Interjúk

Pimpernel a nyaktiló alatt

Hogyan kaptad meg a Vörös Pimpernel szerepét?

A tavalyi válogatáson egyéb elfoglaltságaim miatt sajnos nem tudtam részt venni; folyamatosan játszottam Pécsett, Miskolcon és Budapesten, ráadásul akkor alakult a biztosítási alkusz cégem is, így nem volt egy percnyi szabadidőm sem. Az élet azonban furcsa dolgokat produkál, hiszen végül nem jöhetett létre a szegedi előadás, így az idei évben eleget tudtam tenni a hivatalos felkérésnek. A meghallgatás nagyon jó hangulatban zajlott le, minden teljesen korrekt volt, sok korábbi országosan meghirdetett castinggal ellentétben senki sem tudhatta mennyire esélyes az adott szerepre. Molnár László számára a munkában nem számít a barátság, csak az, hogy el tudod-e énekelni olyan színvonalon az adott dalokat, ahogy az meg van írva, s rád illik-e a kérdéses karakter. Teljesen nyugati módon folyt az egész válogatás, így rendkívül pozitív tapasztalatokkal távoztam Szolnokról. S nagyjából egy hónappal később felhívott Bor Zoltán a produkciós igazgató, és közölte, rám esett a választás.

Milyen érzéssel fogadtad a hírt?

Nagyon jó érzés volt, büszkélkedtem is vele mindenkinek. Ráadásul kiderült, hogy a Szolnoki Szigligeti Színház szívesen fogadna engem januártól a Csókos Asszony című operettben Dorozsmai Pista szerepére, így egyszerre két ajánlattal lettem gazdagabb. S mindezek tetejébe Iglódi István is felkért az Anything goes (Mi jöhet még) c. musical egyik szerepére a nyári idényre a Magyar Színház előadásában. Így hát kompromisszumot kellett kötnöm, s az elmúlt két idénnyel szemben, amikor új bemutatóm nem volt, idén több produkció próba- és játszási időszakát kell összeegyeztetnem. A nyár folyamán így folyton úton leszek, de szerencsére a vezetés számomra és a környezetre kevésbé megterhelő, mióta egy Hybrid Honda gépkocsival közlekedek. Összességében nagyon boldog vagyok, hogy még így negyven felett is gondolnak rám és kapok új szerepeket. Bagó Gizella énekmesterem szakmai tudásával és szeretetével a hátam mögött örömmel nézek a kihívások elé.

Magáról Percy Blakeney szerepéről mi a véleményed? Azt hiszem nem túlzás, ha azt mondom, a musicalirodalom egyik legérdekesebb szereplője.

Pontosan. Sokat beszélgettünk a szerepről Molnár Lacival, hiszen nem csak énekelni kell és erősen jelen lenni a színpadon. Percy figurája rengeteg mindent megkövetel a színésztől ahhoz, hogy elváljon egymástól az a karakter, akit csak a korabeli divat és a szórakozás érdekel, és az a férfi aki kívül-belül nemes, a szó minden értelmében. Aki megmenti a guillotine alól a francia arisztokratákat, csellel, párbajozással; egyszóval maga a pimpernel. Nagy kihívás a szerep, s nagy örömömre ismét megmutathatom a humoros oldalam is, miközben azért igazán mély érzelmeket is meg kell szólaltatnom. Nehéz feladat lesz az éles váltások miatt, ugyanakkor énekesileg is nagyon nagy anyag, de úgy érzem nagyon fogom élvezni.

A Vörös Pimpernel sok más musicalhez hasonlóan számos forrásműből táplálkozik, kezdve az eredeti regénytől, a különböző filmváltozatokon át egészen a színdarab vagy a balett műfajáig. Találkoztál már valamelyik feldolgozással, vagy tervezed a közeljövőben?

Az igazság az, nem szeretek úgy nézni egy darabot, vagy filmet, hogy én azt majd egyszer játszani fogom. Nem szeretetek sémák alapján dolgozni, és egy-egy előadás mindenképp elvihetne valamilyen irányba. Megpróbálok abból kiindulni, hogy én milyennek képzelem a figurát és a darabot, és a rendezővel közösen felépíteni a karaktert. Nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy Laci, aki rendezi a darabot, a kollégák, a díszlet, a jelmez és a megannyi egyéb elem összességében mit is hoz majd ki belőlem. Én azt vallom, a rendező dolga, hogy megrendezzen olyannak, amilyennek ő látja, képzeli az én szerepemet. Ettől függetlenül a regényt is el fogom olvasni a felkészülés abban a szakaszában, amikor már nem zavar meg, amikor már meglesznek a lefektetett alapok, és biztos vagyok benne, hogy rengeteg pluszhoz jutok általa.

