Interjúk

Jégtáncosból Fekete Vámpír

Hogy kerültél kapcsolatba a tánccal? Mindig táncosnak készültél vagy más elképzeléseid voltak?

Kiskoromban jégtáncosnak készültem, arról álmodoztam, hogy egyszer én is ott ’csúszkálhatok’ a jégen, végrehajtom a többfordulatos ugrásokat, szép csillogós ruháim lesznek, a versenyeken állhatok a dobogón. Majd egyszer csak az álomból valóság lett. 8 évesen találkoztam személyesen a jégtánccal. A mindennapos kemény edzéseknek köszönhetően már az első versenyemen a dobogó legfelső fokán állhattam. Nagyon boldog voltam. Aztán jött egy nagy lehetőség. Beválogattak a junior válogatott keret tagok közé, és Budapestre kellett költöznöm. Ez egy nagy fordulópont volt az életemben, hogy 16-17 évesen egyedül egy idegen városba költöztem, új környezet, új emberek, új osztálytársak. Az igazat szólva nem volt egyszerű megszokni, hirtelen felnőtté kellett, hogy váljak.
És a tánc is szinte egyszerre jött az életembe a jégtánccal együtt. Hiszen egy jégtáncosnak kiegészítő mozgásként kötelező tanulnia balettet és modern táncokat, ez mind-mind a mozgáskoordináció esztétikusabb kivitelezése miatt szükséges.
A tánc tanulmányaimat a Szegedi Táncművészeti Iskolában kezdtem klasszikus balettel és modern tánccal, majd az idő előre haladtával megismerkedtem a táncon belül többfajta stílussal, irányzattal. Részt vettem itthoni és nemzetközi tánckurzusokon, workshop-okon is.
A jégtáncos ’karrierem’ vége felé kezdett el jobban foglalkoztatni a gondolat, hogy tánc-táncos-táncművészet-musical-ének irányba menjek tovább. Ezeket mind közelebb éreztem akkor magamhoz, mint a jégtáncot. Úgy döntöttem, hogy új fejezetet indítok az életemben. Igazából elértem azt, amit szerettem volna, voltam többszörös magyar bajnok, nemzetközi versenyeken is sokszor álltam a dobogón. És jött a tánc, mint fő irányvonal. Mivel már a jégtánc kapcsán ismertem a tánc alapjait, így jelentkeztem a Magyar Táncművészeti Főiskolára, ahová felvételt nyertem és 2008-ban sikeresen diplomáztam. Azóta a tánc van első helyen az életemben.

Pár évvel ezelőtt még műkorcsolyáztál. Miért hagytad abba és miért kezdtél el edzősködni?

A döntésemnek számos oka volt akkor. Leginkább az, hogy már nem okozott olyan testi-lelki harmóniát a jégtánc, mint előtte. Itt arra gondolok, hogy egyre inkább kezdtem benne elveszíteni magam, már nem okozott örömet. Váltani akartam. Szerettem volna könyveket olvasni, barátokkal lenni, múzeumba járni, tehát egy kicsit szocializálódni. Sajnos az élsport mellett ilyenekre nem nagyon van lehetőség.
Egyik nap az edzés előtt leültem az edzőm és a táncpartnerem elé és elmondtam nekik őszintén, hogy mit érzek, mit nem érzek és természetesen megindokoltam, hogy miért is döntöttem így. Majd jött egy néhány év szünet a korival kapcsolatban. Körülbelül 4 évig a jégpálya közelébe sem mentem, annyira besokalltam akkor az egésztől. Egyik nap azonban csörgött a telefonom, és az egyik nagyon neves magyar jégtáncos, Elek Attila, azzal a kéréssel-kérdéssel keresett meg, hogy lenne e kedvem koreográfiát készíteni a tanítványainak és magánóra keretein belül táncolni taníthatnám őket. Tetszett az ötlet, így elvállaltam. Aztán a koreográfiáim láttán többen megkerestek, hogy dolgozzunk együtt, így kerültem ’újra’ kapcsolatba az olimpiai válogatott párral is, akiknek én készítettem a tavalyi és az idei évben a koreográfiát.

Hogy kerültél a színház közelébe? Milyen darabokban szerepeltél a Vámpírok és a Sakk előtt?

A színházzal 16 éves koromban kerültem először nagyon közeli kapcsolatba, mert a Szegeden megrendezett West Side Story című musicalben táncoltam. Hatalmas élmény volt, a mindennapos próbák, énekórák, színpad, díszletek, gyorsöltözés… Talán akkor fogalmazódott meg bennem, hogy a színház az, ami igazán vonz.
A Vámpírok és a Sakk előtt a West Side Storyban, a Dr. Bubó musicalben, és a Piaf Piaf című darabban szerepeltem. Közben táncoltam még sok modern tánc és kortárs tánc darabban, volt szerencsém együtt dolgozni Ladányi Andreával közel 3 évig, és Fodor Zoltánnal.

