Interjúk

Számomra nagyon fontos a folytonosság

Hogy fogadtad a hírt, hogy az egyik szereposztásban a Tiéd a Narrátor szerepe?

 
A Madáchban megkapott szerepeimhez hozzájárul a tény, hogy Szirtes-osztályban végeztem; rögtön ide kerülhettem az egyetem után, így a Tanár úr tisztában van a képességeimmel. Természetesen én is végigjártam a meghallgatásokat, és végül nagy örömömre megtalált a Narrátor szerepe. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen például a Volt egyszer egy csapat esetében a kinti jogtulajdonos kifejezetten ragaszkodott hozzám, ami nagyon jólesik az embernek. Emellett, valljuk be: minden musicalszínész örülne, ha főszerepet játszhatna egy olyan központi színházban, mint a Madách, nagyzenekarral, hatalmas díszletekkel és profi csapattal. Tehát először jött a nagy-nagy öröm, aztán persze a kétségbeesés, hogy hogyan is lesz ez; következett a munkafázis, elsősorban a zenét illetően. Énekórákkal kezdtem, aztán következtek a színpadi próbák, ami persze újabb kétségbeesést jelent, hiszen amit a stúdiószínpadon összeraktunk, az a nagyszínházban teljesen másképp mutat. Aztán, amikor már épp megnyugodnánk a térben, megérkeznek a díszletek, a jelmezek és a kellékek, amelyektől újra megzavarodunk. Szó mi szó, ez egy igen kreatív és mozgalmas időszak, és azt hiszem, hogy most az utolsó hétre sikerült úgy időzítenem magam, hogy koncentrálhassak az előadás és a szerepem ívére, hogy sikerrel végig tudjam vinni a feladatot. A próbák során ugye korábban mindig megálltunk, megtört az ember lendülete, most viszont az összpróbák és a főpróbák időszakában már teljesen végigmegyünk a darabon, állandóan jelen kell legyek és minden apróságra oda kell figyelnem. Számomra nagyon fontos a folytonosság, és ez a hét annak a jegyében fog telni.
 
Meg tudod mondani, melyik a kedvenc jeleneted a Józsefből?
 
Ez igen nehéz kérdés, hiszen Narrátorként nincs saját, önálló dalom; nem mondhatom, hogy van úgynevezett „nagy dalom”, mint más musicaleknél. Ennek a szerepnek épp az a különlegessége, hogy igen különböző stílusokban kell jártasnak lenni hozzá, hirtelen kell tudni váltani, akár egy country-ról egy olyan atmoszférába, ahol már egy rockos, reszelős hang kell, aztán egy harmadikba, ahol nagyon lágynak, nagyon érzelmesnek, nagyon pianónak kell lenni. Ebben a szerepben szerintem ez a legnehezebb és a legszebb feladat egyszerre.
 
Mennyire befolyásol, hogy éppen melyik Józseffel, melyik Fáraóval játszol?
 
Természetesen befolyásol, hiszen emberek vagyunk, mindenkinek más a kisugárzása, máshogy érez, máshogy ad át dolgokat, érzéseket a különböző jelenetekben. Ennek muszáj a tudatában lennem; nagyon nem kedvelem azt a színészi hozzáállást, hogy „én csinálom a dolgomat, a többi meg majd ahogy esik, úgy puffan.” Igenis észre kell venni, hogy vannak lágyabb karakterek, de vannak kicsit határozottabban fellépő színésztársak, és nekem tudnom kell, hogy melyikükhöz hogyan viszonyuljak. De ezt nem érzem nehézségnek, sőt, úgy gondolom, hogy ez akadályozza meg az előadás elfásulását.
 
Milyen szerepet szeretnél eljátszani, amire még nem volt lehetőséged?
 
Azt gondolom, nagyon szerencsés vagyok, mert ha nem is ország-világ előtt, a legnagyobb színházakban, de azok a szerepek megtaláltak, amelyek illettek hozzám. Játszhattam a Kabaréban, felléphettem Anitaként a West Side Story-ban, de az olyan nagy klasszikusokban is volt lehetőségem kipróbálni magam, mint a Webber-musicalek. A vágyaim között ott van persze egy Irma, te édes vagy a Sweet Charity. Összességében azok a szerepek testhezállóak nekem, ahol nagyon temperamentumos nőnek vagy nagyon édes kis szexi babának kell lenni. A Narrátor szerepében viszont pont azt kedvelem, hogy ezúttal nem a nőiességen van a hangsúly, és ez is egy újfajta kihívást jelent.
 
Vincze Dániel

Kapcsolódó tartalmak

Mamma Mia 200. előadás

Buchmann-Horváth Emese

Ma este Musical Duett koncert!

admin

Jubilált a Jézus Krisztus Szupersztár – állótaps és meglepetések a Madách Színházban

Buchmann-Horváth Emese

Puskás Peti az Avenue Q-ban

admin

A Szépség és a Szörnyeteg 300. előadása az Operettszínházban

Sándor Petra