Mi a véleményed Molnár Lászlóról és a többi színészről, akivel együtt játszol? Bot Gáborral ráadásul váltva játsszátok Percy szerepét…

Bot Gabival nagyon jóban vagyok, együtt játszunk Az operaház fantomjában, s rengeteg közös fellépésünk van. Molnár Lacival is dolgoztunk már együtt, igaz nem darabban, hanem különböző koncerteken. Ugyanakkor mindenkitől azt hallottam, hogy Laci hihetetlenül maximalista, és nem ismer tréfát a színpadon. Szerintem ez jól van így, mert akkor lehet igazán haladni a munkával, ha a rendezőnek van tekintélye és tud hatni a színészekre. Ráadásul eddigi beszélgetéseink alapján számomra úgy tűnik, ő is úgy gondolkodik a zenés műfajról, mint én. Láttam a Jekyll és Hyde című darabját és úgy vélem, azzal a támogatással, abból a pénzből, amiből létrehozta, nagyon profi előadás született. Jó dolog, hogy vannak még olyan emberek, akik megpróbálnak színházat csinálni, s nem egy kész igazgatói, főrendezői posztba kerülnek bele. Hihetetlen munkát végez, és érti is, amit csinál.

És persze ott van még Bardóczy Attila és Makrai Pál a régi Rock Színházas társulatból, akik szintén biztosítékot jelentenek egy nagyon vidám, jókedvű próbaidőszakra. Koós Rékáról nem is beszélve, akivel az lesz a legnagyobb nehézségünk, hogy egymásra nézve egy-egy dal közben, nem valamelyik régi vicc vagy tréfa jusson eszünkbe. Örülök, hogy olyan emberekkel leszek körülvéve, akik fontos elemei az életemnek, úgyhogy kíváncsian várom május 6-án az olvasópróbát.

Mindezek tükrében hova helyeznéd A Vörös Pimpernelt a pályádon?

Sokszor megkérdezik, melyik a kedvenc szerepem, én pedig elkezdem sorolni őket, s gyakorlatilag ott állok, hogy van nyolc vagy tíz. Inkább úgy fogalmaznék, hogy vannak szerepek, amelyek meghatározták a pályafutásomat. Pályám szerepéből az egyik legfontosabb a Dorian Gray volt, hiszen ez volt az első főszerepem, s itt ismerhették meg először a Csengeri Attila nevet. Ráadásul ezzel az előadással Angliába is eljutottam, ahol hat alkalommal főszerepet énekelhettem egy londoni színpadon. Aztán jött a Miss Saigon stuttgarti vendégszereplése, ahol hatalmas adag rutint tanulhattam, s élőben láttam, hogyan készülnek a produkciók nyugaton. A németországi periódus után meghatározó volt az első itthoni szerepem a pécsi Jézus Krisztus Szupersztár, s természetesen Az operaház fantomja, amivel – azon túl, hogy egy nagyon színvonalas, roppant különleges előadás a világ minden részén – azok is megismerhették a nevem
et, akik egyébként nem kerültek volna kapcsolatba vele. A Vörös Pimpernelben az a fantasztikus, hogy ez is egy magyarországi ősbemutató, s mindig nagy dolog, ha az ember először énekelhet egy szerepet egy országban. Ezek mind olyan élmények, amiket nyugdíjas éveimben majd örömmel írok be az emlékkönyvembe, mert szép periódusai voltak az életemnek.

 

Horváth István

Kapcsolódó tartalmak

Made in Hungária CASTING!!!

admin

A csengő / A titkos házasság a Városmajorban

Buchmann-Horváth Emese

Kultúr Kavalkád júliusban is!

admin

Ma tartja szabadtéri évadnyitóját a Weöres Sándor Színház

Volf Anna

Emlékfalat avattak a Pécsi Nemzeti Színház kiemelkedő művészeinek tiszteletére

Volf Anna