Szeptember végén mutatta be a Madách Színház Eric Idle és John Du Prez Spamalot című Tony-díjas musicalét, amely „a világhírű Gyalog galopp címen ismertté vált filmből gyengéd érzéssel lenyúlatott”. A vasárnapi premieren és további két előadáson tiszteletét tette a Madách-ban a mű zeneszerzője, John Du Prez, aki a színházi sajtótájékoztatót követően interjút adott a Viva la Musical!-nek.
Honnan jött az ötlet, hogy elkészítsék a Gyalog-galopp zenés feldolgozását?
Eric nagyon jó zenész. Egymaga írta az Always Look On The Bright Side of Life-ot mielőtt még megismerkedtünk volna. Ez egy zeneileg nagyon egyszerű, mégis fantasztikus dal. Én viszont komolyzenész vagyok, húsz filmhez komponáltam zenét. Amennyire kifinomultak Eric szövegei, annyira kifinomult az én zeném.
A Monty Python csoport brit. A Gyalog-galopp brit. Hogyhogy mégis a Broadway-n mutatták be először a musicalt?
Mert útban volt. A kezdetektől benne volt a musicalben ez a jelenet a Burn Her! (Égesd meg!) című dallal. Nem akartuk megölni a boszorkányt, úgyhogy eltűnt a lángokban, majd visszajött egy söprűn repülve, és lekiáltott, hogy „Viszlát vesztesek!” Annak ellenére, hogy ez egy jó jelenet volt, megállította a történetet, úgyhogy mennie kellett.
Volt egy szerzeményünk a mocsárról is, ahol Dennis él. Ez egy forradalmi dal volt, arról énekeltek benne, hogy nincs is jobb hely a mocsárnál. „A mocsár csodálatos, a mocsár bámulatos, a mocsár a legjobb hely a világon!”. A musicalben szereplő falu egy autonóm kommunista közösség. A jelenetben kommunista transzparensek szerepeltek, és kicsit Kínára hajazott az egész. De nem működött.
Mikor történetek ezek a változtatások? A Broadway-premiert megelőző chicagói sorozat előtt, alatt, után?
A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a Tó úrnőjének karakterét kedveli legjobban a darabból. Hogyan született meg ez a szerep?
Hogyan sikerült megtalálni a szerepre Sara Ramirezt?
A hangterjedelmen túl más adottságokra is szükség van a Tó úrnőjének szerepéhez.
A hatalmas hangterjedelem mellett zenei sokszínűség, kiváló színészi alakítás és komikai véna is szükségeltetik. Nagyon kevés ilyen szerep van. Ráadásul ha valamelyik összetevő hiányzik, úgy már nem az igazi.
ten le is kellett mondania az előadásait, ami azért volt probléma, mert a szavazók többsége általában ekkor nézi meg a produkciókat. Végül úgy is övé lett a Tony-díj, hogy ezen a héten egyáltalán nem játszott.
Frank Filipetti személyében olyan hangmérnökünk volt, aki többek között Barbra Streisanddal is dolgozott. Így tudta, hogy hogyan rögzítse a legproblémásabb szerepet, a Tó úrnőjének dalait.
Ez egy vadonatúj előadás lesz. A Broadway-előadás levételével és az amerikai turné befejezésével egy új időszak kezdődik, mert ekkor visszaszállnak a szerzőkre a musicallel kapcsolatos jogok. Ez néhány héten belül megtörténik. Mi azt szeretnénk, ha minden előadás más lenne, tele helyi specialitásokkal. Úgy gondolom, hogy a magyar előadás csodálatos lett, és szeretném, ha az angol turné kreatív csapata eljönne, és megnézné. Jelenleg is több rendezővel tárgyalunk Angliában. Kíváncsiak vagyunk, milyen új ötletekkel állnak elő, és a legkreatívabbat szeretnénk megbízni a turné rendezésével. Meg kell próbálnunk nulláról kezdeni ismét, ugyanakkor tudom, hogy ez lehetetlen. A magyar előadás sem nulláról indult, sok jelenet ugyanolyan maradt, mint az eredeti rendezésben. A Spamalot egy nagyon sikeres darab, nem változtathatsz meg benne mindent, de új ötleteket kell belevinni, hogy egyedi legyen. A jövő évi mexikói premiertől például azt várjuk, hogy az összes eddigitől különböző, fergeteges táncbetétekkel tarkított előadás születik majd.
A német replika-előadás. Megtartották a You Won’t Succeed on Broadway If You Don’t Have Any Jews (Zsidók nélkül a Broadway-n semmire sem mész) eredeti szövegét?
A cím amellett, hogy a Brian életének leghíresebb mondata („He’s not the Messiah, he’s a very naughty boy” – „Ő nem a Messiás, hanem egy nagyon haszontalan fiú!”), egyben Händel Messiására utaló szójáték is. Angliában egyébként ezt szavazták meg a legjobb mondatnak, ami valaha komédiában elhangzott.
rtünk Los Angelesbe, hogy átírjuk, majd következett Houston, Washington, a Hollywood Bowl Los Angelesben, októberben pedig Londonba is elérkezik a produkció. Minden egyes állomás után kicsit változtattunk rajta, sőt jelenleg is az egyik dalon dolgozom.
Kedvenceim a Rodgers&Hammerstein musicalek, különösen a South Pacific, az Oklahoma és a Muzsika hangja. Fiatal koromban képes voltam buszra szállni és elutazni a legközelebbi nagyvárosba, Bristolba, hogy lássam a South Pacific szélesvásznú változatát a moziban. Ugyanígy megnéztem az Ohlahoma és a West Side Story filmváltozatát is. A nagy musical-produkciók csak Londonban kerültek színre, így én a musicalfilmeken keresztül ismertem meg ezt a műfajt. A gyökereim a nagy klasszikusok: a My Fair Lady, az Egy amerikai Párizsban vagy a Porgy és Bess, amely a 20. század talán legjobb operája. Eric és én is kedveljük a Gilbert&Sullivan musicaleket, ami egy még régebbi tradíció. Fiatal koromban kürtösként játszottam a The Yeomen of the Guard és a The Mikado előadás zenekarában. Nagyon érdekelnek az operák: a Peter Grimes és az Albert Herring Benjamin Brittentől, és Stravinsky művei. A könnyedebb művek sosem tudtak megérinteni.
Dolgoztam egy német producerrel, aki nagyon jól megfogalmazta, hogy mi a musical két kulcsfontosságú összetevője: a szív és a dallam. A Monty Python dalokból az előbbi hiányzott. Dallamosak voltak, de az ő stílusukhoz nem passzolnak az olyan érzelmek, amik egy musicalben elengedhetetlenek. Mielőtt a Spamalot megírásába kezdtünk volna, valaki azt mondta nekem, hogy nincs sikeres musical szerelemi szál nélkül, úgyhogy ezt kellett valahogy belecsempészni a történetbe. Azt hiszem, hogy részben az érzelmek hozzáadásával járultam hozzá a darab sikeréhez. Bár ez egy komédia, bár egy klasszikus film feldolgozása, de akkor is el kell érni, hogy szeresd a karaktereket. Anélkül az egész csak időpocsékolás.
Volf Anna
