázadó, a szabadságért küzdő ember szavai. Vagy amit Várkonyi Mátyás megírt az Egri csillagokban, Dobó esküje, amelynek szövege idézi Gárdonyi művét. Az, hogy a haza sokszor felemel, a tenyerén hord, majd elejt, és a mocsárba süllyeszt, hol dicsér, hol megbüntet, mint ahogy Isten is. Sok olyan szerep van… Tulajdonképpen mindig az a legkedvesebb szerep, amit épp játszom. Minden közönség más, minden előadáson más közönség jön össze. Persze vannak olyanok, akik negyedszer, ötödször, tizedszer néznek meg egy darabot. De mindig meg kell találni a közönséggel a kapcsolatot. Hisz az a közönségtől is függ, hogy az ember, hogy formálja meg azt a szerepet, hogy hihetővé váljon.

VLM: Köszönöm a beszélgetést, és remélem még sokszor fogjuk különböző szerepekben látni!

V.Gy.: Én köszönöm.

Az interjúkat készítette: Jenei Pálma, Rechtenwald Kristóf

Kapcsolódó tartalmak

NEMZETKÖZI PUCCINI MESTERKURZUS SZIKSZÓN ÉS TOKAJBAN

Buchmann-Horváth Emese

Újra színpadra lép A bábjátékos – Vastag Tamás és Szolnoki Tibor a soproni színpadon

Buchmann-Horváth Emese

Company Londonban

admin

Zenés színházi programok a hétvégén

Buchmann-Horváth Emese

Újabb kulturális helyszínnel bővült a Palotanegyed

Buchmann-Horváth Emese