Hogy kerültél be a Vámpírokba és a Sakkba? A Vámpírok bálja esetében milyen érzés volt mikor megtudtad, hogy egyből a Fekete Vámpír szerepét fogod táncolni?

A Vámpírok Bálja mikor elindult Magyarországon, én ott voltam az első meghallgatáson, de akkor valami miatt nem sikerült. Nagyon elkeseredtem, mert nagyon részese szerettem volna lenni egy ilyen monumentális produkciónak. Mint utóbb kiderült, akkor azért nem sikerült, mert nagyon szőke volt a hajam. És a Vámpírok esetében, igenis nagyon fontos a külső, az arc, a haj, a karakter. Elfogadtam, és most már így utólag én is értem az akkori döntést.
Mielőtt bekerültem volna a darabba, négyszer láttam az előadást. Nagy rajongója vagyok a musicalnek, nagyon szeretem.
Később az egyik táncos kollégám írt egy emailt, hogy lesz meghallgatás a Vámpírokra és lenne e kedvem újra megpróbálni. Sokáig gondolkoztam, hogy érdemes lenne újra belevágni, vagy inkább hagyjam az egészet… Végül elküldtem a jelentkezésemet és az önéletrajzomat emailen keresztül. Mivel először túlterheltség miatt visszadobta a rendszer a levelet, később újra próbálkoztam, végül egy szombat este sikerült elküldenem. Már az járt a fejemben, hogy úgysem fognak behívni a válogatásra, de legalább megpróbáltam. Ekkor épp Szegeden voltam, és mikor megérkeztem hétfőn reggel 8 órakor Budapestre, akkor láttam a válaszlevelet, amiben az állt, hogy köszönik a jelentkezésemet és várnak aznap 10 órától a válogatáson. Gyorsan összekaptam magam, taxiba ültem és végül odaértem időben.

Először a közös táncokból részletet tanítottak be, majd vissza kellett táncolni a rendező és a koreográfusok előtt. Eközben Simon Edit, a darab producere odajött hozzám, hogy kicsit később lesz a Fekete Vámpír szerepre meghallgatás és szeretné, hogyha megpróbálnám. Nagyon boldog voltam, hiszen úgy jöttem el a válogatásra, hogy semmire sem számítottam.
Majd a válogatás után egy héttel csörgött a telefonom, hogy sikerült, és a Fekete Vámpír szerepét is táncolhatom. Annyira izgatott voltam, hogy kiesett a kezemből a telefon,  de nagyon örültem a jó hírnek.

Hogy jött képbe Belgium és az ottani előadás?

Belgium úgy jött az életembe, hogy erre sem készültem, hogy szeretnék ide kijönni, nem jártam utána, hogy lesz e meghallgatás vagy válogatás. Természetesen hallottam róla, hogy Antwerpenben is megrendezik a darabot, de számomra elérhetetlennek tűnt.
Épp egy Sakk próba kellős közepén voltunk, mikor odajött hozzám Cornelius Baltus, a Vámpírok és a Sakk rendezője, hogy majd szeretne velem beszélni a szünetben. A beszélgetés tárgya a Belgiumi Vámpírok volt, megkérdezte, hogy ráérek-e ebben az időintervallumban, lenne e kedvem kint Fekete Vámpír szerepet táncolni, mert ő szeretné, ha ott én táncolnám. Természetesen egyből igent mondtam.

Milyen egy nemzetközi kreatív csapattal dolgozni?

A munka egy nemzetközi csapattal számomra teljesen más, mint amit eddig tapasztaltam az életemben. Minden egyes mondat, mozdulat, korrekció, a próbák, teljesen tiszta és egyenes. Nincs felesleges mellébeszélés, időpazarlás. És amennyire megkövetelik a munkát, annyira emberségesek maradnak. Egy nehéz próbanap is tud vidám lenni, tudunk együtt mosolyogni az alkotókkal, a kollégákkal. Minden egyes feladatra a produkció színpadra állása érdekében megvan a megfelelő ember. Mindenki tudja
a feladatát és nagyon lelkiismeretesen el is végzi.

A vámpírok egy nagy nemzetközi család. Milyen a viszonyod a többi szereplővel, hogy érzed, mennyire sikerült beilleszkedned?

