Interjúk

Mi jöhet még?!


A Mi jöhet még?! című, 2008. június 20-án a Bakáts téren bemutatásra kerülő musicalben Reno Sweeney szerepét alakítja majd. Meséljen kicsit erről a karakterről!

Reno Sweeney nagyon érdekes karakter, akivel még most ismerkedünk. Azt gondolom, hogy nagyon jó csaj lehetett valamikor; mára már kissé megöregedett, de azért mind a mai napig odakapja a tekintetét, ha egy csinos férfit meglát. Tele van energiával, humorral, szeretettel, és egy egészen különleges színt visz ezzel a darabba.

Mennyire áll Önhöz közel a Mi jöhet még?! zenei világa?

 
Én imádom, és azt gondolom, hogy Cole Porter a zenei alapműveltség egyik építőköve. Aki nem ismeri az ő műveit, az nem helyezte el a musicaléneklés alapjait magában.
 
Hogy haladnak a próbákkal?
 
Nyakig benne vagyunk és a téboly határán állunk, ami azt hiszem, teljesen normális ebben a fázisban. A rendelkező próbákon már túl vagyunk, tehát a jelenetek beállításai megtörténtek, a darab felépült, összeállt, a dalokat pedig megtanultuk. Ami még hátravan az elkövetkező pár hétben, az a pontos begyakorlása, finomítása az eddigieknek. Ez elég gördülékenyen megy, hiszen nagy-nagy örömömre olyan kollégák vesznek körül, akik nagyon komolyan veszik a dolgukat, pontos elképzeléseik vannak a feladataikról, és azokat hibátlanul végre is hajtják.
 
Milyen helyet foglal el az Ön karrierjében a produkció főszerepe?
 
Amikor a Funny Girlben játszottam, azt hittem, hogy ez a pályám csúcsa, és feljebb már nem lehet menni, de ez most megcáfolódni látszik. Mind a rendező, Iglódi István, mind a kollégáim nagyon magasra tették a mércét, hiszen többek között nagyon erős énekesi kvalitásokat mutatnak, ami nekem a vesszőparipám. Külön ki kell emelnem a koreográfust, Fincza Erikát, aki nekem kislány korom óta jó barátnőm, és korszerű, mozgalmas keretet ad a produkciónak, ami, azt gondolom, egy ízig-vérig európai színvonalú, jó előadás lesz.
 
A zsűri tagja volt A Társulat című műsorban. Úgy tudom, a próbákon is figyelemmel kísérték a versenyzők produkcióit. Az „éles” adásban mennyire lehet objektíven dönteni akkor, ha már pl. délelőtt látta egyszer ugyanazt a produkciót?
 
Volt olyan, hogy délelőtt valaki gyengébben teljesített és este fantasztikusan, vagy éppen fordítva. Mindenesetre azt gondolom, nem lehet úgy odaülni zsűritagként, hogy az embernek semmilyen jellegű előzetes élménye nincs. Ezek a gyerekek rettenetesen sokat dolgoztak minden egyes produkcióért, és az a minimum, hogy az ember extra figyelemben részesíti őket. Csak úgy tudok korrekt döntést hozni, ha látom és tudom, hogy az adott versenyző mire képes. Nem is akartam hidegen objektív maradni egyébként, hiszen akkor épp a lényeg veszne el: ők nem gépek, és én sem vagyok az. Sok-sok szép pillanat volt a műsor folyamán, amikor könnyek gyűltek a szemembe. Ha én valaki szemében látom a hitet, az ambíciót, a küzdeni akarást, az engem mindig megindít. Nyilvánvalóan vannak fontos szakmai elvárások, amelyek megítélése teljesen objektív kell, hogy legyen, de azt is a maga helyén kell kezelni.
 
Ez a műsor új generációnak adott lehetőséget, hogy megmutathassák magukat. Mi a véleménye a magyarországi musicaljátszás jövőjéről? Mennyire lesznek ezek a fiatalok a részesei?
 
