Interjúk

Szerencsére nem unatkozom

Mik az előzményei annak, hogy megkaptad József szerepét?

Én ugye tulajdonképpen a színház világában nőttem fel, tehát az érdeklődés mindig is adott volt. Konkrétan ezt a szerepet úgy kaptam meg, hogy Hirtling István, a családunk egyik igen jó barátja elismerően szólt a Jóban Rosszban című sorozatban nyújtott alakításomról, és javasolta, hogy próbáljam ki magam más területeken is. Tudott a József szerepére kiírt meghallgatásról, megemlítette, és én pedig elmentem rá, és a jelek szerint jól sikerült. Flohr Mária tanárnő készített fel, aki most korrepetitor a Madách Színházban. Két számot kellett elénekelni, az egyik a Close Every Door volt  – természetesen – a Józsefből, a másik pedig a Heaven on Their Minds a Jézus Krisztus Szupersztárból, valamint egy kicsit táncolni is kellett. Nem sokkal később felhívtak, hogy Nagy Sanyi és Serbán Attila mellett én lettem a harmadik József. Persze az egész család sírt otthon, hiszen a Madách nagy álom minden színész számára, én pedig 23 évesen kaptam főszerepet. Ilyen fiatalon főszerepet kapni a Madách színházban hatalmas kihívás és óriási megtiszteltetés egyben. Borzasztóan élvezem a próbafolyamatot, de ugye még most jön a legkeményebb része a dolognak.
 
Mik a benyomásaid a Józsefről, mint musicalről? Láttad már az eddigi feldolgozások valamelyikét?
 
Az egyik legnagyobb benyomást a musicallel kapcsolatban a Diana hercegnő emlékére rendezett koncert tette rám a Wembley Stadionban, ahol a három legendás József, Jason Donovan, Donny Osmond és Lee Mead együtt énekelte, hogy „Far far away…”, a közönség pedig velük énekelt. Majd’ szétrobbant a színpad az energiától, és ez hihetetlen inspirációt jelentett a számomra, hiszen én is szeretném majd a legjobbat nyújtani József szerepében.
Sajnos nem láttam a József első Madách-béli feldolgozását, de biztos vagyok benne, hogy Paudits Béla fantasztikus volt ebben a szerepben. A debreceni előadást láttam nemrégen, és azt is egy igen jól sikerült produkciónak tartom. A mostani verzió díszletei és kiállítása természetesen alkalmazkodik a jelen elvárásaihoz, de nem szabad elfelejtenünk, hogy ez a darab 1968 óta színpadon van a világ különböző pontjain, mégsem semmit sem vesztett a frissességéből. Szemtelen, pofátlan, izgalmas, időtálló – Webber le sem tagadhatná, hogy fiatalon írta. A József 2008-ban is aktuális, nem tipikus „sablon-musical”, tele van jobbnál jobb számokkal, melyek ezerszínű és ezerféle stílust képviselnek. Ez a musical számomra egy Moulin Rouge-revühöz hasonlít, a történetnek nincs prózai része, az egész táncokból és slágerekből áll össze.
 
Honnan ered benned a musical szeretete? Mik a kedvenc musicaljeid?
 
A kedvenceim között van A Padlás, de az első musicalélményeim között van a Dr. Herz és a Macskák, a Madách Színház legendás produkciói. Ezek a darabok annak idején hatalmas robbanásnak számítottak a kulturális életben, a kiadott hangfelvételeket pedig ma is szívesen hallgatom. Nagyon kedvelem még az Oliver!-t, amiben ugye játszom is Szolnokon, a filmmusicalek közül pedig kiemelném a Moulin Rouge-t, ami szerintem abban különleges, hogy nem sablonos, mégis az alapokra épít, kicsit szemtelennek tűnik, és mégis – vagy éppen ezért – szórakoztató és izgalmas.
 
Az etalon nálam azonban a Jézus Krisztus Szupersztár, ami azt gondolom, a világ musicalirodalmának megismételhetetlen remekműve. A József tulajdonképpen a Szupersztár előfutárának számít, de míg az előbbi inkább önironikus, bájos, szellemes és könnyed, addig a Szupersztár hihetetlen erőteljes, komoly, világokat megrengető zenei világot képvisel, ami – biztos vagyok benne – mindannyiunk életének része.
Előfordulhat, hogy a hamarosan itthon is bemutatandó A Tavasz ébredése is a kedvenceim között lesz, mert az eredeti színdarabot már láttam, és az borzasztóan tetszett.
 
A tévében való szereplés mellett már a mozivásznon is kipróbáltad magad. A színház vagy filmezés áll hozzád közelebb?
 
Azt hiszem, nagyon szerencsés vagyok, hogy ennyi mindenben kipróbálhattam magam. Nem tudok dönteni, melyiket szeretem a legjobban, hiszen mindegyik más-más technikát, felépítést igényel. Azt gondolom, a színház egy képlékenyebb dolog, ott az ember benne van egy 2-3 hónapos próbafolyamatban, aminek a során a kreatív munka úgymond megszüli a darabot. A forgatásokon az ember már nem a kreatív munka részese; ott már be vannak állítva a fények, el van tervezve pontosan a jelenet, tehát nem marad sok tér az improvizálásra. A kamera előtt mindig készen kell állni, pontosan tudva, mit kell csinálni. Ezt is nagyon szeretem, a színpad után mindenképpen meglepő élmény. A színházban úgy kell játszani, hogy mind a 700-800 néző pontosan értse, amit szeretnék kifejezni, az utolsó sorokban éppúgy, mint az elsőben. A film esetében olykor elég, ha a gondolat megszületik az ember szemében, és a néző ki tudja onnan olvasni.
 
Úgy tűnik, valóban zajlik az élet körülötted. Mik a terveid a jövőre nézve?
Hát annyi biztos, hogy szerencsére nem unatkozom. A musicalt és a színházat illetően ugye mindig ott vannak az álomszerepek, amelyek közül az egyik legjelentősebb számomra Júdás, de a Rádiós bőrébe is nagyon szívesen bújok majd, ha lesz rá lehetőségem.
E mellett van két-három olyan tervem, amiket ha sikerre viszek, azt igen nagy dologként könyvelném el, de babonából még nem merek róluk beszélni. A külföldi szereplés is érdekelne, hiszen azokon a kollégákon, akik már dolgoztak külföldön, látszik egy másabb szellemiség, egy másabb gondolkodás, ami nekem igen szimpatikus. Rengeteget lehet tanulni kint, és – ha lesz rá lehetőségem – ezzel én is szeretnék élni. De egyelőre itthon is fut a szekér szerencsére, és  rengeteget tanulhatok azoktól, akikkel együtt dolgozom.  Ami biztos, hogy május végétől József szerepében szeretném a maximumot nyújtani, és különleges élményt szerezni a kedves nézőknek.
 
Vincze Dániel
 

Kapcsolódó tartalmak

A Central Park Szegeden

admin

A New York-i színházi díjak jelöltjei – a felújítások

admin

Én és a kisöcsém

Buchmann-Horváth Emese

Kettős Elisabeth premier!

Vincze Dániel

József extra – május 28.

Nagy Péter