Interjúk

Ez így működik, s csak így jó


Hogyan kerültél kapcsolatba a Musical Színház és a Szolnoki Szigligeti Színház szuperprodukciójával, A Vörös Pimpernellel?

Korábban játszottam már a Musical Színház Jekyll és Hyde című produkciójában egy epizódszerepet, s az idei nyáron angolul is volt szerencsém beugrani a darabba egy németországi turné alkalmából. Így Molnár Lászlót s a társulat egy részét már korábbról ismertem, s a Szolnoki Szigligeti Színházban is játszottam már, a West Side Story című musicalben, még főiskolás koromban. Magára a meghallgatásra véletlenül jutottam el. Emlékszem rá, hogy hét elején tudtam meg a hírt, miszerint részt vehetek a meghallgatáson, így két napom maradt a dalok megtanulására. Szerencsére ez a két nap elégnek bizonyult, hogy felkészülhessek a válogatásra, s hamarosan kiderült, én kaptam meg a darab női főszerepét.
 
Mennyire érzed nehéznek Margaurite szerepét? Amellett, hogy rengeteget vagy a színen, kevés lehetőséged nyílik a széles skálán való mozgásra…
 
Pontosan. Marguarite karakterében az az ellentmondás, hogy míg a zeneszerző csodálatos dalokkal ajándékozta meg őt, kevés lehetőséget hagyott neki az önfeltárulkozásra. Az ő szerepe nem humoros, mint Percyé, s nem is letaglózó mint Chauvelin-é; meghatározott íven kell mozognia, ő a biztos középpont. Hangilag a szerep nagyon nehéz, számomra Evita szinten van. Igaz, ott végig énekelnem kellett, míg ebben a darabban szokatlan módon rengeteg a próza, és Evita karaktere majdnem teljesen az én lágémban íródott. Marguarite dalaiban azonban rengeteg magas, kitartott hangot kell kiénekelni; az egész szerep kifejezetten magas hangfekvésű, ami nem könnyíti meg a dolgomat. Ennek ellenére nagyon szeretem játszani, hatalmas kihívás, s bár rengeteg munka van vele, biztos vagyok benne, hogy meglesz az eredménye az erőfeszítéseknek. Remek történet és gyönyörű zene fémjelzi A Vörös Pimpernelt; igazán boldog vagyok, hogy részese lehetek ennek a produkciónak.
 
Hogy érzed magad a társulatban? Mennyire sikerült összekovácsolódnia a csapatnak az eltelt néhány hét alatt?
 
Szerencsére remek a hangulat. Jó néhány ember van a társulatban akikkel évek óta jó viszonyban vagyok, és akikkel többször játszottam együtt pályám során. Közhelynek tűnik, de olyan ez az egész, mintha egy nagy család lennénk. Igazi barátok dolgoznak együtt, kitűnő légkörben, mindenki azon dolgozik, hogy a legjobban sikerüljön az előadás. Csengeri Attilával – aki a darabban a férjemet, Percyt alakítja – kivételesen jó a kapcsolatom, az egykori közös musicalek után ma is rengeteg közös fellépésünk van, ismerem a feleségét is. Hála az égnek nem vagyok szorongó típus, alapvetően nyitott vagyok az emberek felé, és Szolnokot is nagyon szeretem. Kicsit megterhelő, hogy ennyit kell utaznom a próbák miatt, de úgy gondolom, ennyi áldozatra szükség van a siker érdekében. Nem olyan régen elhatároztam hogy függetlenítem magam a színháztól, ám az élet különös dolgokat produkál, hisz ismét visszacsöppentem ide, mindennek a kellős közepébe. Azt azonban változatlanul állítom, hogy csak ilyen körülmények között szeretnék dolgozni, ahol szeretnek engem, és én is szeretem a többieket, mert ez csak így működik, s így jó.
 
Horváth István
 

Kapcsolódó tartalmak

Elisabeth 20. – Interjú Pia Douwes-szal

Buchmann-Horváth Emese

Színházünnep Miskolcon

Buchmann-Horváth Emese

Béres Attila is pályázik a Pesti Magyar Színház igazgatói posztjára

admin

Kabaré – Soproni Petőfi Színház

Vincze Dániel

Vámpírok bálja fotózás – IDŐPONTVÁLTOZÁS!

admin