Már az első próbaidőszakom alatt, amikor betanultam a vámpírokat, sikerült megtalálnom a közös hangot a többi szereplővel. Szeretem a kommunikációt, szeretek beszélgetni másokkal és szerintem ez nagyban hozzá segített ahhoz, hogy jól be tudtam illeszkedni és jól kijövök a többiekkel.

Milyen visszajelzéseket kapsz a teljesítményeddel, munkáddal kapcsolatban?

Úgy érzem, a próbák alatt sikerült megmutatnom, hogy munkamániás vagyok és mindig hatezer fokon dolgozom. Én úgy láttam, érzem, hogy a koreográfusok, dance-captain-ök szerettek velem dolgozni és én is ugyanúgy élveztem a közös munkát.
És ott van a kedves közönség. Tőlük nagyon sok szépet és jót kapok! Tényleg nagyon jól esik, amikor kapok egy emailt vagy a facebook-on egy-egy sort és ott leírják őszintén, hogy milyen hatással volt rájuk az előadás vagy akár az én Fekete Vámpír szólóm. Ezt ezúton is KÖSZÖNÖM!

Rövid időn belül kerültél be a Vámpírok báljába, a Sakkba, majd a belga Vámpírokba. Mennyiben változott meg az életed június óta?

Amióta bekerültem a Vámpírokba, kevesebb szabadidőm van. A vámpírok előtt sem volt ugyan sok, de most a színházi próbák, a még több magán énekóra teljesen leköti az időmet. Amivel egyáltalán nincs baj, hiszen nagyon szeretem csinálni. A magyar Vámpírok után jött a Sakk, ami szintén a színházhoz ’kötött’, a mindennapos próbák, táncgyakorlás, jelenetek. És a Sakk után a belga Vámpírok…
Összességében június óta sokkal több időt tartózkodom a színházban, mint előtte.

A 3 előadás közül melyik áll hozzád a legközelebb és miért?

Igazából nem tudnék választani, hogy melyik áll hozzám a legközelebb. Mindegyikben meg tudom találni maximálisan magam, tudok vele azonosulni, együtt lélegezni.
A Vámpírok azért áll hozzám közel, mert maga a darab önmagában egy csoda, a zene, a táncok, a jelmez, és a Fekete Vámpír szólóban a táncos megmutathatja magát, nemcsak mint táncos, hanem mint színész. Úgy gondolom, hogy a Fekete Vámpír kapcsán sokkal fontosabb a színészi játék, mint maga a tánc bemutatása, a tánc-technikai feladatok megoldása.

A belga vámpírok kapcsán nagyon tetszett és nagyon élveztem, hogy szerdától-vasárnapig minden nap játszottuk. Tetszett a mindennapos munka, az előadások előtti bemelegítések, az előadások előtti rövid összpróbák, ezek nagyon összekovácsolták a csapatot.

A Sakk zeneileg egyszerűen mesés. Nagyon szeretem a nagy ívű lírai dalokat. A Sakkban számos ilyen dal van, nagyon gyönyörű szöveggel. Egyszerűen lehetetlen könnycseppek nélkül végignézni a darabot.

Mi az ami leginkább hatással van Rád a munkádban? Van esetleg példaképed?

Példaképem nincs. Nagyon szeretek inspirálódni mások munkájából. Ez alatt azt értem, hogy ha látom, hogy például egy táncos vagy akár egy színész nagyon erősen hajt azért, hogy megformálja a szerepét, a mozdulatokat, az számomra nagyon inspiratív. Ezért is szeretek színházba járni, mert ott mindig fel tudok töltődni, ha látok valami számomra érdekes dolgot, színészi játékot, szép dalokat, bravúros táncokat. Ettől én is még több erőt kapok és még jobban hajtom magam…

Van olyan előadás amiben egyszer mindenképp szeretnél táncolni/szerepelni, akár itthon, akár külföldön?

Konkrét darab nincs. Nagyon közel állnak hozzám a musicalek, mindenképp valami ilyesmiben gondolkodom. De nem feltétlen mint táncos, hiszen nagyon érdekel a színjátszás is. Az ehhez szükséges lépéseket már elkezdtem megtenni, és ki tudja, talán egyszer én is ott állhatok majd valamelyik musical szólistái között… Dolgozom rajta!

Kiss Brigi

Kapcsolódó tartalmak

Ismét magyar színpadon Elton John és Tim Rice legendás műve, az Aida

Buchmann-Horváth Emese

Ajándék bérletet kaptak rászorulók a kaposvári színház előadásaira

Volf Anna

Meghallgatás a Madách Színházban

admin

20 éves A dzsungel könyve

Volf Anna

A nyomorultak – Interjú Egyházi Gézával

Buchmann-Horváth Emese