Nagyon pozitívak a benyomásaim, hála Istennek, és többek között Toldi Máriának is. Azt gondolom, felnőtt egy olyan énekes generáció, akik európai – sőt – világszínvonalon is képesek teljesíteni. Ezek a gyerekek már nem csak jó színészek, nem csak jól táncolnak, de fantasztikusan énekelnek is. Ezeket a képességeiket kell megfelelően tovább fejleszteni, és ha ezt véghez viszik, akkor igenis van Magyarországon a musicaljátszásnak jövője.
Én mindig azt mondom, hogy a magyar ember szereti a színházat, mindig is tódult itt a nép a zenés darabokra. Ha nem lesz agyonkomolykodva a színház, a minőségre és a színvonalas interpretációra törekszünk, akkor azt hiszem, jó irányba tartunk. Nagy örömmel tapasztalom, hogy erőteljesen nyit a hazai színjátszás, és nem a régi beidegződéseket próbálják ráerőltetni az újabb generációkra, hanem hagyják, hogy hassanak az új, izgalmas irányzatok.
 
Ön külföldön kezdte énekesi karrierjét. Gondolkodott rajta, hogy esetleg a jövőben újra fellépjen az országhatárokon túl is?
 
Nem. Engem most már hál’ istennek – vagy sajnos – minden szál ideköt. Azért sajnálkozom kicsit, mert korábban örültem volna neki, ha ugyanazokat a szerepeket külföldön is eljátszhattam volna. Ma már nem vágyom rá, nyilván azért sem, mert édesanya vagyok, másrészt pedig úgy érzem, itthon szinte mindent megkaptam ettől a pályától, amit lehetett, és minden újabb felkérésnek, feladatnak nagyon örülök.
 
Hogyan kezdődött Önnél a musical, mint műfaj szeretete?
 
Kislány koromban dőlt el ez a dolog, amikor Gershwin Porgy és Bess című jazz operájában gyermekszereplő-statisztaként először állhattam fel a világot jelentő deszkákra, és olyan nagy nevekkel lehettem egy színpadon, mint Házy Erzsi, Ladányi Ferenc vagy Radnay György. Nekem már akkor beleivódott a tudatomba ez a zenei világ. Édesanyám ráadásul énekesnő volt hajdanán, így a szó szoros értelmében mondhatom, hogy a zene szeretetét az anyatejjel szívtam magamba.
 
Milyen musicaleket kedvel?
 
Nagyon nehezet kérdez, mert amíg csak Magyarországon láttam színházi előadásokat, addig meglehetősen behatárolt volt ez a kör; ezek között volt a Funny Girl vagy a Hello, Dolly!, tehát a klasszikus amerikai filmmusicalek; de időközben kitárultak a lehetőségek. Magam is gyakran járok külföldre előadásokat nézni, és nagyon nehéz lenne most „a kedvenc” produkciót kiragadni. Mindig nagyon izgalmasak a Cole Porter darabok, de A Nyomorultakat is egy gyönyörű előadásnak tartom, amelyben Győrben játszhattam is.
Vannak álomszerepei?
 
Voltak, de szerencsére már azokat is eljátszhattam. Nincsenek szerepálmaim, mert mérhetetlenül boldog vagyok, hogy sok-sok mindenkinek eszébe jutok, és újabb és újabb szerepekkel kínálnak meg, ami állandó készenlétet igényel, és én pont ezt szeretem.
 
Mik a tervei a jövőt illetően?
 
A veszprémi Petőfi Színház új igazgatót kapott Bujtor István személyében, aki hamarosan felújítja a Hyppolit, a lakáj című nagys
ikerű rendezését, úgyhogy ott Schneiderné szerepében lehet majd engem látni. A nyári előadások után ősztől a Pesti Magyar Színházban látható majd a Mi jöhet még?!, A Kaktusz virágában pedig változatlanul játszom, amely szintén egy zenés darab, és nagy örömmel jelenthetem, hogy immár a hatodik évadot kezdjük el.
 
Vincze Dániel
 
 

Kapcsolódó tartalmak

Luxemburg grófja premier Kaposváron

Volf Anna

Új pályázati kiírás az Operettszínház élére

Sándor Petra

Hoztam egy dalt Szendrőládért! – Musicalsztárok az árvízkárosultakért

admin

Könnyed zenés revü a Vidám Színpadon

admin

Gyüdi Sándort újraválasztották a Szegedi Nemzeti Színház élére

Volf Anna